Az öregek és az idősotthon
Igaza van Vrabec Marikának, hogy ha nincs más megoldás, akkor az idősotthon nagyon jó dolog, ahol biztonságban tudhatjuk szeretteinket. De itt mindig csak arról szól a híradás, hogy másképp nem megoldható. Emlékeznek még a Dobai lányokra, Tündére és Júliára, akik felvállalták szüleik ápolását? Milyen elismeréssel és szinte hálával gondoltunk rájuk, hogy ők is mertek lépni, mert nem elég csak tudatosítani, hogy családtagunk nem önellátó, hanem mérlegelni is kell, hogy ki mivel tudja könnyebbé tenni a rászoruló mindennapjait. Aki ápolt öreget, vagy járt öregotthonban, tudja, hogy minden lakó – még az is, kinek feje fölül gyerekei eladták a házat, az is – haza kívánkozik. Az öreg fát nem lehet átültetni, mert kiszárad, így van ez az idős emberrel is. Bizonyára sok ilyen szeretetteljes ápolásról be lehetne számolni, én most megosztom Önökkel, hogy rokonságunkban két fiatal hogyan ápolta nagyanyjukat. Már régebben írtam egy kedves rokonomról, aki egyedül lakott egy nagy emeletes házban, de sose érezte magát magányosnak. Ő volt az én Mártus ángyom, akinek az egyik unokája megnősült, majd felújították az emeleti részt, és hazaköltöztek. Mikor a nagyi gondozásra szorult, a fiatalok vállalták, mert az unoka otthonról is dolgozhatott, elég volt két napot benn lenni a munkahelyén, a felesége pedig főzött a nagyinak is. Majd mikor az már csak járókerettel tudott közlekedni, akadálymentesítették a lenti részt, és vasárnap vagy nagy ünnepeken lenn ebédelt az egész család. Közben megszülettek a dédunokák, és még járóka is került a nagyi konyhájába, hogy nyugodtan ebédelhessen. Mindig eldicsekedett unokájával és a feleségével, hogy hogyan megbecsülik őt. Rend és tisztaság volt a szobájában, ő maga is mindig ápolt volt. Mikor látták, hogy közeleg a vég, papot hívtak, aki ellátta őt szentségekkel, és szerettei körében halt meg. Utolsó látogatásom alkalmával az unoka már nem javasolta, hogy bemenjek a nagyihoz, mert nemigen ismerte fel az övéit sem. Ám, ha már ott voltam, bementem, és örömömre felismert. Ahogy bánt vele az unoka, az felejthetetlen maradt számomra. Elmondta, miért is nem vitték elfekvőbe: mert ha elviszik, hamarabb meghal, és ezt nem szerették volna. Így is lehet időset gondozni, és ennek még sok más formája is létezik biztosan széles e környéken.
Bugyi Mária, Nagymácséd
A jó példa ösztönöz
Akik októberben Besére látogattak, vagy átutaztak a falun, bizonyára felfigyeltek a község közepén elhelyezett hatalmas, népviseletbe öltöztetett szalmabábokra. Mellettük színes tábla hirdette, hogy 5-én nagyszabású rendezvényre, a Besei népi napra kerül sor. Az esemény a koradélutáni órákban kezdődött a helyi katolikus templomban rövid ökumenikus istentisztelettel, a község plébánosa, Ioan Gondec és Dukon András református lelkipásztor közösen megáldották az év gazdag termését. Ezt követően a második világháború helyi áldozatainak felállított emlékműnél helyeztük el a kegyelet virágait, majd az emlékmű előtti teret a tardoskeddi alapiskola Fehér tigrisek mazsorettcsoportja népesítette be. A szemerkélő eső ellenére lelkesen és jókedvvel adták elő műsorukat. Korpás Szilvia megnyitó és üdvözlő szavai után Škultéty Lea irányításával a résztvevők elindultak a kultúrházba. A menet élen a Fehér tigrisek tarka csapata vonult, utánuk a pompásan feldíszített kocsi, amelyen Besse Dezső harmonikaszóval kísérte a felvonulókat. Mögötte népviseletbe öltözött ifjú hölgyek és férfiak vitték az aratási koszorút, az új kenyeret, a természet további gazdag ajándékait.
Az érsekújvári operett kvintett műsora felejthetetlen élményt nyújtott a kultúrházban ülőknek. Teljesen más zenei műfajt képviselt a farnadi Nádas táncegyüttes. Énekükkel és fergeteges táncbemutatójukkal emelték a rendezvény színvonalát.
Korpás Szilvia ezt követően üdvözölte a meghívott vendégeket, a falu első embere köszönetét fejezte ki a rendezvény fő szervezőinek és mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy megvalósulhatott ez az esemény. Tőle tudhattuk meg, hogy a népi nap Besén Škultéty Maroš ötlete volt. Az ipolyhídvégi származású fiatalember szülőfalujában pezsgő kultúrélet folyik, gyakoriak a hasonló rendezvények. Ötlete elsősorban feleségénél, Leánál talált támogatásra, aki egyben a helyi képviselő-testület kulturális bizottságának elnöke is, s így az elképzelést hamarosan tettek követték.
