Építjük a tőkés társadalmat, Tusványoson a miniszterelnök is kihangsúlyozta, akkor biztosan így van. Mégis, csoda érti az egészet, mifelénk ültették a tőkét, a fehéret meg a szürkebarátot, nem építették.
– Dőre vagy te, Jani, a politikához. Avítt módszer a tőke ültetése, eljárt felette az idő, kevés hasznot hozott. Profitra épül a mai világ, ától, izéig. Nézz körül a környéken, a legértékesebb termőföldek közepén falvak nőnek (iskola és óvoda nélkül, de boltok, azok vannak). Manapság fehér vagy fekete szőlő tőkéje helyett – errefelé így mondják, és nem kéknek – betonalapokat ültetnek a jó csallóközi földbe, és a vadonatúj úthálózatról nézve is sietős építésformája van az egésznek. Mindamellett minden közösség kitermeli a maga szürkebarátját, fehérgallérost vagy kékfrakkost. Ja, hogy a tőke, a bor? Lesz, lesz még szőlő, lágy kenyér – hozunk be. Behozzuk, mint sok egyebet, külföldről. Isszuk a másod- vagy harmadnyomást, akarom mondani, -osztályt. Pedig vitathatatlan, tőke áll a helyzet magaslatán.
– Mózsi bátyám, romlik a látásod. Kit vagy mit látsz itt a magaslaton? Mászik Ferkó barátunk tőkéje is odalent, a gyeppel fölvert kert végén hever. Annak idején, amikor a fával fűtött sparhertok még nem fenyegettek éghajlati katasztrófával, mert az még nem volt föltalálva, a boldogult nagyapja gyújtóst aprított rajta. Valódi rekvizitum az a tőke, emlékeztet azokra az időkre, amikor a tőkéhez még társult ez-az, mondjuk, nagyvonalúság mellett kifogástalan erkölcs jellemezte a tőkést, vagy egyszerűbben mondva, úri titulusra joggal alkalmast.
– Lehet benne valami, mert az öreg Mászik a harmadik fröccs után mindig megjegyezte: vagyonom nincs, de a becsületem, az csorbítatlan. Na, sokra is ment vele, akár Ráby Mátyás a Jókai-regényben. Napirendről lekerült a becsület, kert sarkába jutott a tőkéje.
Gazdag József, Jányok
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.