Olimpiai bajnokot nevelni. Ebben a három szóban fogalmazta meg Pecze Norbert a szepsi atlétikai klub nem szerény célját. Távlati kilátás ez, hiszen a klub tagjai még gyerekek, közülük azonban többen igen tehetségesek.
A szepsi Atlétikai Légiós Klub egy kis csapata a napokban kontinensünk diák atlétáinak legrangosabb eseményén, a 14. Európai Gyermekatlétikai Játékokon versenyzett Brünnben. Erős mezőnyben – 18 országból csaknem 1800 társuk érkezett – a szepsi ifjú atléták a 10 legjobb csapat között végeztek. A legnagyobb sikert a futó Daniel Jančik érte el 1500 méteren 4:38,95 perces eredménnyel, hatalmasat javítva addigi legjobbján (4:54,12) ezüstérmet hozott haza. Kitűnően szerepelt Képes Péter: magasugrásban 138 centis egyéni csúccsal hajszállal maradt le a dobogóról, távolban pedig 438 centiméterrel 5. lett. A vágtázó Takács András 150 méteren megnyerte a B döntőt, így összesítésben a 9. helyen végzett.
Nulláról indultak
Szepsiben 2014-ben alakult meg az atlétikai klub. Nulláról indultak. „Azután, hogy a nyitrai pedagógiai főiskola testnevelés–pszichológia szakának befejeztével hazajöttem, röplabdával kezdtem edzői pályafutásomat, mert amatőr szinten valamikor ezt a sportot is űztem. Nyitrán elindítottam a főiskolai diákröplabda-ligát, úgy gondoltam, hogy Szepsiben is létrehozok valami hasonlót” – mutatkozik be Pecze Norbert, akinek a vezetékneve nyilván minden hazai futballrajongónak ismerősen cseng. A híres edző, Pecze Károly a nagybátyja. „A lányokkal az ifi kategória kelet-szlovákiai I. ligájában versenyeztünk, de ez abbamaradt, nem volt hely, ahol edzhettünk volna.”
Pecze Norbert kiskorában a zöld pázsit és a labdarúgás felé kacsingatott, mégsem lett focista: 12 éves korában az orvosok rájöttek, hogy születési rendellenesség miatt, amelyet addig a szülei sem vettek észre, nem lát a jobb szemével. Megoperálták, műlencsét kapott, s az orvos figyelmeztette, hogy azontúl vigyáznia kell, nem érheti ütés a fejét. Búcsút kellett mondania a labdajátékoknak, de a sporthoz hű maradt. Testnevelő tanára, Nagy István irányításával kezdett atletizálni a szepsi gimnáziumban, közép- és hosszútávfutó volt. Az elején vágtában is próbálkozott: 13 évesen második lett 300 méteren a kelet-szlovákiai bajnokságban, hat éven át ő volt Szepsi legjobb futója. S az atlétika mellett röplabdázott.
Tanulmányai befejeztével 2012-ben úgy gondolta, hogy tornatanárként a sportcsarnokkal, atlétikai pályával felszerelt új egyházi iskolában meglesznek majd a feltételek eredeti tervének megvalósításához. Barátnőjével, Dókuš Diánával két év múlva létrehozott egy sportklubot, amelyben a 2005–2006-os évjárathoz tartozók atlétikai felkészítésével kezdtek foglalkozni a Szlovák Atlétikai Szövetség Gyermekatlétika elnevezésű projektuma keretében. A körülmények játékában fontos jókor jó helyen lenni.
Egy fecske is csinálhat…
Az eredmény most kezd beérni. A már említett Takács András idén megnyerte az Új olimpikonokat keresünk versenyt Pozsonyban, a lengyelországi nemzetközi viadalon 1000 méteren bronzérmet szerzett. Eredményesen szerepelt már a Brünnben is sikeres ugró, Képes Péter, aki győzelemmel tért haza, a klub legidősebb fiatalja, a közép- és hosszútávfutó Denis Fridmanský harmadik volt 10 ezer méteren az országos bajnokságban, s junior kategóriában szlovákiai szinten a legjobb öt között van.
A klub valamennyi ifi atlétáját Pecze Norbert edzi. Barátnője, Diána 1–4. osztályos gyerekeket tanít, így jó rálátása van a négy-nyolc éves korosztályra. Az ügyesebbek a klubba kerülnek, a velük folyó munka természetesen játékos, a mozgáskoordináció fejlesztésére irányul, és arra, hogy megszerettessék velük a mozgást. A Gyermekatlétika projektum keretében be tudták vonni a mozgalomba valamennyi szepsi és környékbeli – Buzita, Rozsnyó és Csécs – alapiskolát, magyarokat és szlovákokat egyaránt.
