Zárt körben

<p>Repült. Négy és fél percig, kilencvenöt méteres magasságban. Kacagva meséli: sárkányrepülőként ez volt a személyes rekordja. Ha az a fél perc s hozzá még a plusz öt méter is meglett volna, most büszke volna magára, de így csak egy picit.</p>

Repülés helyett most már jó ideje röpköd. Konstantinnal az iskolába, onnan haza, vissza a megszokott körforgásba. Kérdezték is nemrég a fiát, mivel foglalkozik a mamája. Sejthették, hogy különleges hivatása lehet. „Mos, mosogat, tereget… és mos” – felelte a gyerek. Pedig színésznő az édesanyja. Csak amióta szült, Olasz Ágnes nem állt sem színpadon, sem kamera előtt.

 

Ő akarta így. De előbb eljátszotta Ophéliát, Olíviát, Natasát, Donna Elvirát, a Liliom Julikáját, a Nyulak Margitját, a Dybukot és a Tüzes angyalt. Volt pesti és vidéki színésznő. Dolgozott Ruszt József műhelyében és ott, ahol éppen szükség volt rá. Egy helyen és szanaszét. Filmszerepek is csordogáltak. Legutóbb Koltai Lajos rendezésében, a Sorstalanságban kapott lehetőséget. Csomós Mari lányát játszotta, aki a Buchenwaldból hazatért Köves Gyuritól tudja meg, hogy öccse már nem jön vissza soha. Nyolc éve már, hogy moziba került a film. Olasz Ágnes azóta sok mindent megélt. Az Ezeregyéjszaka világát sejtető, egzotikus varázsa azonban maradt a régi. Ma is olyan, mint egy távoli kultúrából érkezett, szemében a csodalámpa fényét, lelkében a betörhetetlen sivatagi vándorok erejét őrző, szépséges idegen. Néha elcsuklik a hangja, olyankor el is fordul egy pillanatra, könnyeit mégsem tartja vissza. Nagy érzelmi kilengései jellemzik. Hangulatváltásai is ilyenek. Gyorsak. Markánsak.

„Amióta megszületett a fiam, lassan nyolc éve, zárt körben élek. Férj, gyerek, óvoda, iskola, gyógyszertár, közért. És most itt egy lehetőség. Korábban volt Miskolc, 2008, Don Juan. Gondban voltam a szereppel. Azt mondtam: Istenem, nem akarom ezt a szakmát, tele van erkölcsi buktatóval, nem tudok ebben létezni. Nem akarok mást, csak gyereket nevelni, gyereksírást, -kacagást hallani, sütni-főzni, nagypolgári életet élni, teniszezni, színházba járni. Hát most megkaptam. Mindennap ugyanaz. Minden gyönyörű, csak egy jó ideje azt érzem, hogy rabszolga vagyok. Szeretem, imádom a férjem, a gyerekem. Konsti a mindenem. Euforikus állapotba kerültem, amikor megszületett. Császárral jött a világra, én negyvenegy éves voltam, ő farfekvéses, nyakán a köldökzsinórral. Halálfélelmem volt, amikor beadták a gerincembe az érzéstelenítőt. »Nem örül?« – kérdezték, amikor rám tették a babát, mert látták, hogy zokogok, csak azt nem tudták, hogy örömömben, hiszen annyit vártunk rá. És nemhiába égett a gyomrom a terhesség alatt. Fekete sörénye lesz – mondták, mert kilenc hónapon keresztül hányingerrel küszködtem. Nekem ez az állapot néha nagyon kínkeserves volt. A jóslat mindenesetre bevált. Meglett a nagy sötét haj, bár mára teljesen kivilágosodott. A kórházból nagyon gyenge állapotban jöttem ki. Negyvenhat-negyvenhét kiló voltam. A férjem nagyon sokat segített. Féltem, nehogy az örökös aggódásommal ártsak a gyereknek. Ma is minden percem az övé. Olyannyira, hogy még most is előfordul, hogy hárman együtt alszunk, pedig nagyon macerás.

