Ne toleráld, hogy nem fogadlak el!

Szerintem egyiknek sincs igaza. Vagyis mindkettőnek igaza van. Ha ideológiák mentén akarnék továbbhaladni, akkor bejönne még a kommunizmus is, miszerint mindenki egyenlő, vagy akár egy buddhista tanítás, amely a dolgok elfogadására tanít. Vagy – hogy a suszter maradjon a kaptafánál – marketingesként mondjak csak annyit, hogy mindegy, mit gondol a vevőm és az ügyfelem. Ez akár lehetne még egy elv. Ember legyen a talpán, aki ennyi izmus között tudja, mit miért gondol.

Nekem az egész témából elegem van. Teljesen. Miért kell beszélgetni arról, hogy a másik miben más? A tolerancia és az elfogadás pedig szerintem teljesen különbözik. Ugyanis az én meglátásom szerint vagy tolerálok valamit, vagy elfogadom azt. Ha tolerálom, akkor képes vagyok együtt élni vele, ugyanakkor nem tudom elfogadni az igazságtartalmát. Tehát megtűröm, de ha tehetném, azonnal változtatnék rajta.

Olyan ez, mint a kinőtt cipő: rossz, de mégsem szorít eléggé ahhoz, hogy másikat vegyek helyette. Ellenben ha elfogadom, akkor képes vagyok meglátni a másiknak az igazságát is. Látom, hogy az ő érvelésének is helye van. Sőt, nem is bosszant, hogy létezik ez az álláspont is.

Minden legyen az, ami

Akkor hogy is van ez, kedves tolerálva elfogadók? Erről az ellentmondásról valahogy sehol nem esik szó. Fennen hirdetik a két fogalmat kéz a kézben, noha ellentétesek.

Az alaptémára visszatérve: az, hogy ki kivel mit és hogyan csinál, mindenképp magánügy. Legyen ez természetfeletti, emberi, esetleg kitalált lény. Mindaddig, amíg másnak nem árt vele, és senkit nem akar meggyőzni az igazáról, addig magánügy. A mainstream megmondóemberek és a szélsőséges kirekesztők ugyanúgy nem szeretnék, ha benéznénk a takarójuk alá. Akkor mire is az egész felfordulás? István király intelmeivel szólva: gyenge az egynyelvű és egyszokású ország. Mások szerint a változatosság gyönyörködtet. Azok, akik szerint kizárólag egy véleménynek kell teret adni, vajon másnap nem csattannának-e fel az uniformizáláson?

Majom a ketrecben

Léteznek „jó” kirekesztések és „rossz” kirekesztések? Véleményem szerint nem. Ugyanis egyik vélemény sem jobb vagy rosszabb a másiknál, pusztán eltérő. Ez egy kellően nagy tér, amelybe kényelmesen betagozódhat mindenki, és elfogadhatja (nem csak tolerálhatja), hogy vannak mások is. Ezen a téren kívül mozognak a szélsőségesek, mondjuk, akik szerint egy teknősbéka legyen az államfő. Tehát azt gondolom, hogy az ő álláspontjuk kirekeszthető? Természetesen nem, ugyanakkor a köztársasági elnöki hivatalt – pusztán objektív okokból – egyetlen páncélos hüllő sem tudja ellátni. Egyelőre.

Hát, akkor végül csináljon mindenki, amit szeretne, és határozzuk meg a fene nagy szabadság nevében nemünket (ezt ugye már lehet) és korunkat is (ezt még nem)? Természetesen minden izmust, elvet és filozófiát felülír a legfontosabb vezérelv: a józan ész.

Szöveg Mayer András