A kullancsok titkos élete – Miért veszélyesek, és miért csodálja őket egy kutató?

Mi az oka annak, hogy egyre több a kullancs?

A vegetációs időszak kitolódott, a természet jóval korábban ébred, hamarabb indulnak fejlődésnek a növények, és velük együtt a rágcsálók is, amelyek a kullancsok egyik legfontosabb hordozói. Emiatt a paraziták ősszel is tovább aktívak maradhatnak. Közben egyre több vadállat – madarak, rókák, sünök, nyestek és más fajok – alkalmazkodik az emberi településekhez, állományuk gyarapszik, így a velük érkező kullancsok száma is nő. A városok párásabb, melegebb mikroklímájában könnyebben életben maradnak akár télen is.

Mikor aktívak a kullancsok? Van szezonjuk?

Nagyjából az összes fajnak a meleg és a páratartalom a legfontosabb. Mivel passzívan veszik fel a nedvességet a környezetből, ha nagyon meleg és száraz az idő, visszahúzódnak. 

Amint jön egy esősebb időszak, előbújnak.

A közönséges kullancs tavasszal és ősszel a legaktívabb. Emellett léteznek úgynevezett téli kullancsok is – ezek pirosas színűek, és kifejezetten a hidegebb hónapokban aktívak.

Milyen terepi vizsgálatokat végeztek? Hogyan zajlik egy ilyen munka?

Például Budapesten rendszeresen kijárunk bizonyos helyszínekre, hogy felmérjük a kullancshelyzetet. Ilyenkor kullancsokat gyűjtünk – van erre egy módszerünk, amit zászlózásnak hívnak. Egy nagyjából egy négyzetméteres, fehér kordbársony anyagot végighúzunk a növényzeten, a kullancs belekapaszkodik ebbe, mert azt hiszi, állat halad el mellette. Onnan már könnyű összeszedni: kis csipesszel levesszük, kémcsőbe tesszük, és bevisszük a laborba.

A laborban mi történik?

Kórokozó-kimutatást végzünk, többnyire PCR-alapú módszerekkel. Megnézzük, hogy hordoz-e a kullancs kórokozót. A közönséges kullancs a legelterjedtebb – egész Európában megtalálható, és nagy százalékban hordozhatja a Lyme-kórt okozó Borrelia baktériumot. Fontos azonban: 

attól, hogy egy kullancs fertőzött, még nem biztos, hogy át is adja a kórokozót, és attól sem feltétlenül alakul ki betegség.

Újabban felbukkannak a Hyalomma kullancsok is, amelyeket gyakran vándormadarak hurcolnak be, de bejöhetnek más vad- vagy haszonállatokkal is, sőt pl. a Horvátországból hazaérkező turisták is behozzák őket néha. Azért figyeljük őket, mert súlyos betegségeket terjeszthetnek, például a krími–kongói vérzéses lázat.

Mennyire jelent valós veszélyt régiónkban ez a betegség?

Az, hogy egy kullancsfaj hordozhatja a vírust, még messze nem jelenti azt, hogy minden egyed fertőzött. A Kullancsfigyelő program is ezért jött létre: monitorozzuk a helyzetet, és közérthetően kommunikáljuk, mire érdemes odafigyelni. Eddig összesen 25 Hyalomma kullancsot gyűjtöttünk az elmúlt négy és fél évben, és bár több is előkerült, a krími–kongói vérzéses lázat okozó vírust egyikben sem találtuk meg.

Hogyan jutnak el hozzátok ezek a furcsa példányok?

A legtöbb esetben fotón kapjuk őket.

Az emberek gyakran megijednek, mert a Hyalomma gyors, mozgékony és agresszív, ezért sokszor rögtön összenyomják.

Ráadásul szokatlanul néz ki: nagyobb, sötét, szinte fekete a teste, és látványosan sávozottak a lábai, ezért is keresnek rá sokan az interneten, hogy „furcsa kullancs”, így találnak ránk. Ilyenkor küldenek képet, vagy postán elküldik az állatot egy kis tégelyben, illetve, ha csak lehet, ki is megyünk az adott példányokért. Ha élve kapják el, hűtőbe kell tenni, hogy egy picit belassuljon, ha halva, akkor fagyasztóba, hogy ne induljon bomlásnak. Ez a faj egyébként nem gyűjthető zászlózással, mert úgynevezett „vadászkullancs”: aktívan üldözi a gazdaállatot, akár az embert is.