A színház egészen mostanáig nem is hiányzott. Talán mert mindig csak egyvalamire tudtam koncentrálni. Egyszerre két dolog nekem sosem ment. De így sem vagyok jó anya. Hatvannégy éves a férjem, tizenöttel több, mint én. Konsti egy szem gyerek, későn jött. Elkényeztettük. Főállású anya lettem mellette. Egyszerűen lefoglalta az időmet, a gondolataimat, az érzéseimet. Rajta kívül más nem is fér az életembe. Beteges adni akarás van bennem.”

Férjét, aki üzletember, „fentről” kapta. Korábbi szerelme, élettársa küldte neki. Erről meg van győződve.

„Amikor Gyuri meghalt, elkezdtem olyan emberekkel találkozni, akik jósoltak nekem. Látókkal, utaztatókkal. Vissza akartam menni a múltba, tudni szerettem volna, mit mond Gyuri, de nem történt semmi. Kétségbe voltam esve. Egy idős néni azt tanácsolta: este, mielőtt lefekszem, fohászkodjak Istenhez, és kérjem, hogy világítsa meg a gondolataimat, érzéseimet, mutasson irányt, hogy mit kell tennem. Nézegettem Gyuri noteszát, kit tudnék felhívni, aki majd nem akar tőlem semmit, nem a nőt látja bennem, hanem önzetlenül segíteni fog, mellém áll, mert megérti a fájdalmamat. Találtam egy nevet, amely megállított. Árvai Kurucz Pál. Visszapörgettem magamban, hogy Gyuri beszélt róla. Ez visszajött az emlékeimbe. Eszembe jutott, ahogy mondta: elmegy Palihoz, mert nagyon rossz állapotban van, amióta meghalt a felesége. S akkor arra gondoltam, ha ő szintén gyászol, akkor biztos, hogy megért engem. Felhívtam őt, elmondtam neki, ki vagyok, és hogy szeretnék tanácsot kérni tőle. 2002 őszén találkoztunk, azóta együtt vagyunk. Egy étteremben kezdtünk el beszélgetni ásványvíz mellett. Bennem minden felszakadt, csak mondtam és mondtam, aztán elmentünk máshová, vacsorázni, egyszer csak arra kértem őt, hogy üljön mellém, és engedje meg, hogy a vállára hajtsam a fejem. De úgy kezdtem, hogy: »Ne haragudjon, uram, lenne egy kérésem.« Magáztam őt. Nagyon sokat beszélgettünk, aztán valahogy elindult köztünk valami. Bevallotta, hogy amióta gyászol, most először valami nagyon furcsát érez. Olyan szerelmetest. Ahogy aztán bejött ez a nagy boldogság, belőlem egyszer csak előjött az elnyomott gyász. Még bennem volt a Gyuri iránt érzett fájdalom. Bent rekedt. Nem tudtam kijátszani magamból. Furcsa kettősséget éreztem. Meg akart szakadni az agyam, a szívem. Két emberért őrjöngtem. Fájt Gyuri hiánya, miközben Palival már boldog voltam. Kimentem a temetőbe, hogy megköszönjem Jolikának, hogy ilyen rendes embert hagyott nekem, és fogja a kezem.”

Negyvenéves volt, amikor igent mondott a párjának, és összeházasodtak. De még mielőtt ez megtörtént volna, megkeresztelkedett, mert egyházi esküvőt akartak. Férje ortodox vallású, apai ágon macedóniai, ezért lett a kisfiuk Konstantin.

