Ha jól emlékszem, Lucy Maud Montgomery Anne otthonra talál c. regényéről szóló recenzióm jelent meg először a Könyvtár rovatban, a Vasárnap hasábjain. Most jöjjön a belőle készült sorozat.
A kanadai Prince Edward-szigeten, a 19. században játszódó történet főszereplője a bájos, hatalmas képzelőerővel megáldott vörös hajú árva lány, Anne Shirley, aki gyökeresen megváltoztatja Avonlea lakóinak életét, mikor az idős Cuthbert testvérpár, Marilla és Matthew örökbe fogadják.
Nagy rajongója vagyok Kevin Sullivan 1985-ös és ’87-es filmadaptációinak, éppen ezért igencsak drasztikus döntés volt elkezdenem a CBC és a Netflix Anne with an E (2017–2019) címre keresztelt sorozatát. Eddig az összes újabb adaptáció mélységesen felkavart – nem éppen jó értelemben –, viszont ennek az előzetese ígéretesnek tűnt.
Első ránézésre a szereplőgárdával meg voltam elégedve, ráadásul Amybeth McNulty nemcsak tökéletesen illett a szerepre, de nagyon tehetségesen is játszott. Igaz, általa egy kicsit más Anne-t ismerhettünk meg, aki nagyszájú, hangos, energikus, és mindenbe beleüti az orrát. A többi főbb szereplőnél is nagyon jól eltalálták a színészeket, viszont a súlypontok kicsit máshová helyeződtek.
Gilbert Blythe és Anne Shirley kapcsolata igencsak viharos, ám kezdeti rivalizálásukból szépen lassan barátság szövődik… Gilbertet Lucas Jade Zumann alakította, azonnal a szívembe zártam őt, szerintem a lehető legjobb választás volt. Tulajdonképpen csak három szereplővel nem tudtam megbékélni. Marilla Geraldine James tolmácsolásában teljesen elveszítette az egyéniségét, könnyen elérzékenyült, befolyásolható lett, holott eredetileg kemény, makacs, határozott, nagyon ragaszkodik a társadalmi normákhoz és a tradíciókhoz, a jellegzetes, csípős humorát is hiányoltam. Anne kapcsolata a „kebelbarátnőjével”, Dianával fontos mozzanata a regényeknek, mert nagyon különbözőek, mégis összetartoznak. Dianából hiányzik Anne vad képzelőereje és szikrázó intelligenciája, viszont nagyon türelmes, megbízható és hűséges. Ő az, aki mindig megvigasztalja Anne-t, aki megfontoltságával és higgadtságával egészségesen ellensúlyozza barátnője féktelenségét. A földön jár, míg Anne hajlamos eltávolodni a valóságtól. Diana (Delila Bela) karaktere ebben a sorozatban számomra ellaposodott, kissé érdektelenné váltam iránta, sajnos nem helyeztek túl nagy hangsúlyt a barátságukra. Cuthberték pletykás és ingerlékeny, kicsit komikus benyomást keltő szomszédja, Rachel Lynde egyáltalán nem tetszett ebben az adaptációban, maga az alakítás nem volt rossz, de úgy éreztem, hogy félreértették a szereplőt.
Korábban valamiért azt hittem, hogy az 1985-ös Kevin Sullivan-féle verzió teljesen hűséges a regényhez, de mikor elolvastam az első három Anne-könyvet, kiderült, hogy ez nem igaz. Ez a verzió is bővelkedik változtatásokban, különösen az 1987-es rész, amelynek a cselekménye már nagyon eltérő. Általánosságban viszont elmondható, hogy ezekkel pergőbbé, izgalmasabbá, humorosabbá, letisztultabbá tették a történetet anélkül, hogy tönkretették volna a mű szellemiségét vagy a hangulatát. Nos, az Anne with an E készítőinek szemmel láthatólag nem ez volt a céljuk, olykor nagyon radikális változtatásokat vittek véghez, amelyek sok Anne-rajongóban kiverték a biztosítékot.
A sorozat megálmodói egy nyersebb, realisztikusabb adaptációt szerettek volna csinálni, épp ezért helyezték bele például a melegség témáját vagy a rasszizmust. Szerintem hitelesen mutatták be azt is, mennyire sötétségben nevelték akkoriban a lányokat, nem kaptak felvilágosítást gyakorlatilag semmiről, a szexualitás, sőt még a menstruáció is teljes mértékben tabu volt. A sorozatnak egyébként a feminizmus az egyik központi vonulata, a szereplők (sokszor sajnos eredménytelenül) küzdenek a nők jogaiért, hogy ők is ugyanolyan tisztségeket tölthessenek be, mint a férfi társaik, ugyanúgy kimondhassák a véleményüket, ugyanolyan szintű oktatásban részesülhessenek. Biztosan van a fentebb felsorolt dolgok közül olyasmi, amire Montgomery elégedetten bólogatott volna, de azt hiszem, inkább mélységesen megbotránkozott volna rajtuk… A sorozat alkotói sajnos néha átestek a ló túloldalára, a bájos, idillikus, humoros történetből szentimentális melodrámát csináltak, olykor még azt is tragikus színben tüntették fel, ami a könyvben vicces volt.
Élveztem a sorozatot, az elején még nagyon zavartak a változtatások, aztán szépen lassan megbékéltem velük. Az első és a második évadba sok olyan történetszálat kényszerítettek bele, amely nekem nem tetszett, ráadásul kicsit rákattantak az üldözéses jelenetekre, amelyekkel nyilván a történet izgalmassá tétele, felpezsdítése volt a céljuk.
A sorozat külföldön hatalmas népszerűségnek örvend, és a filmkritikák is dicsérik. Remélem, hogy ez az Anne-láz hozzánk is eljut (vagy eljutott), mert gyönyörű, értékadó történetről van szó, amely ebben a formában ráadásul könnyen emészthető is, tehát méltán lehet remélni, hogy olyanokat is megérint, akik eddig esetleg előítéletekkel viseltettek a kosztümös filmek iránt. Bízom benne, hogy ezen a sorozaton keresztül sok néző megízleli a műfaj ellenállhatatlan varázsát, és kedvet kap Lucy Maud Montgomery regényeihez is.
Benyovszky Adél
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.