Szeretjük az összeesküvés-elméleteket

 Ilyen és hasonló összeesküvés-elméletek százával terjednek a világban, s egyre népszerűbbek. Pszichológusok szerint főleg azért, mert az emberek elvesznek a rájuk zúduló információáradatban, és azt hiszik, hogy mindenki, a médiát is beleértve, manipulálni szeretné őket.

Félműveltek tudománya

Példákért nem kell messzire mennünk: Szlovákiában is sokan hitték, hogy Malina Hedvig magyar nagyhatalmi érdekektől vezérelve önmagát verte meg, mert ilyen bonyolult módon akarta lejáratni, sőt megdönteni a szlovák kormányt. A konspirációs elméletek lényege ugyanis az, hogy semmi sem történhet véletlenül, emberi butaság vagy gonoszság miatt, minden mögött valamilyen érdek rejtőzik. Hirdetőik mindenre tudják a választ, mindig megtalálják azt, aki profitálni fog mások bajából, nyomorúságából, és meg sem lehet győzni őket arról, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. Millió érvük van, amelyek általában úgy kezdődnek, hogy „szakemberek szerint, köztudottan, az interneten is ezt írják…” Ismert politikusokra, neves tudósokra, köztiszteletben álló személyiségekre hivatkoznak, hiszen az összeesküvés-elméletek egyik sajátossága, hogy sok egymással semmiféle összefüggésben nem álló részigazságot gyúrnak össze egy nagy hazugsággá. Leghálásabb hallgatóik pedig azok, akiknek semmilyen vagy csak nagyon kevés értesülésük van az adott témáról. Ugyanis könnyebb azt hinni, hogy az egész világ összeesküszik ellenünk, és mi csak a folyamatok tehetetlen elszenvedői vagyunk, mint beismerni, hogy bizony, hiányos a tudásunk, műveltségünk, s lusták vagyunk ahhoz, hogy utánanézzünk a dolgoknak.

Titkos csoportok a háttérben

Bizonyos jelenségekről és történésekről egyszerűen kevés információnk van, vagy a megértésükhöz szükséges ismeretek meghaladják értelmi képességeinket, és ilyenkor a legkézenfekvőbb az a magyarázat, hogy valakik a háttérből mozgatják a szálakat. Ezért a leggyakrabban idős emberek dőlnek be az összeesküvés-elméleteknek, vagy pedig azok a félműveltek, akik elhiszik magukról, hogy belátnak a kulisszák mögé. „Az igazán okos ember ugyanis mindig kételkedik, és ha valahol sejt is valamiféle háttéralkut, azt legfeljebb a saját véleményeként, nem pedig kész tényként tálalja. Tudja, hogy amit ma még nem értünk, az nem feltétlenül csoda vagy konspiráció, lehet, hogy pár év múlva egészen egyszerű magyarázatot kapunk rá. Persze számol azzal a lehetőséggel, hogy akár összeesküvés is lehet a háttérben, hiszen a politikában és a hatalmi harcokban ez sosem kizárt, de amiről nincs elég információja, azt fenntartásokkal kezeli. A konspirációs elméletek híve ezzel szemben mindig tudja a biztos magyarázatot, és semmilyen érvvel nem lehet őt meggyőzni, mert rögtön előjön egy újabb elmélettel” – mondja Juraj Smatana, összeesküvés-elméletekkel foglalkozó polgári aktivista. Véleménye szerint főleg a médiának volna nagy szerepe abban, hogy lerántsa a leplet a bonyolultnak tűnő ügyekről, és megmutassa, hogy a háttértben mindig könnyen meghatározható egyszerű egyéni és csoportérdekek húzódnak meg. Sajnos, Szlovákiában egyik sajtóorgánumnak sincs pénze arra, hogy egy-egy oknyomozó újságírót azért fizessen, hogy hónapokig megfigyeljen például egy céget vagy politikai pártot, elemezze a döntéseit, és gyűjtse a dokumentumait. Így aztán a hiányos információk, tévhitek és féligazságok talaján vígan burjánzanak a világot uraló csoportokról és előre eldöntött csatákról szóló történetek.

A lakosság fele összeesküvés-hívő

A Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete tavaly ősszel végzett a témában egy felmérést 1156 fős reprezentatív mintán. A kérdés úgy szólt, melyik nézetet vallja a megkérdezett: hogy a világ ugyan bonyolult, de a fontos események lényegéről tudomást szerzünk, vagy hogy a valóság általában más, mint ahogy tálalják nekünk, és mindent befolyásos csoportok irányítanak a háttérből. A válaszokból az derült ki, hogy a lakosság 45,4 százaléka szerint a valóság más, mint amit megpróbálnak elhitetni velünk, mert mindenről titkos csoportok döntenek. A jelenség nem új keletű, a Közérdekű Kérdések Intézete (IVO) már 2013-ban is készített egy hasonló témájú felmérést, amelyben Magyarország, Franciaország és Szlovákia lakosságának ez irányú nézeteit hasonlította össze. Az eredmény szerint a Szlovákiában élők hiszik leginkább azt, hogy valójában nem tudni, kik irányítják a háttérből az országot. Az ilyen nézeteket valló emberek 44,9 százaléka felsőfokú végzettségű, tehát semmiképp sem lehet azt mondani, hogy műveletlensége miatt lát mindenhol összeesküvéseket. Érdekes módon a 65 év feletti idős emberek között a legkevesebb a konspirációs elképzelések híve – bizonyára azért, mert ők ritkábban szörföznek az interneten, ahol az ilyen elméletek terjednek. A megkérdezetteknek csupán 26 százaléka mondta azt, hogy a világ dolgairól tényszerű tájékoztatást kapunk. A politikai hovatartozást illetően a konzervatív szemléletű emberek, vagyis a KDH választói hisznek legkevésbé az összeesküvésekben, az Egyszerű Emberek (OĽaNO) választói pedig leginkább. Megyei felbontásban Pozsony és Besztercebánya környékén a legtöbb az ilyen elméletek híve, kelet felé haladva egyre kevesebb. A valóságban azonban a jobb- és a baloldali politikai tábornak is megvannak a maga konspirációs elméletei. Tipikus jobboldali tévhit például, hogy a globális felmelegedés a természetvédők kitalációja, baloldali pedig az, hogy az AIDS-vírust az amerikai titkosszolgálat tenyésztette ki és terjesztette el. Pszichológiai kutatások szerint azok, akik elhisznek egy konspirációs elméletet, később a többire is fogékonnyá válnak, mert úgy érzik, végre kinyílt a szemük, és megértették, hogyan működik a világ.

