Csengetés. Kopogás. Ott állnak a vendégek az ajtóban, a küszöbön toporognak, és jön az elkerülhetetlen pillanat: mi legyen a cipővel?
A kérdés elsőre egyszerűnek tűnik, de valójában sokkal összetettebb, mint hinnénk.
Kanapén cipőben?
Az amerikai filmekben gyakran láthatunk kinti cipővel az ágyban, kanapén fetrengőket. A cipő- és papucshasználat ugyanis kultúránként, országonként, de családonként is eltérő lehet. A tengerentúlon nem tartják fontosnak a váltócipőt, ugyanis a legtöbb helyre autóval mennek, ritkán és keveset sétálnak az aszfalton, ráadásul túl intimnek érzik, ha leveszik a cipőt.
Az, hogy valaki leveszi-e a cipőjét a lakásban (vagy más zárt térben), vallási meggyőződéstől is függhet. Az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus például előírja, hogy a hívők cipő nélkül lépjenek be az imaházakba, templomokba, mecsetekbe. Ez nemcsak tiszteletet fejez ki, hanem a testi-lelki megtisztulás egyik formája is. Ez a szokás pedig az otthoni életre is kiterjed.
Összefent padló vs. zokniban szorongás
Hazánkban általában automatikusan levesszük a cipőt, amint belépünk a lakásba. Mezítláb, zokniban vagy papucsban mozgunk otthon, de az nem igazán fordul elő, hogy valaki a kinti cipőjében flangáljon a szőnyegen. A vendégektől azonban nem feltétlenül várjuk el ugyanezt. De miért mondjuk, hogy okés, ha marad a kinti lábbeli, miközben igenis zavar minket a behozott por, sár és bacirengeteg?
Házigazdaként minden bizonnyal azt szeretnénk, hogy a vendégünk minél kényelmesebben érezze magát nálunk. Gondoljuk magunkat a helyébe: megizzadt a lábunk, reggel csak lyukas zoknit találtunk, és egyébként is, a cipőnk kiegészíti a viseletünket. Ezért is döntünk sokan inkább úgy, hogy a cipős kérdésre a válasz: hagyd csak, nem kell levenni. Hiába pucoltuk fényesre a lakást, inkább kalkulálunk egy távozás utáni felmosással is, csak mindenki érezze jól magát.
Szép ruhában, csúnya papucsban
A legjobb megoldás talán az, ha tartunk otthon néhány vendégpapucsot. Ezekbe a vendégeink belebújhatnak, így nem kell szégyenlősködniük, és mi sem kapjuk majd magunkat azon, hogy éjjel a padlót súroljuk.
Viszont mi van akkor, ha elegánsabb bulival készültünk, ahová szép cipőben, csinos ruhában érkeznek a látogatók? Egy csipkeruha mégsem mutat túl jól egy túlméretezett, viseltes papuccsal. Néhány internetes fórum szerint ilyenkor egyenesen bunkóság azt kérni látogatóinktól, hogy a cipőt hagyják az előszobában… Persze van olyan helyzet, hogy tényleg egyszerűbb, ha a cipő marad: ha olyan teremben vagyunk, amit könnyű felmosni, nincs elég vendégpapucsunk, és amúgy is hideg a padló. Ilyenkor nyugodtan ajánljuk fel, hogy a cipő maradjon. Az időjárás is fontos tényező: a nyári papucs jobban elfér a lakásban, de a sáros csizma helye mindenképp kint van.
Higiénikus empátia
Házigazdaként érdemes előre tisztázni ezt a kérdést. A kültéren viselt cipők sok port és baktériumot hozhatnak be, ezért kisgyermekes családoknál vagy allergiásoknál különösen indokolt lehet a cipőlevétel. Ha fontos számunkra, hogy a vendégek cipő nélkül lépjenek be hozzánk, akkor legyünk egyenesek, és kérjük meg a kedves látogatókat, hogy vegyék azt le. Kedves gesztus, ha készítünk ki vendégpapucsot vagy egy tiszta, vastagabb zoknit. Legyen egy hely, ahol a lábbelit kényelemesen levehetik és otthagyhatják. Ugyanakkor vannak, akik kényelmi vagy egészségügyi okokból nem tudnak vagy nem szeretnek cipő nélkül lenni – például ha ortopéd cipőt viselnek, vagy nehezen hajolnak. Ilyen esetben a vendég részéről is fontos, hogy előre szóljon erről.
Ha a vendégek mi vagyunk, akkor figyeljünk a házigazda szokásaira. Ha ő leveszi a cipőjét, valószínűleg azt várja el tőlünk is. Ha bizonytalanok vagyunk, udvariasan kérdezzük meg, hogy mit szeretne.
Mivel nincs egyetlen, minden helyzetre érvényes szabály, az udvariasság és a nyílt kommunikáció segíthet elkerülni a kellemetlenségeket. A legfontosabb, hogy tiszteletben tartsuk egymás szokásait és igényeit, hiszen a vendégség lényege a kellemes együttlét, nem pedig a koszvadászat és hajnalig tartó tisztogatás.
Mely kultúrákban és hol szokás levenni a cipőt?
Ázsia – Japánban, Dél-Koreában, Kínában és Thaiföldön szinte mindenhol leveszik a cipőt, mielőtt belépnének egy otthonba, templomba vagy akár néhány étterembe is. Japánban például külön benti papucsot használnak.
Közel-Kelet – Az iszlám kultúrákban is gyakori, hogy a cipőt leveszik, főleg a mecsetekbe és egyes házakba való belépés előtt.
Európa – A skandináv országokban szinte minden otthonban elvárás a cipőlevétel (a hótaposók miatt nem is csoda).
Nyugat-Európa – Több országban nem tartják fontosnak a cipőlevételt otthon. Különösen az Egyesült Királyságban és Németországban gyakori, hogy az emberek cipőben maradnak a házban, hacsak a házigazda külön nem kéri ennek ellenkezőjét.
Észak-Amerika – Az USA-ban és Kanadában változó a helyzet. Van, ahol elvárják, de sok háztartásban nem tartják fontosnak a cipő levételét.
Dél-Amerika – Itt kevésbé jellemző a cipőlevétel, főleg mert a meleg miatt sokan kint is papucsban járnak.
Óceánia – Új-Zélandon és néhány ausztrál otthonban is bevett szokás mezítláb lenni bent.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.