Tehetséges és ügyes emberek Besén is élnek, erről tanúskodott az összeállított műsor is. Először az alapiskola két kisdiákjának szlovák nyelvű szavalata hangzott el, majd Havlík Éva és Besse Dezső énekelt. A rendezvény ideje alatt a kultúrház falait Havlík Éva és Hancko János alkotásai díszítették. Míg Havlík Éva első ízben mutatkozott be a besei közönségnek, Hancko János festményeivel már tavasszal megismerkedhettek az érdeklődők, azóta egy, a besei falurészletet ábrázoló képe eljutott a pozsonyi nemzetközi amatőr festőművészek kiállítására is. A program utolsó vendégszereplője Pécsi Virág Veronika gyönyörű énekével szórakoztatta a közönséget.
A műsor után a jelenlevőket bőséges lakoma várta, a kultúrház konyhájában az előkészületek során, de még a nap folyamán is húsz gazdasszony sürgött-forgott, hogy senki ne maradjon éhes, és három település – Szímő, Ipolyhídvég és Bese – borát kóstolhatták meg a vendégek. A népi napok záró eseménye a hajnalig tartó batyubál volt, amelyhez a zenét Torma Róbert zenekara szolgáltatta.
Gerši Szabó Márta, Bese
Szépkorúak köszöntése
A korábbi évek hagyományát követve az inámi önkormányzat idén is köszöntötte lakosait az idősek hónapja alkalmából. Minden 60. életévét betöltött nyugdíjas számára meghívót postáztak, így nem csoda, hogy megtelt a kultúrház. Ismét vacsora, ajándék és teljes körű kikapcsolódás várta a nyugdíjasokat. A műsor verssel kezdődött Gyurász Ibolya önkormányzati képviselő tolmácsolásában. Majd Régi Zsolt polgármester üdvözölte az ünnepelteket, kifejezve köszönetét azért, hogy a nehéz időkben szorgalmas munkájukkal, áldozattal megteremtették és biztosították nekik, fiatalabbaknak, gyermekeiknek, unokáiknak, hogy tanulhassanak, dolgozhassanak, gyarapodhassanak, és a nyomdokukba léphessenek.
Az inámi óvoda apróságai is műsorral kedveskedtek a nagyiknak, dédiknek Rados Klára óvópedagógus gondos felkészítésében csaltak mosolyt az arcokra. Ezt követően a Balík Róbert irányította UNICUM kórus színes, zenés produkciója biztatta tapsra a jelenlevőket, s a záró részben egy csodás népi hangszer zenéjét élvezhették a szépkorúak a lukanényei citerazenekar előadásában. A műsor narrátora Régi Anikó volt. Mindeközben a kultúrház konyhájában serénykedtek a községi hivatal alkalmazottai, a sok önkéntes, hogy illően vendégül lássák az ünnepelteket, akik fehér asztal mellett beszélgetve töltötték az est további részét. Végignézve a sorokat, akaratlanul is belénk nyilallt a fájó valóság, mennyire megritkultak, mennyien hiányoznak közülünk, szülők, nagyszülők, testvérek, rokonok, barátok, szinte minden családból, szomszédból, utcából. Ám a nap akkor is vidáman végződött, még nótázásra és táncra is sor került. A talpalávalót ezúttal is az inámi Veterán zenekar szolgáltatta. Az utolsó szó a köszöneté, amit annak a sok embernek kell mondani, akik örömmel, hittel és odaadással vettek részt a rendezvény megvalósításában. Falunk minden nyugdíjasa nevében köszönöm az inámi önkormányzat, a községi hivatal, az önkéntesek, a fellépők hozzáállását, lelkes munkáját, valamennyien újra hitet tettek amellett, hogy együtt, egymásért érdemes tenni, érdemes élni! Köszönjük!
Nagy Mária, Inám
Kockán a világ léte
Szeptember 23-án kezdődött az ENSZ New-York-i klímakonferenciája. Szlovákia óriás lépést tett azzal, hogy a hatvan évnél idősebb polgárok és a diákok ingyen utazhatnak vonaton. Ezzel megnőtt a vonaton utazók száma, többen hagyják a garázsban autójukat, így kevesebb káros anyag kerül a levegőbe. Mert mondjon bárki bármit, a globális felmelegedésnek a gépjárműforgalom a legfőbb okozója. Hiszen szilárd tüzelőanyaggal egyre kevesebben fűtenek. Valamikor szinte mindenki szilárd tüzelőanyagot használt, mégsem voltak ilyen problémák. Itt, Szlovákiában még az ipart sem lehet kárhoztatni, a Kelet-Szlovákiai Vasmű is csak félig-meddig működik. De a kamionforgalom, az bezzeg megteszi a magáét! Szerintem a környezetvédelem és a globális felmelegedés megfékezésének érdekében az egész világon be kell szüntetni a kamionforgalmat. És mindent, de mindent tehervonatokkal szállítani. Így lehetne csak igazán nagy lépést tenni a megoldás érdekében. És ehhez még sok-sok fát ültetni az egész világon. Csak egy közepes nagyságú fa mennyi széndioxidot használ föl, és mennyi oxigént bocsájt ki! Szigorúan büntetni kellene az olyan országokat, mint Brazília, ahol szándékosan gyújtják fel az erdőket. Ellenkező esetben hiába a klímacsúcs, a szó elszáll, és semmi, de az égvilágon semmi nem változik. Az egész világ léte forog kockán.
