Ne a problémáink uralják az ünnepet!

<p>&bdquo;Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű volna, ámde boldogabbak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában.&rdquo; (Montesquieu)</p>

Fontos, hogy boldognak érezzük magunkat? Erre a kérdésre a legtöbben igenlő választ adnának, mert azt gondoljuk, hogy legfőbb célunk a boldogság elérése. Hogy jobban érezzük magunkat, szakmai és személyes életünkben sikereket érjünk el. A karácsony kitüntetett időszak, úgy véljük talán, ilyenkor látszik a családi és rokoni találkozásokkor az összetartozás, a szeretet és elfogadás.

Sok múlik azon, milyen elvárásokkal indulunk neki a decembernek, mennyi erőfeszítést teszünk érzelmileg azért, hogy valóban jól vagy elég jól érezhessük magunkat. Azonban vigyázni kell azokra a jó érzésekre, amelyeket átélünk. David Myers pszichológus fogalmazta meg, hogy a kellemes dolgokhoz nagyon hamar hozzá tudunk szokni: ami tegnap még luxus volt, mára szükségletté válik, holnapra pedig relikvia lesz. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a megszokás (habituáció) olyan folyamat, amelynek során lassan, de biztosan elfelejtjük, minek is örültünk nemrég, mert visszarendezzük érzéseinket a megszokott mederbe: „megint minden olyan, mint szokott lenni”.

 

Minek is örülhetnénk?

Sokan csak a gondjaikat látják maguk előtt. A kilókat, a párkapcsolati nehézségeket, az egzisztenciális problémákat, a jövőtől való félelmet. Mindez talán racionálisnak hat, az illető komolyan mondhatja azt, hogy ezek élete meghatározó részei. Valójában azonban olyan tudattalan érzelmi folyamat eredménye, amely háttérbe tolja azokat a tényezőket, amelyeknek örülni lehetne. Nem mosolygásra késztető tény, ha megtudjuk, hogy januártól munkahelyünkön komoly változások lesznek, vagy épp szétszakadni készül a párkapcsolatunk, esetleg baráti körünkben egyre több probléma látszik. De komoly különbség, hogy állandóan ezt helyezzük-e a fókuszba, vagy megpróbálunk valami pozitívat is találni. Hasonló folyamat, mint amikor egy szobába belépve friss sütemény illatát érzünk, ami kellemes érzésekkel tölt el. Ám néhány perc múlva már mintha nem éreznénk. Ahhoz, hogy újra felfedezzük a kellemes élményt, ki kell mennünk a szobából, és újra be kell jönnünk, „friss orral”. Nagyjából ezen az elven alapulnak életünk pozitív élményei is: néha eszünkbe kell juttatni, hogy nem minden problémás és nehéz, vannak jó dolgok is.

 

Karácsonyi vásárlások

Amikor egy nőnek rosszkedve van, gyakorta az első dolgok egyike, ami eszébe jut, hogy elmegy vásárolni. Teszi ezt annak reményében, hogy hangulata javul. A karácsony remek alkalom arra, hogy miközben szeretteinek próbálja megtalálni az ajándékokat, az önsegítés folyamatát saját érzéseinek befolyásolására is használja. Azonban jobb ilyenkor az élmény megvásárlása (koncertjegyek, mozi, színház, étterem), mert a tárgyak érdekessége viszonylag hamar megkopik, s örömöt adó képességüket jelentősen csorbítja egy depresszív alapállapot. Az élményszerzés viszont olyan érzelmi folyamat, amelynél az emlékeket idővel kiretusáljuk, megtartva a jókat és törölve a rosszabbakat. Ha egy koncert előtt veszekedtünk a rokonainkkal, hónapokkal később nem fogja beárnyékolni a jó élményt a vita, nem arra fogunk emlékezni, milyen alaphangulatban indultunk el. A retusálás tudattalan folyamat, amely abban segít, hogy maradandó kellemes dolgaink lehessenek. Ám ha valaki észreveszi, hogy általában a rossz dolgokra emlékszik, érdemes elgondolkodnia azon, miért teszi ezt önmagával, vagyis tudattalan érzelmi mechanizmusai miért a negatív tartomány felé tolják el mindennapi hangulatát. Mi az érzelmi érdeke abban, hogy sérelmeit tartja állandóan a középpontban, megkeserítve ezzel a saját életét.

