Sok mindent mondtak neki róla. Figyelmeztették, hogy vigyázzon vele. Hogy nem fogja bírni, meg fogja bánni, nem lesz hozzá türelme. Vagyis hogy ne kezdjen vele. De hallotta róla azt is, hogy kincs ez a lány, csiszolatlan gyémánt.
Aztán a lány egy nap pimaszul nekiszegezte a kérdést: „Picibának nincs kedve egy kicsit dolgozni velem?” Egyenes volt a válasz: „Nincs!” De valahogy mindketten sejtették, ebben a „nincs”-ben ott lapul a „van”. Vagyis hogy előbb-utóbb születik pár dal különböző gondolati töltettel, és mégis valahogy hasonló érzelmekkel. S ez így is történt. Ibolyából, Picibá elhatározásából, Ibojka lett, kettőjük összefogásából pedig egy dalszövegkönyvbe csomagolt, huszonnyolc dalos lemez.
Mikor kezdték el a közös munkát? Hogyan emlékszik Presser Gábor Ibolyára? Mi az, ami megragadta ebben a lányban? Mi inspirálta a dalok megírásában? Mennyire mélyrehatóan ismeri Oláh Ibolyát? Ibolykából hogyan lett végül is Ibojka?
Mindenre választ kap, ha elolvassa Szabó G. László interjúját a Vasárnap már megvásárolható számában!
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.