Archívum

Trianon szelleme

1920. június 4-én délután negyed öt körül kellemes nyári szellő lengedezett a versailles-i Grand Trianon (Nagy-Trianon) palota parkjának fái közt, mikor az épület elé befutott az az automobil, melyben az első világháborút lezáró béke aláírására felhatalmazott magyar küldöttség ült.
Vasárnap

2010. június 2. 04:00


1920. június 4-én délután negyed öt körül kellemes nyári szellő lengedezett a versailles-i Grand Trianon (Nagy-Trianon) palota parkjának fái közt, mikor az épület elé befutott az az automobil, melyben az első világháborút lezáró béke aláírására felhatalmazott magyar küldöttség ült. A rózsaszín márvánnyal borított palotát még XIV. Lajos, a Napkirály építtette kedvesének, későbbi feleségének, Madame de Maintenon-nak, és 1913-tól szolgált állami fogadások helyszínéül. A küldöttek egyenesen a palota gyönyörű dísztermébe, a Galérie des Cotelle-be, a Jean Cotelle festőművészről elnevezett csarnokba mentek, ahol mintegy hetvenen, köztük Alexander Millerand francia és David Lloyd George angol miniszterelnök vártak rájuk. A teremben elhelyezett nagyméretű patkó alakú asztal mögül Millerand intézett rövid beszédet a magyar delegációhoz, majd – név szerint Benárd Ágost népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ s államtitkár állva, hogy kifejezzék tiltakozásukat a szerződésben foglaltak ellen – pontban fél ötkor aláírták a békediktátumot. Millerand az aláírást követően újfent szólt néhány szót a küldöttekhez, akik ezután elhagyták az épületet, miközben a Magyarországgal szomszédos országok követei elégedetten szorongatták egymás kezét. Az egész aktus nem is tartott tovább tizenöt percnél. A magyar delegáció távozásával a „fuvallat megszűnt, a park levelei nem susognak tovább… azt hihetnők, félnek megzavarni ezen elmélkedésnek szentelt hely mélabúját” – zárta az eseményről szóló tudósítását a francia Le Figaro újságírója, megsejtve valamit abból az érzésből, mely a békeszerződés aláírása napján a Kárpát-medence magyarságát járta át.

A nemzet gyásznapja
Ugyanezen a napon Budapest és Magyarország vidéki városai feketébe öltöztek, a zászlókat félárbocra eresztették, az iskolai tanítás és a hivatali munka is szünetelt. Már előző nap tiltakozó tömeggyűléseket rendeztek országszerte – összekötve az úrnapi katolikus megemlékezésekkel. Az aláírás napján délelőtt tíz órakor a Hősök teréről többezres néma tömeg indult el a Bazilikához. Itt már harangzúgás várta őket, a közlekedés pedig tíz percre leállt az egész országban. A felvonulók innen a Petőfi-szoborhoz mentek, ahol közösen elénekelték a himnuszt. Ezzel ért véget a csendes tiltakozás. A parlamentben sem tartottak ülést ezen a napon, csak a ház elnökének, Rakovszky Istvánnak a beszédét hallgatták meg a képviselők. Kifejtette, hogy a békeszerződés igazságtalan a magyarsággal szemben, melynek azonban nincs más választása, el kell fogadnia, míg a határon túlra szakadt magyaroknak a következőket üzente: „Ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem örökre! E pillanattól kezdve minden gondolatunk, éjjel-nappal minden szívdobbanásunk arra fog irányulni, hogy régi dicsőségben, régi nagyságban egyesülhessünk velük. És mikor őket a búcsúnál még egyszer szívünkhöz szorítjuk, szíveink úgy egybeforrnak, hogy azokat semmi ármány, semmiféle erőszak, semmi hatalom elválasztani nem tudja.”

Területi veszteségek
A trianoni békeszerződés területi rendelkezéseit a magyar lakosság katasztrófaként, amolyan második Mohácsként élte meg. Az ország területe – Horvátországgal együtt – 325 400 km²-ről 93 000 km²-re, vagyis kevesebb mint egyharmadára, lakóinak száma pedig 20,9 millióról 7,6 millióra csökkent. A történelmi ország területéből a szomszédos államok (Csehszlovákia, Románia, Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, Ausztria) mellett még Lengyelország és Olaszország is részesült. Románia egymaga nagyobb területet kapott (103 ezer km²), mint amennyit a maradék ország tett ki. A béke emellett a jóvátételi kötelezettséget is kimondta, és 35 ezer főre korlátozta a magyar hadsereg számát. Magyarország, ez a közepes méretű, az Osztrák–Magyar Monarchián keresztül azonban európai nagyhatalmi státust élvező ország a térség egyik legkisebb, legkiszolgáltatottabb államává vált. A magyar közvélemény, ha nem is gyorsan, de idővel beletörődött volna a nemzetiségi területek elvesztésébe, sehogy sem tudott viszont belenyugodni a mintegy 3,2 millió magyarnak a szomszédos országok általi bekebelezésébe. Így a magyar külpolitika elsődleges célja az elkövetkező két és fél évtizedben – egyáltalán nem meglepő módon – az elszakított területek részbeni vagy teljes visszaszerzése, vagyis a trianoni béke revíziója lett, míg az ország gondolkodói lázas keresésbe kezdtek, hogy feltárják a több mint ezer évig fennálló Szent István-i állam felbomlásának okait.