Neked már volt „szerencséd” Hyalomma kullancshoz?

Igen, többször is mentem már el talált példányokért. Törökországban pedig részt vettem egy olyan tereptréningen, ahol gyűjtöttük őket. Az volt a módszer, hogy kimentünk a mezőre, és dobogtunk a földön, mint a szarvasmarhák. Erre a hangra a kullancsok azt hitték egy csorda közeleg, ezért egyszerűen odaszaladtak hozzánk, majd elkezdtek felmászni a lábunkon. Onnan szedegettük le őket csipesszel. Fehér védőoverálban, kesztyűben voltunk, csak az arcunk látszott ki. Itthon azért nem szoktunk így beöltözni. 

Mit tehet az átlagember? Segítenek a spray-k, gyógynövényes készítmények?

A gyógynövényes szereket nem ajánljuk: nem igazán van hatásuk, és hamis biztonságérzetet adhatnak. A spray-k között akad hatékony, de egyik sem nyújt teljes védelmet. 

A legbiztosabb módszer: minden kirándulás, kerti munka után alaposan átnézni a testünket.

Nem csak a felnőtt kullancsokra kell figyelni: a lárvák nagyon aprók, de ugyanúgy képesek fertőzést átadni.

Mit tegyünk, ha kullancsot találunk magunkban?

Minél gyorsabban és egyszerűen, egy határozott mozdulattal távolítsuk el. Ha van csipeszünk, azzal a legjobb, de ha nincs, a bőrhöz minél közelebb megfogva ki kell húzni. Nem kell csavargatni, olajat csepegtetni vagy más praktikát alkalmazni. Fontos, hogy amint észrevettük, vegyük ki, ne várjunk senkire és semmire. 

Mi történik, ha bennünk marad a szájszerv?

Ez gyakori félelem, de nem okoz komoly problémát. Olyan, mintha egy szálka szúródna a bőrbe: legfeljebb kisebb gyulladás jelenik meg, ami pár nap alatt elmúlik.

Vannak olyan módszerek, amelyeket kifejezetten kerülni kell?

Semmit ne használjunk a körmünkön vagy a csipeszen kívül. Olvastam olyan régi újságcikket, ahol például azt tanácsolták, hogy égő szivarral kell „kiégetni” az állatot – ezt semmiképp sem ajánlom.

A háziállatokra is veszélyesek a vérszívók. Mire kell figyelniük a gazdáknak?

Léteznek hatékony készítmények, például spot-on cseppek vagy nyakörvek, de mindig az állatorvos által javasolt, engedélyezett szereket érdemes használni. A legfontosabb, hogy rendszeresen átnézzük az állatokat, különösen séta után. Ha bágyadtságot, lázat, véres vizeletet tapasztalunk, azonnal állatorvoshoz kell fordulni, mert ezek jelezhetnek kullancs által terjesztett betegségeket is.

Te magad hogyan tekintesz a kullancsokra? Hogyan alakult a viszonyod hozzájuk az évek során?

A mindennapjaim részei. Lételem, amitől nem félek, egyszerűen hozzátartozik az életemhez. Ha éveken át foglalkozol velük, óhatatlanul is közel kerülsz hozzájuk – még érzelmi viszony is kialakulhat, bármilyen furcsán hangzik. 

Egyfajta csodálat van bennem: milyen aprók, mégis micsoda bajokat tudnak okozni. 

Mások sokszor rettegnek tőlük, de ha az ember megismeri azt, amitől fél, a félelem eltűnik, és a kíváncsiság marad. Ráadásul tényleg vannak gyönyörű fajok is. Olyan ez, mint amikor egy nyomozó megszállottan üldöz egy bűnözőt – egyszerre félelmetes és izgalmas kapcsolat. Plusz a macskám neve Borellia, ami a Lyme-kórt okozó baktérium neve.

Téged nem fertőztek még meg ezek az állatok?

De igen, voltam Lyme-kóros. Még csak két hónapja foglalkoztam velük, amikor egy kiránduláson megcsípett egy példány. Megjelent rajtam a jellegzetes, kokárdaszerű bőrpír, és szerencsére időben felismertem, rögtön antibiotikumos kezelést kaptam. Emiatt nem lett belőle komolyabb baj. De pont ez mutatja, mennyire fontos a gyors felismerés. Talán így akartak rajtam bosszút állni, amiért kutatom őket.