Pályaszélen

<p>Nehéz helyzetben van még mindig, de már talpra állt. Nem is sajnáltatja magát. Pedig sok rosszat mért rá a sors az elmúlt másfél év alatt. Családi tragédiát, barátnője és legkedvesebb főiskolai tanára elvesztését. És mindezek után, gazdasági okokra hivatkozva, nem hosszabbították meg a szerződését a Komáromi Jókai Színházban.</p>

 „Ez volt az utolsó csepp a pohárban – mondja Molnár Xénia –, de a korábbi csapásokhoz képest ez fájt a legkevésbé.”

 

Száraz, tárgyilagos hangon közli velem a tényeket. Sem az arca, sem a gesztusai mögött nem érzek önsajnálatot. Lelke van, érzékeny lelke, de képes bekeményíteni, ha a helyzet úgy kívánja. Tartása is van. Emberi méltósága. Kíváncsian figyelem, meddig bírja könnyek nélkül. Bírja. Jól bírja. Hosszas beszélgetésünk során egyetlenegyszer törik csak meg a hangja. Amikor a szüleit hozza szóba. Ott hajszálon múlik, hogy nem sírja el magát.

Elevenítsük fel azt a bizonyos napot…

2013. május 24. Közölték velem a helyzetet, hogy a színészi állásom megszűnt, két szerepemet még tovább játszhatom, és két kisebb feladattal is számolhatok a következő évadban. De már nem főállású színésznőként. És felkínálták a súgói állást.

Dermesztő érzés lehetett.

Huszonhárom másodpercet kértem a gondolkodásra, pedig annyi sem kellett volna. Elfogadtam a felkínált lehetőséget. Négy éve, amióta elváltam, egyedül élek. Adorjánt, a kisfiamat egyedül nevelem, kölcsönre vettem a lakást, a szüleim messze vannak tőlem, a Losonc melletti Ragyolcon élnek… tehát ha nincs színészi státuszom, akkor legyen bármi, gondoltam. Kiléptem az igazgatói irodából, és már hívtam is a technikus fiúkat, akikkel nagyon jó viszonyban vagyok ma is. Mindig ők vigyáztak a fiamra, amíg színpadon voltam. Nem a diplomám színe járt az agyamban, hanem az, hogy a számlákat be kell fizetnem. Súgóként minden este bent kell lennem, ezért tudni akartam, lesz-e segítségem. Lett volna, ez gyorsan kiderült. Végig is csináltam volna, csak közben rájöttem, a gyerekemet nem tehetem ki a sok cincálásnak. Örökké cipelhettem volna magammal, este el, éjszaka haza, másnap iskola. Nincs jogom szétforgácsolni az energiáját. Adorján nagyon fontos szerepet játszik az életemben. Élvezi is elmondhatatlanul, hogy minden este vele vagyok. Kialakítottunk egy közös napirendet. Csapatmunka, mint a focipályán, ahol szülő, gyerek, edző összefog. A színházban nemegyszer úgy éreztem, egészségtelen a versenyszellem. Engem arra tanítottak a színművészeti főiskolán, hogy mindig a partnerből kell kiindulni. A tekintetéből – ha van neki. Márpedig nem mindig volt. Felvettem a kosztümöt, játszottam szívvel-lélekkel, vagy jól éreztem magam a szerepben, vagy nem, aztán hazamentem. Ezt csináltam tizenegy évig. Azóta minden megváltozott. Most nem boldog színésznő, hanem boldog anya vagyok.

Nagy port kavart, amikor elbocsátották. Sokan az Ibusár-beli alakítását emlegették, hogy abban milyen jó volt, mások a Barackliget című filmet hozták fel példaként, mert ott is remekül játszott.