Vass Tibor, Köbölkút
Mindenki tanító bácsija
Október 12-én Ruman István és tanítványai címmel szép és bensőséges ünnepségre került sor a hegysúri közösségi házban. A rendezvény ötletgazdája és szervezője a Csemadok hegysúri alapszervezete, élén Gaucsík István elnökkel. Az ünnepségen megjelent a falu polgármestere is, aki polgármesteri díjat és elismerő oklevelet adott át az ünnepeltnek. Akinek szerencséje van, az élete, tanulmányai során legalább egyszer találkozik olyan pedagógussal, aki olyat mutat tettével, tudásával, hogy az akár egész életét meghatározza. Ruman István ilyen pedagógus. Munkássága a kezdetektől nyugdíjazásáig példaértékű, 30 éven át volt igazgató-tanító, először az egyházfai, majd a hegysúri kisiskolában. Mindenki tanító bácsija már tizenkét éve nyugdíjba vonult, de régi tanítványai még ma is szeretettel és hálával gondolnak rá. Munkája eredményességét az elmúlt esztendőkben egykori diákjainak sikerei jelzik. A rendezvényen több generáció találkozott, és a régi tanulók közösen idézték fel a szép emlékeket. Aki nem jött el, bizony bánhatja. Ruman István fiatalokat meghazudtoló lendülettel beszélt a sok-sok év tapasztalatairól. Több évtizedes kiváló munkájához gratulálva kívánunk neki jó egészséget és örömökben gazdag további éveket. Végezetül szeretettel küldöm versemet, amit erre az alkalomra neki írtam, mint legelső elsős tanítványa:
Tanító bácsi, drága, egy kisdiák áll most előtted,
egy kisdiák a sok száz közül
jóságodat most hadd köszönje meg!
Tanító bácsi, drága... én így szólítalak Téged,
e megszólításmódot joggal kiérdemeltem.
Hisz én voltam egykor az az egy a legelsők között,
ki ’66 szeptemberében ünneplőbe öltözött,
egy kislány, ki először lépte át az iskola küszöbét,
s szorongatott kezében egy aprócska költeményt.
Egy rövidke verset – Neked ajándékba.
Mivel én még akkor nem tudtam írni,
így édesanyám vetette papírra:
„Kicsi elsős vagyok én,
iskolába járok én,
virágot is viszek én,
tanító bácsi, szeretlek én.
Piros táskám, nagy könyvem,
így szól ez a kis versem.”
Tudod, én azóta is az emlékek közt élek,
a sors úgy akarta, a régi iskolába
nap mint nap betérek.
Óvodások birtoka már az öreg iskola,
s lett így másodszor is szívemnek otthona.
De jó is ott lenni, hol én is gyerek voltam,
s Tetőled az első betűket tanultam.
Emlékszem pontosan, hol volt a székem, a padom,
hol a falitábla, muskátlik az ablakon...
Itt tanultam Tőled gyöngybetűkkel írni,
olvasni a szép meséket,
szavaidra nyílt meg a titok, mindezt
Neked köszönhetem.
Te vagy a példakép, a lámpás, a fáklya,
sok kisdiáknak kiszáradhatatlan tudásfája.
A tudás ágait mi apránként tördeltük le róla,
megnyílt előttünk a betűk és számok csodás világa.
Amit tudunk, amit elértünk,
az út, melyen továbbvitt a léptünk,
hogy eljussunk a messze célig,
mind-mind a Te munkásságod dicsérik.
A diákkezek messziről integetnek,
s velük együtt kívánom szívből teneked:
Áldjon meg az Isten mind a két kezével.
Kiss Katalin óvónő, Hegysúr
Kedves Vasárnap!
Nem tudom magamban tartani a felháborodást emiatt az úgynevezett kórházreform tervezet miatt. Egy meg nem nevezett forrásból meg lehet tudni, mi is bújik meg mögötte. Szépen elharácsol valaki, valakik óriási összegeket, azért szűnnek meg az egyébként nagyon fontos kórházi osztályok. Ennek mi, egészségügyi dolgozók isszuk meg a levét (nincs elég hely, a betegek háborognak, meg sok más veszélyes hátulütője van a dolognak).
P. M.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.