Mi számít „normálisnak”, és mit jelent, ha egy gyerek valamiben más, mint a többiek? Langermann Szilvia pszichológussal és coach-csal beszélgetünk a másság fogalmáról, a normákhoz való viszonyról és arról, miként segíthet a szülő abban, hogy gyermeke önazonos, boldog felnőtté váljon – akár belefér a normákba, akár nem.
Beszélgetésünk kulcsszava a „másság”. Őszintén szólva nem szeretem használni ezt a kifejezést, mert úgy érzem, bizonyos szempontból kirekesztő, hogy van a „normális” és a többi…
A normát tulajdonképpen statisztikai átlagként kell érteni, ami segíthet abban, hogy észrevegyük, ha valami eltér az átlagtól. Például normálisnak tekintjük, ha egy gyerek 10 és 20 hónapos kora között kezd el járni, ha pedig nem így történik, akkor érdemes meglátogatunk egy szakembert, hogy megtudjuk, szükséges-e további mozgásfejlesztés. De ezek csak iránytűk. Ha valaki késik valamivel, az nem baj, inkább jelzés: érdemes figyelni, esetleg segítséget kérni. Viszont a viselkedésben, kreativitásban vagy a stílusban nincs olyan, hogy „normális”.
Tehát a normák meghatározása a segítségünkre lehet.
Pontosan. És a másság sem feltétlenül negatív kifejezés. Más az én húslevesem, és más az anyukámé, mégis mindkettő lehet finom. Én például úgy nőttem fel, hogy a másság érték. Szlovákiai magyarként gyakran „más” voltam: az egyetemen én voltam a „magyar lány” – de ez ott előnyt jelentett. Ezt a szemléletet kellene erősítenünk a gyerekeinkben is: mindenki különböző, és ez rendben van.
Nem csupán a biológiai fejlődést, de a mentális érettséget is lehet különböző tesztekkel vizsgálni. Jó, ha felméretjük a gyermekünk képességeit?
Alapvetően elmondható, hogy akkor forduljunk szakemberhez, speciális pedagógushoz, pszichológushoz, logopédushoz, ha baj van. Az óvodai képzés végén vannak bizonyos mérések, amelyek azt vizsgálják, készen áll-e a gyerek az iskolakezdésre. Ezt minden gyereknél érdemes megnézni, de kihagyható, ha szülőként úgy gondolom, meg tudom ítélni, hol tart a gyerek, és mit tud.
Azt is meg tudja ítélni a szülő, ha a gyermeke diszlexiás, vagy éppen ADHD-s? Kell ezt egyáltalán tudni?
Akkor érdemes résen lenni, ha a szülő problémát észlel. Ez jelentkezhet úgy, hogy a gyermek nem tud odafigyelni, frusztrált, dühös magára, amiért nem tudja befejezni a feladatait. Nem feltétlenül az érdemjegyek romlása mutat rá a nehézségekre. Azt sem tartom jó iránynak, ha a gyerek úgy gondolja, nekem ezt nem kell megtennem, mert „papírom” van róla. A diagnózis akkor jó, ha segít megérteni, miért nehéz valami, és hogyan tudjuk támogatni gyermekünket. De ne váljon mentséggé.
Ha már az érdemjegyeknél tartunk: „tiszta egyesnek” lenni ma is nagy szó…
Pedig sokkal fontosabb, hogy legyen egy kiegyensúlyozott gyerekem, aki ki tud magáért állni, és akiből sokkal valószínűbb, hogy sikeres és boldog ember lesz, mint egy „tiszta egyes”, aki az egész gyerekkorát az iskolának szenteli, nem bízik magában, állandóan szorong. Közben pedig lehet, hogy megmutatkozna a tehetsége másban, ha foglalkozna egyéb oldalaival is.
Mi a helyzet azzal, aki normán „felül” teljesít – hogyan viszonyuljunk a tehetséggondozáshoz?
Ha a gyerekemet négy fal között nevelem, ahol gitározok egész nap, elég valószínű, hogy ő is gitározni fog. De lehet, hogy ő éppen dobolna, vagy focilabdát rúgna. Itt is ugyanaz az elv érvényes, mint bárhol máshol: a gyerek igényei a mérvadók. A tehetséget akkor tudjuk fejleszteni, ha a gyerek örömét leli benne. Nem az a cél, hogy olimpiai bajnok legyen, hanem hogy élvezze, amit csinál. Az ingergazdag, szeretetteljes környezet a legjobb táptalaj minden képesség kibontakoztatásához.
Mit értesz ingergazdag környezet alatt?
Hogy nem steril közegben nevelem a gyereket. Hogy a gyermek megtapasztalja, hogy a rózsabokor szúrós, hogy a mentának milyen az illata, és a milyen érzés belefeküdni az őszi levélkupacba. Ezt hívjuk szenzorikus nevelésnek – vagyis bekapcsoljuk az érzékszerveinket: a látást, hallást, tapintást, szaglást, ízlelést. Nem kell ötcsillagos szállodába mennünk ehhez, de jó, ha nem a négy fal között neveljük a gyereket. Látogassuk meg a rokonokat, barátokat, hogy a gyermek megtapasztalja a világ sokszínűségét.
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.