Egy tragikus esemény nemcsak a felnőtteket érinti, hanem a gyermekeket is, akik gyakran nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel az erős érzelmek feldolgozására. A kezdeti sokk után fontos, hogy biztonságos tér álljon rendelkezésükre az érzéseik kifejezésére, és hogy nyitott kommunikációt támogassunk.
Hogyan beszéljünk tragédiákról a gyermekekkel?
Ha egy gyermek érdeklődést vagy aggodalmat mutat, érdemes beszélgetni vele a tragédiáról, de érzékenyen. „Fontos, hogy az információkat a gyermek életkorához és érzelmi érettségéhez igazítsuk. Nem szükséges részletekbe menni, inkább biztosítsunk teret a kérdéseiknek. Ha egy gyermek érzékeli a helyzetet, és bizonytalanságot vagy félelmet érez, a téma elkerülése nem segít rajta. Épp ellenkezőleg, ez ahhoz vezethet, hogy saját elképzeléseket gyárt, amelyek még ijesztőbbek lehetnek számára Néhány gyermek azonnal beszélni szeretne, míg mások csak napokkal vagy hetekkel később lesznek erre készek. A legfontosabb az, hogy a szülő vagy pedagógus elérhető legyen, amikor a gyermek készen áll a beszélgetésre” – mondta Marek Madro pszichológus, az IPčko civil szervezet igazgatója.
Figyelmeztető jelek: Mikor lehet gond?
Mindenki másként reagál egy tragikus eseményre, de bizonyos jelek arra utalhatnak, hogy egy gyermek nehézségekbe ütközik az esemény feldolgozásában:
- Elutasítja az iskolába járást, vagy fizikai tüneteket (hasi fájdalom, fejfájás) tapasztal.
- Csendesebbé, ingerlékenyebbé válik, sokat gondolkodik, vagy nehezen tud koncentrálni.
- Alvási problémák vagy étkezési szokások megváltozása jelentkezik.
- Erősebb ragaszkodás a szülőkhöz, tanárokhoz vagy barátokhoz.
- Félelmet kifejező kérdések, például: „Nálunk is megtörténhet ez?” vagy „Biztonságban vagyunk?”
Ha ezek a tünetek hosszabb ideig fennállnak vagy súlyosbodnak, Madro szerint érdemes felkeresni egy iskolapszichológust vagy más mentálhigiénés szakembert.
Hogyan kezeljük a dühöt és agressziót?
Normális, hogy egy gyermek dühöt, haragot vagy frusztrációt érez nehéz helyzetekben. A probléma akkor merül fel, ha ezeket az érzelmeket nem tudja egészséges módon kezelni, és azok tartós agresszióként kezdenek megnyilvánulni. A szülőknek és a tanároknak figyelniük kell a gyermek reakcióit: ha gyakori dühkitörései vannak, érzékenyen reagál a kritikára, vagy egyre többször kerül konfliktusba, az intő jel lehet.
Más figyelmeztető jelek:
- Elhúzódás a kortársaktól és a családtól.
- Fokozott időtöltés egyedül.
- Gyakori kijelentések, mint például „semminek nincs értelme”, „meg kell bosszulni” vagy „ a világ egy rossz hely”.
Ha a gyermek ismételten ilyen gondolatokat fogalmaz meg, fontos, hogy ezt komolyan vegyük, és ne hagyjuk figyelmen kívül.
Mit tehetünk?
- Biztosítsunk egy biztonságos teret az érzelmek kifejezésére.
- Hagyjuk, hogy a gyermek szabadon beszéljen a félelmeiről.
- Mutassuk ki, hogy figyelünk rá és komolyan vesszük őt.
- Ha erős frusztráció, elszigetelődés vagy erőszakos viselkedés figyelhető meg, kérjünk segítséget szakembertől.
„Néha elég, ha egy gyermek érzi, hogy valaki meghallgatja és komolyan veszi. De ha a frusztráció és az agresszió jelei felerősödnek, akkor érdemes szakemberhez fordulni”
– tette hozzá Madro.
(TASR)
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.