Soha senki nem várt még úgy, mint ő. Felborult kukában fekve, az utca kövén. Ott, abban a helyzetben nem korának egyik jelentős színésznőjét láttam benne.
Egy elesett asszonyt, aki azonnali segítségre szorult. Fotós kollégámmal emeltük ki a szemétgyűjtőből. Mint kiderült: ujjai közül kicsúszott a kulcscsomó, utánahajolt, hogy elkapja, s vödörrel a kezében belecsúszott a kukába. Elsőre csak két kapálózó lábat láttunk vastag harisnyában, bojtos papucsban. Térdtől lefelé. Talán egy hajléktalan vagy egy ittas állapotban idekerült idős néni, gondoltuk. Pár pillanatig tisztes távolból néztük, aztán odaléptünk hozzá, és kiemeltük. Ő volt az, Lontay Margit. Dús, ősz hajkoronája összetapadt a kuka ragacsától, arcán sötét foltok éktelenkedtek, fekete ruháját a nyakából húzta le. De törés, sőt horzsolás nélkül megúszta.
Hogyan élt utolsó napjaiban? Milyen filmekben játszott? Mi volt az utolsó szerepe? Milyenek voltak a szülei? Hogyan nevelték? Ki biztatta a színészi pálya választására? Hol találkozott Kodály Zoltánnal? Hogyan emlékezik színésztársaira? Milyen volt a Madách Színházban játszani? Hogyan emlékszik rá Koltay Róbert?
Mindenre választ kap, ha elolvassa Szabó G. László riportját a Vasárnap már megvásárolható számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.