Demokrácia helyett rendet akarunk

És hogy mi köze mindennek a demokráciához? Az, hogy veszélyes rá. Azok, akik hisznek a konspirációs elméletekben, a rend, fegyelem és egyenlőség hívei – akár olyan áron is, hogy az emberi jogokból és a demokratikus vívmányokból kellene feláldozniuk valamit. Azt hiszik, hogy a saját szavazatukkal úgysem tudják befolyásolni a dolgok menetét, a pluralitást káosznak, a szabadságot önkénynek látják, és előnyben részesítenék az erőskezű államot, amely mindenre egyértelmű válaszokat ad. Közös vonásuk a tekintéllyel szembeni bizalmatlanság, minden tudományos eredményt, politikai magyarázatot, történelmi tényt megkérdőjeleznek. Ezért könnyű prédái a nagy leleplezéseket és a rendszer teljes megváltoztatását ígérő pártoknak, s észre sem veszik, hogy tulajdonképpen az önkényt támogatják – a képzelt, háttérből irányító csoportok helyett valódi és látható csoportoknak adnák át a hatalmat. Mivel a liberális demokráciát ellenzik, az ország nyugati irányultságának sem hívei, a keleti nyitást részesítenék előnyben. Ezt a mai világpolitikai helyzetre vetítve: nagy részük úgy véli, hogy nem szabad az orosz–ukrán konfliktusban egyértelműen állást foglalnunk Kijev mellett, hanem egyfajta kiegyensúlyozottságra kell törekednünk, mert hátha mégis minden másként van. Mint az öreg rabbiról szóló anekdotában, aki egész életében a tudós könyveket bújta, mindenről volt véleménye, és mindenkinek tudott tanácsot adni, aztán halálos ágyán kijelentette, hogy minden másként van, mint gondolta. De hogy mégis hogyan, azt már nem mondta meg.

Tévhiteket terjesztő weboldalak

Juraj Smatana pedagógus és polgári aktivista. Évek óta figyeli a tévhiteket és konspirációs elméleteket terjesztő weboldalakat, főleg azokat, amelyek az oroszbarát irányultságot propagálják. Azt mondja, ezeket a honlapokat ugyan anonim szerverekről működtetik, de a tartalmuk professzionális, tehát feltételezhető, hogy komoly szakmai háttér áll mögöttük. Összesen 42 olyan honlapot számolt össze, amely oroszbarát propagandát terjeszt nagyon kifinomult módon – a hazugságokat igazságokra alapozva. A cikkek egy részét külföldi weboldalakról, hiteles forrásokból veszik át, velük hitelesítve a tendenciózus, félrevezető közléseket. „Minden propaganda alapja a valós alap, vagyis létező személyek összefüggésekből kitagadott nyilatkozatai, reális helyzetek és logikus következtetések. Ezeket könnyű úgy összekeverni a féligazságokkal és hazugságokkal, hogy senki se tudja kibogozni, mi a valóság.” Juraj Smatana példaként azt a hírt említette, amely szerint az ukrán szeparatisták eladják a túszok szerveit. A megjelent hírek szerint a tömegsírokban elhantolt holttesteknek hiányoztak egyes szerveik, vagyis nyilvánvaló, hogy ezekkel az ukránok kereskednek. Ezt az információt az ukrán kormány és az ENSZ is cáfolta, de az interneten továbbra is terjed. Smatana szerint a propaganda célja nem feltétlenül az, hogy az emberek az egyik oldalnak higgyenek, hanem az, hogy ne higgyenek senkinek. Egyszerűen azt a meggyőződést szeretnék elhinteni, hogy minden tudósító valamelyik oldal bérence, a politikusokat is fizeti valaki, vagyis semmi értelme a polgári aktivitásnak. „Kevés a közvetlen bizonyíték, de nálunk élő oroszoktól tudom, hogy megrendeléseket kapnak bizonyos hírek fordítására, és ezek sorra megjelennek az oroszbarát weboldalakon. Az agymosás folyik, és régóta tudjuk, hogy a százszor ismételt hazugságot készek vagyunk igazságként kezelni, Vagyis nem árt, ha mindent, aminek nem ismerjük a forrását és a szerzőjét, fenntartásokkal kezelünk, mert az információs háború legalább olyan fontos, mint az, amely a csatatereken zajlik” – tanácsolja Smatana.