Ambrózai Zsuzsanna: A tarot valójában kihangosítja a lelked

Hogy lett egy galántai lányból budapesti tarot-kártya tanácsadó? 

A nővéremmel szlovák óvodába, aztán pedig magyar iskolába jártunk. Tizenéves koromban rám talált az írás, volt egy pici íróasztalom, és arra gondoltam, mekkora dolog lenne, ha újságíró lehetnék. Vonzott a történelem, a galántai gimnáziumban a történelemtanárom hatására döntöttem úgy, hogy főiskolára jelentkezem. De mivel a magyar történelem érdekelt, ezért Magyarországon tanultam tovább. 

Összejött az újságírás is? 

Igen, először a szombathelyi egyetemi lapnak kezdtem írni, a negyedik évtől már a városi lapoknál, portáloknál is elkezdtem dolgozni, majd a megyei napilaphoz, a Vas Népéhez kerültem. Egyébként művelődésszervező volt a másik szakom, több szakirányt is elvégeztem, de mindvégig az újságírásban dolgoztam. 

Mi vitt mégis Budapestre? 

Tíz évig azt hangoztattam, hogy én aztán nem tudnék Pesten élni, az egyetemet is eszerint választottam. Aztán kaptam egy munkalehetőséget egy akkor induló online bútorkereskedésnél. Úgy volt, hogy a cég központja Zalában lesz, majd kiderült, hogy Budapesten. Én pedig döntöttem: megyek. Azt továbbra is tartom – mosolyogva –, hogy én aztán nem tudnék Pesten élni, ezért lakom Budán.  

Hol kerültél először kapcsolatba a tarot-val? 

Két első találkozás is volt. Először tizenkilenc évesen fogtam tarot-kártyát a kezembe. Az egyik kollégiumi szobatársnőm vasárnap este nemcsak a tarhonyás lecsót hozta el magával otthonról, hanem az anyukája tarot-kártyáit is. Kicsit értett is hozzá. Húzatott velem kártyát, kirakta, tisztán emlékszem, hogy a tizenhatos torony-kártyát húztam. Azt mondta, változás lesz a párkapcsolatomban. Mondtam, hogy biztos, hogy nem, hisz dúl köztünk a szerelem. Másnap már az ő szobáján sírtam, mert szakított velem a srác. Amikor pedig a kezembe fogtam a kártyát, azt éreztem, hogy nem tudom, mi ez, de valaki most azonnal tanítsa meg nekem. Ezután mégis jött hét-nyolc év, amíg ebbe rendesen beleálltam. Jól tettem, hogy nem azonnal. Fontos volt, hogy a személyiségem is fejlődjön, ne csak a tudásra tegyek szert.  

Ez alatt mit értesz? 

A tudás hatalom, ha te nem vagy emberileg felkészülve a tudásra, az egóval társul, spirituális egót hoz létre, és az ember elhiszi, hogy mindentudót játszhat. A kapuk annak nyílnak meg, aki alázattal közelít a tudáshoz.  

Hogy nézett ki a második első találkozás? 

Kaptam egy erős pofont az élettől, volt egy csúnya autóbalesetem, és egyértelművé vált számomra, hogy változtatnom kell. Közben azt mondtam, nem fogok azért Pestre járni, hogy tarot-t tanuljak, majd tanulok, ha lesz Szombathelyen is. El is indult Szombathelyen a hároméves képzés, elkezdtem, majd nem sokkal később kiderült, hogy az említett munka miatt mégis Budapestre költözöm. Átiratkozni a pesti csoportba nem lehetett, így nem Szombathelyről jártam Budapestre, hanem fordítva. Persze ha tizenpár éve azt mondja nekem valaki, hogy itt fogok ülni a kis kártyáim fölött, és embereknek segítek ezzel, biztos, hogy én lettem volna az első, aki kinevetem.  

Amit te csinálsz, az tulajdonképp kártyajóslás? 

Nem. Semmi köze ahhoz. A tarot-t kétféleképpen lehet használni. Van egy alacsonyabb energetikai megközelítése, és egy magasabb, az alacsonyabbat nevezhetjük jóslásnak, a magasabb inkább út- vagy iránymutatás. A jóslás kifejezés valamikor a középkorban ragadt a tarot-ra, többek közt ezért is alakult ki ez a sztereotípia. Különbséget kell azonban tenni a kártya és az abban rejlő tudás közt. A tudás régebbi, a kártya viszont csak a középkorban kezdett megjelenni. Azt mondják, ha valamit el akarsz rejteni az emberek elől, tedd ki a szemük elé, és nem fogják észrevenni. A tarot-t a középkorban egyszerű kártyajátékként is használták, csak a beavatottak tudták magasabb szinten is olvasni a lapok üzenetét. Univerzális ősi tudás ez ugyanis, szimbólumokban leképezve. Aki viszont tudja olvasni, magasabb szinten tudja használni. Ezt igyekszem én is tenni, és az embereknek ezáltal segíteni.  

Hogy zajlik egy tanácsadás? 

Messzebbről kezdeném. Nem egy klasszikus tarot-s vagyok, aki húzat veled kártyákat, majd kiteszi azokat eléd. Egy komplex rendszert használok, az Élet virága tarot-rendszert. Nagyon sokan ajánlás útján jönnek hozzám, erre büszke is vagyok. Ha valakit jó szívvel ajánlanak, az a legjobb visszajelzés. 

Megkereslek egy problémával. Mit kell tennem? 