„Amióta gyerekem van, monoton az életem. Háztartásbeli anya lettem. Néha kilógnak az idegeim, és hosszasan vibrálok. Nincs Olasz Ági. Kurucz Konstantin mamája vagyok. Reggel irány a suli, aztán rendbe teszem a lakást, elrohanok bevásárolni, pakolom a hűtőt, mosok, főzök, megyek a gyerekért, jön a férjem, vacsora. Olasz Ági megszűnt. Héttől háromig meg sem állok. Én, aki évekig kefiren és kenyéren éltem, mindennap főzök. Nem állítom, hogy élvezettel, de a családomért szívesen megteszem. Eddig az volt, hogy este hétre teljesen elfáradtam. Nevetett a férjem: »Mi lenne, Ágikám, ha most színpadra kellene menned?« Csakhogy most hét felé elkezdek pörögni, és akkor vannak a nagy kiborulások. Eddig azt mondták: »Na, a mami alakít.« Most összenéznek, és hol a férjemtől, hol a gyerekemtől hallom: »Felment a függöny.« Igen, adom elő a különböző monológokat, tirádákat. Valami elkezdett hiányozni. Egyetlen fellépésem volt a szülés óta. Kodály Zoltánra emlékezett az óvoda. Megkértek, mondjak el egy verset, Kodály Sárika írta a férjéhez. Karácsonyi vers volt. Izgultam nagyon, de elmondtam. »Jó voltál, mami!« – dicsért meg a fiam. Nekem ez is premier volt, mint most ez a fotózás a Vasárnapnak. Két éjjel nem aludtam, mert még álmomban is az járt az agyamban, hogy jók legyenek a képek. A fotózás napján hajnalban hatalmas herpesszel ébredtem. Öt órakor jegeltem az arcomat. Mindig ez van. Ha valami nagy dologra készülök, az egész testem lázban ég.”

Első filmszerepét Dobray György Szerelem első vérig című rendezésében kapta, amely fiatalok százezreit csalta be akkor a moziba. Később forgatott Jancsó Miklóssal is. Kertész Imre Nobel-díjas regényének filmváltozatába, a Sorstalanságba egyszerűen beajánlották.

„A Szerelem első vérignek rengeteget köszönhetek. Rengeteg mosolyt, szeretetet fiataloktól és idősektől egyaránt. Én sokáig azt éreztem, kilógok a filmből, mert a hajammal teljesen más vagyok, mint a többiek. Kakukktojásnak képzeltem magamat. A Sorstalanság váratlanul jött. Lenárt István, aki gyakran szerepelt Gyuri, Fehér György filmjeiben, azt mondta, az lehetetlen, hogy az Olasz Ági ne kerüljön be ebbe a történetbe. Szólt a rendezőnek, Koltai Lajosnak, elbeszélgettünk egy kávé mellett, és úgy látta, beleférek ebbe a filmbe. Hálás is vagyok neki nagyon. Csomós Mari lánya lehettem, akivel már korábban is volt lehetőségem együtt dolgozni. Felnézek rá, nekem nagy művésznő, mindig felmelegszik a szívem, ha találkozunk. Nagyon nagy hatással volt rám a Sorstalanság, de lelki beteg voltam a bemutató után. Bebeszéltem ugyanis magamnak, hogy színészileg adósa maradtam a rendezőnek. Koltai Lajos aztán megnyugtatott, hogy jó volt, rendben volt, amit nyújtottam, de ha az ember nem játszik, nem filmez sokat, örökösen bizonyítani akar. Az meg nem mindig jó. Pedig most is ez lesz. Nagyon nagy bennem a bizonyítási vágy. Újra játszani szeretnék. Feltámadt bennem egy érzés, amit már nem tudok és nem is akarok elnyomni. Volt két érdekes találkozásom nemrég. Színházban voltunk Palival, és meglátott Deák Krisztina. Pár szót váltottunk csupán, de éreztem, hogy észrevett bennem valamit. Szántó Erikának is megakadt rajtam a szeme. Tőle már jött is egy izgalmas ajánlat. Mondta is, hogy mi. Egy zsidó nő, aki megjárta a náci tábort. Otthon három óra alatt, a WC-be zárkózva olvastam el a könyvet. El kellett vonulnom, hogy senki ne zavarjon. Később emiatt is mart a lelkiismeret. Isten megadta, hogy gyerekem szülessen, kutya kötelességem minden percet vele tölteni. De már nagyon hiányzik a nézők szeretete. Jó lenne ismét színpadon állni, játszani. A tehetséget persze ápolni kell, én meg az elmúlt hét-nyolc évben egyáltalán nem ápoltam. Félek is nagyon. Csak tele vagyok érzéssel…”

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?