Én meg közben kialakítottam a saját kis börtönkémet otthon. Nem mertem elhagyni a lakást. Szégyelltem magam. Csak akkor mozdultam ki, ha már nagyon kellett. És akkor tudtam meg, hogy mennyien szeretnek. Még ma is sokan megállítanak, hogy mikor megyek végre vissza. Már nem játszom a színházban, hárítom el a kérdést. Jó, jó, pihensz, de meddig? Nem tudom, mi lesz. Nem is hívnak, miért hívnának, ha egyszer elküldtek. Képmutatás lenne a részükről, ha csak arra lennének kíváncsiak, hogy mi van velem. Nagy labdát egyébként sem kaptam. Az Ibusár akkor került a repertoárra, amikor Kiss Péntek József volt az igazgató. Negyvenhétszer játszottuk, és csak akkor vették le műsorról, amikor terhes lettem. De a Prahig, Spiró György darabjáig, amit harmincegyszer játszottunk Mokos Attilával, inkább csak szolgaszerepeket kaptam. Nem zavart az sem. Becsülettel végeztem a dolgom éveken át. Amióta gyerekem van, még örültem is, hogy kisebb szerepeket osztanak rám. Ha szabad volt az estém, boldogan maradtam otthon.

Szülei, akik kezdettől fogva támogatják, hogyan élték meg ezt a hirtelen változást?

Kétszáz kilométer választ el tőlük, s bár elváltak, mindkettőjükkel csodás kapcsolatban vagyok. Nincs nap, hogy ne beszélnénk. Életem legerősebb tartóoszlopai. Harmadik gyerekként nevelik Orsit, a megözvegyült húgom kislányát. De azt mondtam… én még egyszer nem akarom sírni látni az apámat – miattam! Anyukám erősebb volt, amikor megtudta, mi történt, apukám ott zokogott az újság fölött. Születésem óta annyi jót kaptam tőlük, lelkileg is, anyagilag is mindig mellettem állnak, nem akarom, hogy miattam bánkódjanak. Anyukám hihetetlenül agilis, három munkahelye van most is. Apukám vámőr volt, már nyugdíjas. Fél Európát bejártuk annak idején. Ők oltották belém az olvasás és a színház szeretetét, mindketten amatőr színtársulatokban játszottak. Kiiskoláztattak, mindenben maximálisan támogattak. A főiskolát nagyon megbecsültem, hiszen harmadszorra vettek fel. Szívtam magamba, amit csak lehetett, reggel nyolctól este kilencig minden órán ott voltam. És jött valaki, akinek nem tetszik a lényem, a karakterem. Egy igazgatónak persze szíve joga eldönteni, kit szerződtet és kit nem. Nem volt rám szüksége, és én ezt elfogadtam. Siránkozásra nem volt időm, hiszen jött a villany- és a gázszámla, be kellett fizetnem a napközit, főznöm is kellett valamit. Amióta elváltam, nincs mellettem egy stabil társ, akinek azt mondhatnám: jól van, kedvesem, te csak keressél, hozd a pénzt, én majd várlak itthon tiszta lakásban, finom vacsorával! Ez nincs. De legalább megtudtam, kire számíthatok a bajban. Sokakat eddig nem is tudtam hova rakni az életemben. Mára letisztult a helyzet. A volt férjem pedig a legjobb barátom lett. Megvannak az embereim. Nagymamám szokta mondani: „Aki engem nem szeret, egye meg az egeret!” Én sem erőszakolom magam senkire. Sem a szakmában, sem a magánéletben. Ha munka van, megyek, aztán ha végeztem, emelem kalapom, viszlát!

Megesett már, hogy arra ébredt, három euróból kell ebédet főznie?

Csak ez van, nem más! Főztem én már 3.20-ból négy napra is. Tojásos leves, paprikás krumpli. Magamtól sok mindent meg tudok vonni, a fiamnak igyekszem tartalmas ételeket főzni. Gyümölcsnap, tésztanap, víznap – ezek az én napjaim. Böjtöltem már korábban is, amikor 520 eurós, brutális fizetésem volt a színházban. Ma minden 20 centről tudom, hol van, mire költöttem. Beletanultam. És nem sírva, hanem kacagva! Persze, ha baj van, ott van anyu vagy apu. Van egy stabil 188 eurós bevételem, 60-at kapok a volt férjemtől, 23 euró a gyereksegély, 240 eurós kölcsönöm van, 180-at fizetek havonta a lakásra. Kapargatok. Eddig még sikerült. Valami mindig csurran-csöppen. Jönnek a barátok két nagy szatyorral. Türelmetlen voltam és sokszor bizony agresszív. Ma nyugodtabban élek, mint egy évvel ezelőtt.

