Az ősz idáig a napsütéses napokról, a gesztenye- és falevélgyűjtésről, a ropogó avar hangjáról szólt a séták alkalmával – egészen mostanáig. De most, hogy itt az esős, ködös december a maga mínuszaival, beszorulunk a lakásba a legkisebbekkel. Nézzük, hogyan tehetjük az adventi hangolódás során még kellemesebbé a hosszú estéket.
Játsszunk a fénnyel!
Hogy mire jó a fény? Sok mindenre, és ehhez csak egyetlen dolgot kell megismernünk: a rétegezett fény fogalmát. A lakásban nem csupán az általános világítás létezik, hanem (ideális esetben) több funkcionális, helyi fényforrás is a rendelkezésünkre áll, amivel az egyes tevékenységeket világítjuk meg. A fényjátékokhoz egy asztali lámpára lesz szükségünk. Tegyünk két széket vagy sámlit egymás mellé, kis távolságban. Fektessünk rajta keresztül egy plexilapot, és világítsuk meg alulról. Aztán válasszunk egy képet, könyvillusztrációt, és próbáljuk meg a kontúrjait átrajzolni közösen, aztán fessük, színezzük ki. A kislámpával árnyékokat „rajzolhatunk” a falra, vagy egy lepedő mögé bújva magunk lehetünk árnyjátékosok.
A „vászon”, amire sokszor festhetünk
Biztosan a legtöbbünknél vannak a lakásban műanyag játéktároló dobozok, azok az átlátszó fajták, amik annyira praktikusak, mint amennyire csúnyák. (De hát a praktikum mindenek felett, amikor milliószámra hentereg otthon a LEGO.) Fogjunk egy ilyen dobozt, tegyünk bele valamilyen (biztonságos) fényforrást, ami nem hevíti túl a műanyagot, zárjuk le a tárolót, majd a tetejébe szórjunk egy kis homokot. Máris kész a rajzasztal, amin egyetlen mozdulattal újrakezdhető a kép. Az igazán jól sikerült alkotásokat érdemes megörökíteni egy fotón.
„Ha valaki keresne, a bunkimban vagyok.”
Fogadjunk, hogy sok felnőtt is kedvet kap néha ehhez, csak mi már ritkábban merjük bevallani. Pedig néha építenénk bunkert magunk is a lakás közepén, és eltöltenénk ott egy kis énidőt. Úgyhogy hajrá, töltsük a „miidőt” egy takarókból, székekből, kanapéból vagy ruhaszárító állványból készített kuckóban, felszerelkezve nasival (ilyenkor bőven van még friss gyümölcs, élvezzük ki, amíg lehet), villanylámpával és egy jó mesekönyvvel.
A legőszibb mesék
Egy őszi böngésző, Magnus Weightman illusztrátor és építész Hol laksz, Huba? című képkeresője, melyben egy kis hóddal indulunk kalandozni, vagy éppen az erdei mesék igazán jó választás az ősz végi napokra. Elmélyülhetünk bennük a hosszú estéken, amikor pont olyan könyvre van szükségünk, ami nem csupán pár percre köti le a kicsiket – és az egész családot. Bartos Erika Gyógypuszi könyvei, a kék és a piros pedig a náthás, orrfolyós napokon nyújthatnak vigaszt.
Süssünk teát
Pár éve volt igazi sláger a sült tea, de közös programnak a gyerekekkel ma sem utolsó... Szeleteljük fel mi magunk a gyümölcsöket, aztán rendezzük el a kicsikkel a tepsiben, akár virágalakban, akár izgalmas képeket alkotva. Locsoljuk meg citromlével, fűszerezzük enyhén (szegfűszeggel, fahéjjal, cukormentesen, hisz elég édesek a gyümölcsök), és süssük 20-25 percig 180 fokon. Aztán forgassuk kicsit meg, és rakjuk vissza a sütőbe újabb 20 percre. Ezt követően töltsük kicsi üvegekbe, és rakjuk száraz dunsztba.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.