Nehéz, de szabad a saját út

<p>Kismácséd, a ma hét fő híján hatszáz lakosú falucska már akkor is létezett, amikor a tőszomszédságában fekvő, mára várossá avanzsált Diószegnek még nyoma sem volt. A történelem furcsa fintora, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben mégis az Árpád-kori gyökerű falu lett Diószeg része, s az is maradt egészen 2002-ig, amikor népszavazással sikerült visszaszereznie régi önállóságát.</p>

 Ugyanis az egykor Gyékényesmácsédnak nevezett község lakosai úgy gondolták, hogy ragaszkodniuk kell a gyökerekhez és a múlthoz. Annak ellenére, hogy a múlt század nemzeti türelmetlensége sok csapást mért rájuk.

 

Nehéz örökség

Az 1938-ban még színtiszta magyar közösséget 1947-ben a lakosságcserével igyekeztek vegyíteni, sajnos, sikerrel. Akkor 53 családot telepítettek ki Magyarországra, s hoztak helyettük 60 szlovákot Pitvarosból. A kommunista évtizedek korából pedig elég megemlíteni, hogy a hetvenes évek második felében a falu iskoláját is bezárta az államhatalom – igaz, fogódzóul ott volt a kevés gyermek indoka. Az óvoda már akkoriban is szlovák nyelvű volt, s ma is az. A kismácsédi nebulók napjainkban Diószegre járnak, igaz, csak két kilométernyire, többségük szlovák iskolába. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a diószegi magyar iskola is egyre nagyobb bajban van. Nem csoda, hiszen például a féltucatnyi kismácsédi gyerek közül is csak egy megy oda szeptemberben.) Az etnikai udvarsöprésnek az lett az eredménye, hogy napjainkra a magyarok és a szlovákok aránya már csak két-három lakos révén billen a magyarok javára. A fentebb említett adat annyiban változott – tudjuk meg Hontvári Ferenc polgármestertől –, hogy június végétől két újszülöttel gyarapodtak. Ez örömhírnek számít, hiszen a közelmúltban évente ha 2-4 gyerek született. Vagyis az etnikai változás mellett öregszik is a település, több a temetés, mint a keresztelő. Hontvári Ferenc gyerekkorában nyolc magyar és hat szlovák tanuló koptatta a helyi iskola padjait az ő évfolyamában.

 

„Hogy ne tűnjön el a nevünk”

„Azért döntöttünk a különválás mellett – mondja a polgármester –, mert a gazdasági előnyökön túl maga a Kismácséd név is kezdett kiveszni a köztudatból. A térképeken már nem volt rajta a falunk, pedig a szlovák tízkoronáson látható keresztet is ennek a területén találták meg, ám mivel akkoriban Kismácséd nem létezett, Nagymácsédnak tulajdonították. Legalábbis így olvasható a forrásokban. Nem hagyhattuk elveszni a múltat, hiszen az első írásos említés a faluról 1236-ból származik, templomunk is a 13. századból való. Ekkora történelmi értéket nem szabad a feledés homályába veszni hagyni. Másrészt az iskola megszűntével zárkózottabbá is vált az itteni közösség, s úgy gondoltuk, ideje kissé felrázni.”

Kismácséd amúgy nyugodt, családias község benyomását kelti, ahol kellemes lehet élni. Nem is áll sokáig lakatlanul egy-egy megürülő ház, rövidesen új (általában Pozsony környéki szlovák) gazdára talál. Szerencsére a beköltözés nem tömeges. A község ugyanakkor nem rendelkezik szabad telkekkel, és a szociális vagy bérlakások gondját sem veszi a nyakába. A fejlesztések terén amúgy nem sok lehetősége volt – kicsisége miatt –, egyedül a LEADER program segítségével sikerült néhány beruházást megvalósítani. „Felújítottuk a ravatalozót, építettünk eléje egy tetőszerkezetet, rendbe tettük a községháza homlokzatát, és akadálymentesítettük a bejutást. Ezt megelőzően, még 2004-ben, a SAPARD program keretében mintegy nyolcmillió korona értékben sikerült felújítanunk az utakat, 2008-ban tízmilliós támogatással rendeztük a főteret – szép színpadot és új buszmegállót építettünk –, s játszóteret kapott az óvoda. Kisebb támogatásokból kialakítottuk a nyugdíjasok klubját. Régi teher a Dudvágon átívelő híd, amely még a múlt század elején épült; azóta jócskán elavult. A felújítás kétszázezer euróba kerülne. Ezt a pályázatunkat már kétszer elutasították, így ideiglenesen, kilencezerből újítjuk fel. Teherbírása még ma is megfelelő, de elavult és szűk, ráadásul a falu nagyobbik felét csak rajta keresztül lehet megközelíteni. A község egyik legnagyobb gondja, hogy nincs csatornahálózat. Annak idején, a „diószegi években” már tervben volt. Diószeg mostanában nagyobb támogatást kapott a kiépítésére, és számolnak velünk is – mondja a polgármester. – Ennek talán tíz év múlva lesz realitása.”

