A kép illusztráció.
A női biatlon 1992-ben lett olimpiai sport, maratoni futásban 1984-ben rajtolhattak a hölgyek először az ötkarikás játékokon. Amikor egy-egy sportágat felvettek az olimpia műsorára, hatalmas teljesítményrobbanást hozott, és egyes szakemberek azt jósolták, hogy 2050-re a nők lepipálják a férfiakat. Szerencsére a valóság más.
Félreértések elkerülése végett: nem vagyok a nők sportja ellen, sőt, nőként nagyon is szurkolok nekik. Csak fáj a szívem, amikor azt látom, hogy rosszul értelmezik az esélyegyenlőség elvét, s mindenáron bizonyítani akarják, hogy jobbak az erősebb nemnél. Kerek perec kimondva: annak vagyok a híve, hogy a nők maradjanak nők, s ezen belül érjenek el maradandót, csodálatosat, nagy dolgokat.
Szerepkonfliktus
Természetesen a görcsös bizonyítási vágynak is megvannak az okai, történelmiek és szociálisak, hiszen sokáig férfiuralom volt a sportban; később is hátrányban voltak a nők. A férfiak a nagyobb presztízs megszerzéséért, felsőbbrendűségük érzékeltetéséért játszottak. A nők megjelenése a sportéletben kezdetben nagy felháborodást keltett, és a mai napig megfigyelhető a nemi diszkrimináció. Ezt sok szempontból lehet taglalni, vegyük például azt, miért képtelenség, hogy a hölgyek élsportszinten megmérkőzzenek a férfiakkal. Sok esetben azért kerülnek szerepkonfliktusba, mert a társadalom elvárja tőlük. „Emiatt dönteniük kell, hogy női identitásukat vagy sportolói énjüket válasszák. Két lehetőségük marad: a nyomás hatására férfias vonásokat vesznek fel, vagy feminizálódott sportágak alakulnak ki, mint például a szinkronúszás, a gimnasztika vagy a zumba” – véli Szaji Claudia sportpszichológus.
Női vagy férfisport?
Statisztikai adatok szerint a férfiak 20 százalékkal nagyobb teljesítményre képesek testi adottságaiknál fogva – az átlagot tekintve –, természetesen ez egyénenként változó, s az egyes sportágakban is. A különbség szembetűnőbb ott, ahol az erő dominál. A nők viszont előnyben vannak az állóképességet előtérbe helyező sportokban.
Jómagam sportújságíróként azt tartom helyesnek, ha mind a férfi, mind a női sportolók igyekeznek megfelelni nemi szerepüknek. Az eltérő fizikai teljesítőképesség miatt a legtöbb sportágban külön-külön verseng a két nem. A sportszerek is különbözőek: például a női diszkosz súlya 1 kilóval kisebb a férfiakénál, női röplabdában a háló 19 centiméterrel alacsonyabban van, mint a férfiaknál, és sorolhatnánk. Az olimpiai versenyszámok között a lovassport az egyetlen, amelynek minden ágában férfiak és nők együtt versenyeznek. A ritmikus gimnasztika viszont kimondottan női versenysport, az úszás, a balett és a gimnasztika együttesének tekinthető szinkron- vagy műúszás (vízi balett) is az volt, a nemzetközi szövetség (FINA) csak 2014-ben engedélyezte férfiak indulását. A 2015-ös úszó-világbajnokságon már megrendezték a vegyes párosok versenyét, 2021-ben az elképzelések szerint már a csapatversenyben is szerepelhetnek férfiak.
Nemcsak sportágakként, hanem esetenként is változó a helyzet: a skóciai Gullane világhírnévnek örvendő Muirfield golfklubjából például 273 évig ki voltak zárva a nők, aztán 2017 tavaszán a 621 tagból 498 megszavazta, hogy feloldják a tilalmat.
A férfiak a sokszorosát keresik
A német Werder Bremen labdarúgóklubban a férfiak 86-szor annyit keresnek, mint a nők. Így van ez a társadalom más szegmenseiben, még ha nem is ilyen mértékben, miért volna másként a sportban!? Egyes sportágak esetében még nagyobbak a különbségek, hazai, magyarországi és világviszonylatban egyaránt. Az egyenlő bérezést hirdető equal pay for equal play elv nem működik, bár 1973 óta a keresetek közelebb kerültek egymáshoz: ha hinni lehet a statisztikusoknak, a sportágak 83 százalékában. Viszont épp azokban, amelyekben a legnagyobb pénzek forognak – a futballban, golfban és profi kosárlabdában – hatalmas a szakadék.