Amikor meghallottam Pecze Norbert nevét, nemcsak Pecze Károlyé ugrott be, hanem az egykori gátfutó Laczo Jenőé is, akit később sikeres edzőként és atlétikai szakemberként ismertem. Mindkettő Szepsiből származik. Utóbbihoz is eljutott a hír, hogy szülővárosában működik egy atlétikai klub, amelyre érdemes odafigyelni. A segítség pedig mindig jól jön.
Gyermekatlétika
A szepsi klub taglétszámát tekintve a második legnagyobb az országban, 50 kis atlétával kezdte, jelenleg félezernél is több tagot számlál. Ennek hallatán és tudván, hogy Pecze az egyetlen edző, a dolog magyarázatra szorul. „A klubban 12–15 fős csoportokban edzenek a nagyobbak, de a megbízott pedagógusok minden iskolában hetente egyszer tartanak atlétikai foglalkozást, s a Gyermekatlétika keretében meghirdetett versenyek előtt én mint főkoordinátor selejtezőn válogatom ki a gyerekeket.” Az ötlet remek, s ha a gyakorlatban beválik, az eredménye is remek lehet. Ahhoz, hogy így legyen, van rajta még mit csiszolni. „Ezek a gyerekek 11 évnél fiatalabbak, nekik általában az 1–4. osztályért felelős tanárok tanítják a testnevelést. A mi szerencsénk, hogy a hozzánk tartozó iskolákban sok olyan tanító néni van, akit régóta ismerek, és akarnak dolgozni a gyerekekkel. Próbáljuk mi is segíteni őket s lehetőséget adni a gyerekeknek, hogy előbbre jussanak. Nagyon jó lenne, ha akadna még olyan edző, akivel meg tudnánk osztani a munkát. Szoros kapcsolatban állok a kassai, nagymihályi, bártfai klubokkal, tőlük sok segítséget kaptam a kezdet kezdetén, amikor sok akadályba ütköztem. Legnagyobb támaszom a volt testneveléstanárom, Nagy István volt, ő biztosította a feltételeket – tornatermet, felszereléseket –, jelenleg pedig a szülők segítenek sokat.”
Az atlétika olyan sport, amelyet tavasztól késő őszig kinn a szabadban művelhetnek. A téli időszakban nálunk még az élsportolóknak is gondot okoz a felkészülés. Szepsiben kiügyeskedték, hogy legalább hetente kétszer legyenek a gyerekek tornateremben, a 13-14 évesek télen-nyáron kint edzenek, télen melegítőben. Másként nem megy, a városnak nincs fedett sportcsarnoka, a tornaterem meg kicsi, hosszútávfutókat ott nem lehet kinevelni.
Lesz új pálya és sportcsarnok
Jól jönne legalább még egy edző, de a támogatás is mindig időszerű kérdés. Sok a gyerek, a szövetségtől kapott összeg hamar elillan, nemcsak a felkészülésre: a tornaterem évi bérlete kétezer euró, az útköltség is sok. A versenyekre el kell jutniuk, és a szállás is pénzbe kerül. Szponzorokat még az élsportban sem egyszerű találni, gyerekek esetében esetleg rokoni alapon vagy a szülőktől jön a segítség. Pecze Norbertnek és sportszerető társainak is ügyeskedniük kell. „Tavaly bekerültem a városi képviselő-testületbe. Négyen vagyunk ott sportemberek, s azon vagyunk, hogy Szepsiben felépüljön egy háromszáz méteres, tartán futófelülettel ellátott pálya. A kezdeményezést a Szlovák Atlétikai Szövetség is támogatja. Az önkormányzat sikeresen megpályázta egy 750 ezer euróba kerülő sportcsarnok építését, ez óriási lehetőség lesz.”
S talán hazahoz majd néhány fiatalt azok közül is, akik főiskolára, egyetemre mennek a fővárosba, s ott ragadnak, hiszen jobbak a feltételek, az élet, több a lehetőség és a pénz. Pecze Norbert lokálpatrióta: nyitrai éveiben, vagy talán már előtte is, megérett benne az elhatározás, hogy a tudást hazavigye a szülőföldre, s ott kezdje hasznosítani. Nagyot álmodott, és kezdetben sokan nem is hittek benne: lefitymálták, azt gondolták, hogy egy éven belül úgyis feladja. Nem nekik lett igazuk. Pecze Norbert vágya, hogy Szepsiben megalakítsa az atlétikai központot, és az életképes legyen, megvalósult. A fiatal edző esete példázza, hogy egy fecske is csinálhat nyarat. Ha szorgalmas, kitartó, és valóban akar.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.