Pozsonyi Dzsessznapok

Teszi ezt látványosan (sok-sok fotóval megtűzdelve), alaposan elemezve, miközben igyekszik fellebbenteni a fátylat a kor szelleméről is, amelyben a koncertek zajlottak. Ez annál is inkább tanulságos, mivel a Dzsessznapok sokáig, egészen a rendszerváltásig nem élvezték az akkori hivatalos kultúrpolitika rokonszenvét. Aki részt vett ezeken a rendezvényeken (visszaszámolva: jómagam úgy 25 évfolyamot megélve), tudja, hogy a Dzsessznapok egyfajta oázisnak számított az ideológiailag visszafogott, máskor kissé megengedőbb kulturális események sorában. A könyvet szerzőként Marian Jaslovský, valamint a rendezvény egyik szellemi atyja, Peter Lipa jegyzi, és a Slovart adta ki.

A Pozsonyi Dzsessznapokra ellátogatók kiváltsága: a kínálkozó műsorok sokszínűsége. Így volt ez a múltban, így lesz az idén is. Ezért ehelyütt csak szemezgethetünk a bőséges választékból.

Itt van rögtön egy fiatalember, aki ugyan még nem világsztár, de majdnem. És szinte biztosra vehető, hogy az lesz. Ráadásul hazánk fia. Andreas Varady (Várady András) családja 2007-ben vándorolt ki Rimaszombatból Írországba. Andreas csodagyerek-gitárosként tűnt fel, és már 13 éves korában a sztároknak kijáró felhajtás mellett játszott a londoni Ronnie Scott klubban, címlapra került a megbecsült Gitar Player magazinban, és meghívást kapott a Monteux Jazz fesztiválra is. Itt hallotta őt a híres amerikai producer Quincy Jones. Ő sokak mellett Michael Jacksonnal is együttműködött. Véleményét a ma 18 éves gitáros akár be is kereteztetheti, és felakaszthatja szobája falára: „Napjainkban Andreas Varady a földkerekség egyik legtehetségesebb dzsessz-zenésze.” Andreas családi zenekarral, apjával és testvérével lép fel, kakukktojásként a kitűnő szaxofonos, Radovan Tariška szerepel mellettük.

Bár hangszerük nem igazán szólóhangszer, néha dobosok is húzóemberekké válnak. Ilyen Jeff Balard, akit múltbeli zenésztársai, közös lemezei minősítenek. Elég azt említeni, hogy évekig Chick Corea mellett játszott, s hat albumon szerepel a neve. Mellette még sok nagy egyéniség árnyékában muzsikált. Gitáros-énekes társa, Lionel Louke sem kisebb név a szakmában. Őket Chris Cheek szaxofonos egészíti ki trióvá, ami azért is érdekes, mert a hangzásból hiányozni fog egy alaphangszer, a basszus.

A fellépők közt manapság a legfelkapottabb sztár az amerikai Gregory Porter. A Liquid Spirit című albumát a legutóbb Grammy-díjjal jutalmazták. A furcsa öltözetű „sapkás” énekes manapság a legkeresettebb előadója a világ dzsesszpódiumainak.

Még két együttest emelnék ki: A Snarky Puppy instrumentális zenét játszik. A soktagú társaság vérbő muzsikája fúziós elemeket, a funky, jazz-rock és a fekete zene elemeit ötvözi, fúvósokkal megtűzdelve.

A Fourplay zenéje Nathan East énekes basszusgitárosra épül, kiegészülve nagyszerű társakkal (Bob James – billentyűs, Chuck Loeb – gitár, Harvey Mason – dob.) A együttes már többször vezette a Billboard dzsessz szaklap listáját, s zenéjük 13 albumon hallható.

Az idén a háromnapos fesztiválon túl is lesz egy koncert: Esperanza Spalding amerikai basszusgitáros énekesnőé kedden, október 27-én a Stará tržnica termében. A koncerten fellép még Sisa Fehérová és a lengyel dzsesszénekes, Grzegorz Karnas. A különkoncert magyarázata: Esperanza Spalding nem tudott a fesztivál idején eljönni, de a szervezők mindenképp szerették volna bemutatni a világhírű énekesnőt.

Az idei Dzsessznapok október 23., 24. és 25-én zajlik, aki ellátogat az Incheba Expo Arénába, több mint húsz produkció között válogathat.