A Forbes magazin szerint az észak-amerikai női profi kosárlabda-bajnokság (WNBA) legjobbja az ötödét keresi annak, amit a férfi-NBA (Nemzeti Kosárlabda Szövetség) leggyengébben fizetett játékosa. A kosárlabdában a nők 1,6 százalékát kapják annak, amit a férfiak, fociban 14,4, golfban pedig 16,6 százalékát. A német Bundesligában a férfiak átlagfizetése 220 ezer euró, a nőké 36 ezer. A női labdarúgók alulfizetettségét azzal magyarázzák, hogy a mérkőzéseikre átlagosan mindössze ezer drukker kíváncsi, így a reklámozók a fülük botját se mozdítják. A másik ok, hogy a foci nem annyira nőies, ezért a női boksszal, birkózással, súlyemeléssel együtt a kevéssé érdekes sportágak közé sorolják.
Nadal, Đoković tiltakozik
A Forbes listájából az is kiderül, hogy nők ritkán kerülnek a legjobban kereső száz sportoló közé. Ennek oka, hogy csak néhány olyan hölgy van, aki a pénzdíjak mellett lukratív szponzori szerződésekkel jut szép kis összeghez. Annak idején Maria Sarapova volt a kivételezett, de főleg szépségének köszönhetően. Fantasztikus eredményeinek talán csak Serena Williams, de a szülés miatt legutóbb ő sem volt a legjobb százban.
Ha már a tenisznél tartunk, a legjobban fizetett Grand Slam-tornákon 2007 óta az egyenlőség elve érvényesül. Ezzel persze a legjobb férfi játékosok nem nagyon értenek egyet. Rafael Nadal azután, hogy tavaly tizenegyedszer megnyerte a Roland Garrost, sportszerűtlennek találta, hogy a női torna győztese, Simona Halep ugyanúgy 2,2 millió dollárt vághat zsebre, mint ő. A jelenlegi világelső Novak Đoković is megmorogta: szerinte is igazságtalan a dolog, hisz a férfiak vonzzák a több nézőt s ezzel a több bevételt. Évek óta vitatéma ez a teniszben, számos kollégájuk is azzal érvel, hogy a férfiak – mivel három nyertes játszma kell a győzelemhez – sokkal több időt töltenek a pályán, mint a hölgyek, akiknek kettő is elég, így néha egy óra leforgása alatt elköszönnek, míg a férfiak nem ritkán 4-5 órán át küzdenek. John McEnroe, a nyolcvanas évek teniszsztárja sem nézi jó szemmel, hogy a hölgyek mozgolódnak, követelőznek. A „rosszfiú” szerint a lányok csak töredékét nyújtják a pályán annak, amit a férfiak, s közülük a legsikeresebb, Serena Williams is valahol a 700. hely közül kullogna a világranglistán.
Természetesen akadnak már fehér hollók. A norvég futballista hölgyek korábban csak a felét kapták annak, amit férfi kollégáik, de tavaly a szövetség úgy döntött, hogy kiegyenlíti a két csapat tagjainak keresetét. Tehette ezt elsősorban azért, mert a férfiválogatott játékosai nagyvonalúan felajánlották, hogy reklámbevételük egy részét átengedik a hölgyeknek.
Nők mellőzve
Nemcsak a pályán, azon kívül sincs egyenlőség. A teniszlegenda Martina Navrátilová a wimbledoni torna BBC-kommentátoraként tizedét kapja annak, amit kollégája, John McEnroe. Ez már egyenesen botrányos! Amikor Navrátilová tiltakozott, a tévétársaság azzal próbálta menteni a döntést, hogy McEnroe feladata sokrétűbb, mint az övé. Mit ad isten, a The Times brit lap riportere, Stuart Fraser leközölte a számokat, miszerint McEnroe wimbledoni honoráriuma pontosan annyi, mint az adónál moderátorként működő volt teniszező Sue Barkeré. Csakhogy azzal a különbséggel, hogy utóbbi ezt az összeget nemcsak a wimbledoni tornán, hanem még három eseményen végzett munkájáért együttesen kapja.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.