Bármennyire közhelyes is, ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk olvasó, könyvszerető ember legyen, nincs más megoldás: olvassunk neki már a kezdetektől. Ez a legbiztosabb módszer arra, hogy a gyermekünk egyszer maga is olyan felnőtté váljon, aki továbbadja ezt az örökséget. A kortárs gyerekkönyvpiac tele van jobbnál jobb kötetekkel, úgyhogy komoly megpróbáltatás ebből csupán párat választani. Szubjektív szemlénkben most 5 (+1) könyvet ajánlunk, amelyet szerintünk mindenképpen érdemes (együtt) olvasni a kicsikkel.
Tóth Krisztina: Világpuszi
A József Attila-díjas író, költő, műfordító, üvegművész gyerekkönyvei hol londoni mackókról, hol Malacról és Libáról szólnak, Marcinak írt gyerekverseit is sokan ismerhetik, akár csak a Gryllus Vilmossal közösen írt lemezük dalszövegeiből is (Dalok reggeltől estig). A szerző Világpuszi című könyve 2022-ben jelent meg a Magvető gondozásában. A könyvet „kis és nagy embereknek” ajánlják hatéves kortól. Mi az igazi nevünk? Létezik kutyamennyország? Mi van akkor, ha valaki eggyel több kromoszómával születik? És ha tízévesen még babakocsiban tolják? És ki lehet a Mikulás a Budakeszi Vadasparkban? Egyáltalán, mi az a világpuszi, és miért lenne jó, ha a sok „bezzegelés” helyett inkább vigyáznánk rá? Hiszen oly törékeny, a legkisebb gonoszságtól, irigységtől erejét veszti. Nem beszélve a gyűlölet okozta károkról.
Farkasházi Réka: Társasjáték
Legyen társasjáték minden napunkból! – szól a mellékelt CD egyik dalának refrénje. Azt tudjuk, hogy élni nem, na de játszani sem mindig olyan egyszerű. Farkasházi Réka könyve a mesélés régi hagyományaihoz nyúlik vissza, amikor a mesék élettanácsokat is hordoztak, segítettek „lefordítani” a velünk, körülöttünk zajló történéseket. De több ez, mint csupán egy mesekönyv. A Tintanyúl zenekar színészeket, zenészeket hív meg podcastsorozatába, akik Farkasházi Rékával társasoznak. A játéknak sajátos szabályai vannak, de a lényeg ugyanaz: hogy a meghívott vendégek beszélgessenek, meséljenek magukról, életük nagy vagy kis kérdéseiről, és a beszélgetéssel oldódjanak félelmek, gátlások, hogy kapuk nyíljanak, hogy egy kicsivel közelebb kerüljünk egymáshoz – a végén egy nagy közös zenélésben. S hogy a nyertesnek vagy a vesztesnek van-e nehezebb dolga? Ki-ki döntse el maga, a legjobb tudása szerint.
Oravecz Imre: Máshogy mindenki más
Oravecz Imre 2016-ban a Magvetőnél megjelent gyerekverseit először a Móra könyvkiadó adta ki 1979-ben. A történet szerint Niki 1977-ben jelent meg a szerző életében. Egy titkos ajtón érkezett. „Dolgom volt. El kellett mennem. De a kutyát nem akartam mindjárt magára hagyni. Az ilyesmire roppant érzékeny. (...) És akkor kinyílt az ajtó. (...) És megjelent a szobában egy aprócska kislány. Még sosem láttam, de azonnal tudtam, hogy ő az. Mosolyogva elém tipegett, és otthonosan helyet foglalt egy padlón heverő szótáron. És azt mondta, hogy most ő itt marad a kutyával.” Cserébe a kislány egyetlen dolgot kér: hogy a szerző írja őt meg olyannak, amilyen valójában. Azaz: hogy találja őt ki olyannak, amilyen. Egy ideig még meg-megjelenik, jön a kutyához, és aztán egyszer csak nem jön többé.
Oravecz Imre verseinek kislánya a hogyanokra és miértekre keresi a választ. Sok-sok furcsa kérdést tesz fel. A versek finom humorral ábrázolják a gyermeki logikát, s azt, ahogyan ők látják a világot. Ha valaki látja Nikit, szóljon neki. Olvassa fel neki a verseket, s kérdezze meg tőle, sikerült-e.
Andreas H. Schmachtl: Mókus és Medve
(Nádori Lídia fordításában)
Igazi vidám, kedves mesekönyv a Mókus és Medve. Egy mókusról szól, akit Mókusnak hívnak, és a legjobb barátjáról, egy Medve nevű medvéről. Mókusnál egy jó nap teával, pirítóssal és Händellel kezdődik, aztán nemhorgászni indul Medvével, és a történetek – amelyekben hol majdnem végig esik az eső, hol meg kell találni a hangot, hol elveszítjük a fonalat Mókussal, de csak majdnem, hol katasztrófa közeledik – cseppet sem szokványosan végződnek. De nyugi, a végén Mókus azért még „gyorsan hőssé válik, mielőtt véget ér a könyv”. Egyetlen dolgot tartanánk még fontosnak megjegyezni: „A legtöbben nem tudják, de a mókusok kiválóan fuvoláznak. Vagyis azt hiszik. Elég nekik egyszer meghallgatni egy zenedarabot, és utána hibátlanul, hangról hangra le tudják játszani. Vagyis azt hiszik.” Szóval amikor Mókus csónakkal körbeviteti magát a tavon (ünnepélyes körbecsónakáztatás) parókával a fején és fuvolával a hóna alatt, amin nemsokára fáradhatatlanul játszani kezdi a Vízizenét, „pont mint Händel idejében”, csak annyira nevessünk sírva, hogy fel ne ébredjen a gyerek. Tapasztalatból mondjuk.
Grecsó Krisztián: Belefér egy pici szívbe
A Baranyai (b) András hangulatos rajzaival illusztrált kötetben gyerekversek olvashatók. A szerző kislánya, Hanna ihlette szövegek mindig egy aprócska momentumból indulnak, legyen az a nagyi húsvétja, egy hétköznapi séta, egy nemalvó gyerek, és sokszor hatalmas távlatokat nyitnak. És a könyv (felnőtt) párja, a Lányos apa visz igazán tovább-bele a könyv mélységeibe és magasságaiba. „Aki megnő, az mindig nagy, vagy egy kicsit kicsi marad?” Míg Grecsó gyerekversei egy pici lány szemmagasságából nézik a világot, addig a Lányos apa írásai arra keresik a választ, hogy vajon meg lehet-e szakítani a rossz mintákat, és hogy hogyan lehet megőrizni, ami jó. És hogy elmesélhető-e egyáltalán a boldogság. Hogy milyen apává válni. De ami közös bennük, az a mindenen, még a komoly sorskérdéseken is átütő derű.
Ha tudjuk, csípjük el valahol a Pici Szív Tánczenekar koncertjét. (Grecsó Krisztián: gitár, ének, Majorosi Mariann: ének, Makó Péter: fúvós hangszerek, ének, Szabó Attila: gitár, hegedű, tambura, ének, Szabó Ábel: dob, ütőshangszerek) Megéri.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.