 

Alacsony munkanélküliség

Több vállalkozást is van a faluban, hely hiányában nem soroljuk őket. Ennél érdekesebb, hogy itt megmaradt a szomszédos Abrahám nevét viselő (négy község földjein gazdálkodó) földműves-szövetkezet. Korántsem foglalkoztat ugyan annyi embert, mint fénykorában – talán annak a negyedét –, de még mindig „hagyományos” téesznek számít, ráadásul a község legjobb adófizetője. Munkahelyek tekintetében a falu jó fekvésű: sokan keresik kenyerüket a közeli Galántán, a diószegi ipari parkban, de akár a nagyszombati gépkocsigyárban vagy a fővárosi vállalatoknál is. A fiatalok egy része, sajnos, innen is Európa nagy piacán szándékozik megtalálni a boldogulását; kérdés, hogy a visszavezető utat is megtalálják-e. A munkanélküliség ezért is alacsony, mintegy 7 százalékos. Volt még jobb is, a gazdasági válság előtt 3,4%-ot tett ki.

Bár a községnek nincs művelődési háza – nem is volt, hanem fedett színpadot építettek. Nem alszik Csipkerózsika-álmot: nyáron sok rendezvény sorjázik benne. Idén 35. alkalommal tartják meg a countryfesztivált, morva vendégekkel, augusztus elején főzőverseny, majd futballtorna következik. Öt évvel ezelőtt sikerült megalapítani a falu régi nevét hordozó Gyékényes hagyományőrző tánccsoportot, amely Lőcsén, Sopronnémetin vagy a morvaországi Blanskón kívül már a bécsi Szent István-ünnepségeken is sikert aratott. Gyakoriak a komáromi, győri és budapesti színházlátogatások. A sajátosságokhoz tartozik, hogy egy elhagyott parasztházban szerettek volna szociális központot létrehozni, végül könyvtár és ifjúsági klub kap helyet benne. Kis átépítéssel szociális központként is szolgálhatna, de jobb híján a művelődési ház funkcióját is betölthetné. A másik épületben, amelyet a megboldogult önkéntes tűzoltószervezet épített annak idején ún. Z-akcióban (arra az ígéretre, hogy tűzoltókocsit is kapnak bele), az emeleten egy nyolcvan személyt befogadó terem szolgálja a közösségi rendezvényeket (lagzi, névadó, tor stb.). A településen – akár a hasonló kis falvakban – tulajdonképpen néhány, a közösségért tenni tudó ember viszi vállán a kultúrát, legyen szó a Mached Polgári Társulásról (a polgármester javaslatára alakult 2003-ban), a Csemadok helyi szervezetéről vagy a képviselő-testületről.

A kérdésre, hogyan képzeli el Kismácsédot, Hontvári Ferenc azt feleli, hogy a távolabbi jövőben azért jó lenne egy új utcát nyitni, hogy azoknak, akiknek itteni gyökereik vannak, és szeretnének visszatérni, legyen hova. Persze a második-harmadik nemzedékben már nem biztos, hogy túlteng a lokálpatriotizmus, de biztosan lenne rá igény. Ha nem duzzad is fel nagyon a lakosság száma, ami nem is lenne egészséges, legalább az öregedési folyamatot jó lenne visszafordítani. Végül tegyük hozzá, hogy Hontvári Ferenc már a harmadik választási időszakot tölti a polgármesteri székben, s mint mondja, ősszel ismét kérni fogja a lakosok bizalmát, hogy folytathassa a munkát. Ami a fentiek ismeretében nem könnyű feladat.

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?