Szükségünk van egy nyitott kérdésre, tehát egy olyanra, amire nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni. Arra készítjük el a kirakást, ahol mind a huszonkét nagy arkánum lapot használjuk. Ekkor jönnek rá az emberek, mennyire nem könnyű megtalálni és jól feltenni a kérdést. Erre mégis azért van szükség, mert aki képes a kérdését feltenni, megfogalmazni, az képes a választ is meghallani.  

Mikor nyerek a lottón? Mikor jön értem lovon a szőke herceg? 

Időtlenektől időt nem kérdezünk. Az időre a kártya nem ad választ. Egy dolog, hogy mit mutat a tarot, és a másik, hogy te, aki szabad akarattal rendelkezel, meg fogod-e tenni azt, amit a kártya mutat neked. Ha visszajössz ide két hónap múlva, és azt mondod, semmi nem valósult meg abból, amit mondtam, az lesz az első kérdésem, hogy megtetted-e azt, amit tanácsolt a kártya. A tarot valójában kihangosítja a lelked. Az irányt, a lényeget mutatja, azt, hogy merrefelé kellene menned. Ezt a legtöbben nem tudják, merik megtenni, mert ehhez ki kell lépnünk a komfortzónánkból. A fő kérdés tehát az: megengedem magamnak, hogy nyitott legyek az életre? 

Ha feltettem a kérdésem, mi a dolgom? 

A kérdésed feltevése után megkapod a paklit, és azt mondom, keverd meg a kártyát, és addig keverd, amíg jól esik. Akkor átveszem tőled, kirakom a kártyát egy rendszer szerint, kiszámolom, és zúdítom neked az információt. Azzal, hogy kezedbe adom, te kevered meg, a te rezgéseid szerint rendeződnek a kártyák, én pedig kiolvasom a kirakásból a te energetikai leképeződésed szerint az üzeneteidet, azaz a válaszokat. 

Hogyan érdemes ilyenkor kérdezni? 

Négy fő életterületünk van: egészség, pénz, munka, párkapcsolat. Általában ezek valamelyike hozza ide az embert. Viccesen azt szoktam mondani, az is jó kérdés, hogy szeret-e a Józsi, meg az is, hogy hol állok a spirituális fejlődés útján.  

Aki fel tudja tenni a kérdést, az szembe mer nézni önmagával. A lényeg azonban az, hogy őszinte legyen. Nem velem, hanem önmagával. Még ha célról is beszélünk, amit szeretne elérni, pl. házasság, gyerek, vállalkozás, bármi, akkor is mindig hangsúlyozom, nem magát a történést, eseményt látjuk, hanem az ahhoz vezető utat, amit érdemes megtenni, bejárni. Így az információ, amit a kirakásból kapunk, egyfajta irányadó, útmutató.  

Milyen visszajelzéseket kapsz a klienseidtől? 

Rászoktattam őket, hogy jelezzenek vissza. Elmesélem az egyik kedvenc történetemet. Jött egyszer egy hölgy, nem volt jó állapotban, egészségügyi beavatkozások előtt állt. Beszéltünk arról, hogy mit tud tenni azért, hogy meggyógyuljon, s hogyan változtasson az életén. Javasoltam a kártya alapján, hogy járjon sokat túrázni a szabadba. Utólag úgy mesélte, hogy hitt is nekem, meg nem is, de mindent megcsinált, amit mondtam. Rákérdezett, látok-e valamit a párkapcsolatánál. Mondtam, hogy jöhet valaki, de valószínűleg külföldi lesz, és magas. Erre kiborult, hogy külföldit soha, ő épp azért költözött haza külföldről, mert neki magyar pár kell. Két év múlva jött egy kliens azzal, hogy át kell adnia egy üzenetet. Néztem rá, nem értettem. Aztán kibökte: én vagyok a magas külföldi. Ausztráliából költözött haza, és az említett hölggyel egy túrán találkoztak. 

Sokan túl misztikusnak, félelmetesnek tartják mindezt.  

Rengeteg sztereotípia övezi a tarot-t. Az ügyfeleim is mondják néha: úgy féltem elmenni hozzád. Mindenki fél, mindannyian félünk valamitől az életben. Valami azonban erősebb, ami aztán átbillenti őket. Nem a kártyától félünk, hanem attól, hogy valami rosszat hallunk majd. A kártya viszont nem tud rosszat mondani, sem jót. Csak azt, ami bennünk van. Nem a dolgok a rosszak vagy jók, hanem a megítélés, amit hozzájuk társítunk. A dolgok önmagukban csak vannak. Nem attól félünk tehát, hogy mit mond a tarot, hanem attól, hogy belenézzünk saját magunkba, szembesüljünk önmagunkkal. Olyan a tarot, mint egy tükör, ezért is hívom az egyik legjobb önismereti eszköznek. 

Félelmei mindenkinek vannak, ez része az emberi természetnek. Ezzel sokan vissza is élnek, hasznot húzva ebből. Miért más, amit te csinálsz? 

A félelmet a tarot-ban a 15-ös lap, az ördög testesíti meg. A képen oda van láncolva egy emberpár, elvileg az ördög tartja őket fogva, azaz a félelem. De ha megnézzük jobban a képet, látjuk: azt a bizonyos láncot könnyen le lehet akasztani, mivel mi tartjuk láncokban magunkat, mi magunk félünk. Én magam döntöm el, hogy állok és várok, vagy haladok az életben. Azt is, hogy egy eszközt mire használok. A tarot-t is lehet úgy és arra használni, amit mondasz. Nekem ez nem opció, én mindig arra törekszem, hogy segítsem a hozzám fordulókat a tudásom legjava és az emberségem szerint. Annyi félelem, kishitűség, gonoszság, lelketlenség van a világban, de a változás, a változtatás képessége mindig a kezünkben van, erről szól a szabad akarat.