A Trianonhoz vezető okok
A Szent István-i Magyarország a kezdetektől fogva többnemzetiségű állam volt. Míg azonban Hunyadi Mátyás alatt a nem magyar népek száma az összlakosságnak mindössze 15 százalékát tették ki, addig a 16–17. századi török elleni harcok, majd az ezt követő telepítések során jelentősen megváltozott az ország etnikai arculata: a magyarság létszámbeli kisebbségbe került saját hazájában, a politikai vezetést viszont továbbra is a magyar nemesség tartotta kezében. A 18. század vége felé elindult a Kárpát-medence népeinek nemzeti öntudatra ébredése, fokozatos, modern értelemben vett nemzetté válása, mely során nyelvi, kulturális, majd idővel területi-önigazgatási jogokat követeltek maguknak. Az ország ütközőterülete lett saját népei nacionalizmusának. Ez 1848–49-ben már fegyveres konfliktusokba torkollott. Az osztrák–magyar kiegyezés után a magyar politikai elit kezébe került az ország irányítása, amely az erősebb fél pozíciójából, elsősorban saját nemzeti érdekeit szem előtt tartva próbálta megoldani a nemzetiségi kérdést. Bár az 1868-ban meghozott nemzetiségi törvény európai viszonylatban is korszerűnek volt mondható, annak – főként a helyi igazgatási szervek általi – gyakori elszabotálása, valamint a központi kormánykörök részéről időnként megnyilvánuló erőszakos magyarosító tendenciák elégedetlenséget szültek a nemzetiségek között. Ehhez járultak a szomszédos kis nemzetállamok törekvései: nemzetegyesítési igyekezetükből kifolyólag területi igényeik voltak Magyarországgal szemben. Mindezek az ambíciók azonban egyedül nem lettek volna elegendőek a Monarchia megszüntetéséhez és feldarabolásához. Az első világháború során azonban Franciaország és Nagy-Britannia vezető politikusai között elterjedt az a nézet, hogy a Monarchia belső problémái következtében már nem képes ellátni az európai hatalmi egyensúly számára oly fontos Németországgal szembeni ellensúly szerepét, helyette célravezetőbb volna kisebb nemzetállamok életre hívása a térségben, melyek egymással és a nyugati hatalmakkal szövetségben hatékonyan szembe tudnának szállni a német terjeszkedéssel. Ezen elv gyakorlati alkalmazásának lesz a következménye, hogy Magyarország határainak a megrajzolása során az első világháborúban győztes nagyhatalmak nagyrészt engedtek a velük szövetséges szomszédos államok mohóságának – amelyek az etnikai határvonalat túllépve stratégiai, gazdasági, közlekedési érdekeikre hivatkozva fogalmazták meg területi igényeiket –, hiszen Franciaország és Nagy-Britannia számára ugyancsak fontos volt, hogy ezek az államok az ellenségként kezelt Ausztriával és Magyarországgal szemben minél erősebben kerüljenek ki a béketárgyalásokból. A térség nemzetiségi problémái és az antanthatalmak politikai igényei azonban még mindig nem lettek volna elegendők a Monarchia megszüntetéséhez, ezen belül a történelmi Magyarország feldarabolásához. Ehhez társult még harmadik okként az első világháborús vereség és az általa előállt kiszolgáltatott helyzet.

Trianon máig élő probléma, mely erőteljesen jelen van az érintett nemzetek gondolkodásában, politikai megnyilvánulásaiban, jóllehet nincs is érvényben, hiszen 1947-től a második világháborút lezáró párizsi béke rendelkezései érvényesek, melyek azonban tovább éltetik a trianoni határokat. A történtek valódi okainak a megértésével, valamint bátor és őszinte diskurzusok folytatásával érhetjük csak el, hogy Trianon szelleme ne nehezedjen továbbra is a Kárpát-medence nemzeteire. Erre különösen jó alkalmat szolgáltat a 90 éves évforduló.

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
egyetem k

Sokba kerül a szülőknek az egyetem

Branislav Gröhling

Eddig 17 iskolának kellett bezárnia a koronavírus miatt

NAKA k

Őrizetbe vették Dušan Kracinát

Martina Jánošíková

Jánošíkovát jelöli a Bírói Tanács az EU Törvényszékének bírói posztjára

útzár

Autómentes nap Dunaszerdahelyen – holnap lezárják a Fő utcát

regiojet

Újraindult a vonatközlekedés Pozsony és Komárom között

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.