Az a bizonyos utolsó este milyen volt a színházban?

Lement az előadás, és vagy tizenöt percig ültem még a színpadon. Jött a kellékes, hogy: „Mi van, Szendike, elfáradtál?” Nem, nem fáradtam el. Csak azt mondtam magamban: nézz meg jól mindent, és menj el! Azóta sem voltam bent. De még a szüleimnek sem mondtam meg, hogy én már oda nem megyek vissza játszani.

De azért játszik. Csak nem „ott”.

Gál Tamás jóvoltából „beugróztam” több estén különböző helyeken. S van egy alkalmi társulás. Pőthe Istvánnal és Benes Ildikóval iskolákba viszünk verseket, dalokat. Edith Piaf és József Attila. Szokatlan párosítás, tudom, de két tragikus sors. A pedagógusszövetségben dolgoztam három hónapig, elvégeztem gyorsan egy tanfolyamot, és számítógépes munkát csináltam. Aztán megtalált egy művészeti magániskola vezetője, ott kezdtem el most a második évet. Színpadi mozgást, beszédtechnikát tanítok, de mindent játszva, hogy élvezzék a gyerekek. Összeszedtem magam. Pontosabban: feltápászkodtam. Már nem engedem meg, hogy fát vágjanak a hátamon. Adorján kilencéves. Ha társasjátékozunk, elég gyakran hallja tőlem, hogy fiacskám, veszíteni tudni kell! Ez tényleg fontos az életben. Ha kiütnek, pihenj meg a földön, aztán ügyesen kelj fel!

Az meg sem fordult a fejében, hogy keressen másik színházat, másik társulatot?

Nekem még Tatabánya is messze van, nem még Kassa. A fiamat nem rángathatom ki sem az iskolából, sem a kapuból. Focizik. Hat tornán ötször nyerte már el a legjobb kapus díját. A fél életemet a pálya szélén töltöm. Kinyílt előttem egy másik világ, remek szülőkkel. Az álmaimat, az ambícióimat becsomagoltam szépen, és feltettem egy polcra. Három-négy év múlva már megtehetem, hogy kulcsot adok neki, és azt mondom, fiam, a hűtőben a kaja, edzés után irány haza! Most még nem. Pedig nagyon büszke vagyok rá, mert tiszta egyes tanuló. Szüksége van rám. A Jókai Színház tud működni Molnár Xénia nélkül, de Molnár Xénia a fia nélkül nem. Nálam ő áll az első helyen.

Nem egy színészt ismerek, aki otthagyta a pályát egy időre. A visszaút nincs elzárva senki elől.

Ha hívni fognak, majd átgondolom, mit tehetek. Most újra játszani fogom az Ibusárt. Az olyan befejezetlen mondat maradt a pályámon. Monodráma formájában tovább viszem, de lesznek partnereim is. Gál Tamás és Kiss Szilvia. Őszre tervezzük a bemutatót, de nem a színházban. Felhívtam Parti Nagy Lajost, hogy közöljem vele a hírt. „Xénia, a kedvenc Jolánom!” – örvendezett. És már küldte is a szövegkönyvet. Ha a Jóisten úgy akarja, tíz év múlva is játszhatok még érdekes szerepeket. Nincs időm gyűlölködni, amikor szeretni is kevés van. Nem elkeseredni, nem elbizonytalanodni, hanem alázatosan várni. Ez a dolgom. Nem ártani, hanem segíteni. Erre tanítom a fiamat is. Ja, és elkezdtem focizni! Már engem sem könnyű lecsalogatni a pályáról.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?