 

Ha boldogok akarunk lenni…

… viselkedjünk úgy, mint aki boldog. Nem is gondolnánk, hogy nem mindig a külső inger az, ami elindít egy jó, örömteli hangulatot. Sok esetben az érzelem saját indíttatású, és a viselkedéstől függ. Az emberek mosolyognak, amikor örülnek valaminek, és boldogabbak lesznek attól, hogy mosolyognak.

Strack és munkatársai végeztek egyszer egy vizsgálatot, amelyben a résztvevőket arra kérték, hogy ítéljék meg, mennyire mulatságos egy karikatúra, és mennyire érzik magukat boldognak a kicsit bizarr helyzetben. Az egyik csoport tagjai a feladat végrehajtása során egy ceruzát tartottak a szájukban úgy, hogy a ceruza ne érjen az ajkukhoz. A másik csoport az ajkaival tartotta a ceruzát, a fogaival nem. A két csoport teljesen tudattalan módon eltérő mimikát produkált. Akiknek az ajkai szabadon mozoghattak, mosollyal reagáltak, míg a másik csoport a homlokát ráncolta, miközben figyelt. A kísérlet eredményei azt mutatták, hogy a résztvevők olyan élményt éltek át, amilyet az arckifejezésük tükrözött. Akik mosolyogtak, sokkal mulatságosabbnak élték meg a helyzetet, mint a homlokráncolós társaság.

Mindebből a kutatók leszűrték, hogy a boldogság érzése nagyban tőlünk is függ, a mosoly, a pozitív elvárások és attitűd sokat segít abban, hogy a megélt élményeink is jók legyenek.

A karácsony akkor lesz még problémásabb, ha magunk is azzal az előfeltevéssel állunk hozzá, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni.

Nemrég hallottam egy filmben: „Nem kell feltétlenül szeretnünk egymást, de akkor is egy család vagyunk…” Épp egy veszekedésen voltak túl a testvérek, mikor a húg mondja ezt a nővérének, az pedig csak néz rá, és látszik rajta, hogy egyáltalán nincs ínyére a közlés, mert inkább haragudni szeretne. Nagyon sok olyan család van, ahol karácsonykor túlélő üzemmódra kapcsolnak a tagok, mert a „nemszeretem” rokonoknak és a kötelező toxikus mennyiségű evésnek már a gondolatára is elmegy a kedvük mindentől. Azonban – ha önmagunk érzelmi állapotát nem a negatív irányba toljuk el – jóval könnyebb lesz mosolyogni és legalább részeiben élvezni az ünnepi napokat. Nem kell és nem is lehet feltétlenül mindenkit egyformán szeretni, de érdemes belegondolnunk a többiek érzelmi állapotába is. Olykor, ha megérezzük, hogy nekik sem könnyebb, talán egyszerűbb lesz összefogni, mint széthúzni és azt figyelni, hol találunk olyan mozzanatokat, amelyeken megsértődhetünk, vagy megállapíthatjuk: „na most is olyanok, amilyennek gondoltam őket”. Ha a hibákat és a problémákat keressük, tudattalanul is arra törekszünk majd, hogy előzetes elvárásainknak megfelelően alakítsuk a helyzetet, hiába védekezünk azzal, hogy mi semmit sem csináltunk. Egy félmondat, egy mimikai üzenet, és máris előállhat a negatív családi hangulat. Saját szerepünket belátva megtehetjük, hogy nem destruktívan befolyásoljuk az érzelmi teret. Ha nem engedünk a csábításnak, hogy a családban a szokásos menetrend alakuljon ki, a szokásos érzelmekkel és a szokásos viselkedési képletekkel, akkor mi lehetünk a változó tényező, amely jó irányba befolyásolja a folyamatot.

Legalább próbáljunk meg belső kellemes élményeket szerezni és mosolyogni, akkor reményünk lehet arra, hogy érzelmeink követik ezt a folyamatot, és segítenek benne.

 

A szerző magyarországi klinikai szakpszichológus

 

y

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?