„Nagyon jó suli, gyere bátran”

A komáromi ipari szakoktatás 1951-ben kezdődött, néhány évvel a hajógyár átadása után. Akkor, olvashatjuk, 47 diák ült a padokban.

Valójában ennél korábban. Nemrég előkerült egy régi, 1951-ben végzettek tablója, amely arról árulkodik, hogy a hajógyár már két évvel előbb is működtetett ún. dolgozók esti iskoláját, ahol három- vagy négyéves szakképzés folyt. Az első érettségizettek 1951-ben kerültek ki.

Hol tart jelenleg az iskola? Amely magyar és szlovák oktatási nyelven működik.

Annak idején szlovák iskolaként indult, de 1953-ban már magyar gépészeti osztályok is nyíltak. Ez egészen a hetvenes évek végéig tartott, amikor Bős–Nagymaros építésével számolva építészeti osztályok is lettek. Az építészek hamar kiköltöztek Ógyallára, helyükre pedig elektrotechnikusok kerültek. Rövid ideig országos hatáskörű hajóépítészeti szakunk is volt. A hajógyár fogyatkozásával párhuzamosan csökkent az érdeklődés iránta, és rövidesen meg is szűnt. Napjainkban viszont működik a műszaki és informatikai szolgáltatások nevű szakunk. Ez a kilencvenes évek közepén indult, közgazdasági irányú. Nyolc-tíz éve próbálkoztunk egy műszaki líceum nevűvel, amely el is indult, voltak érettségiző osztályaink. Az volt az előnye, hogy az első két évben általános képzést nyújtott, s harmadik-negyedikben specializálódhattak a diákok. Ettől azt vártuk, hogy azok, akik a kilencedik osztály után nem tudnak dönteni, kapnak két év haladékot. Azonban nem bizonyult életképesnek, mert az alapiskolákban egyre fogyott a tanuló, s a megmaradók inkább a szakosodás mellett döntöttek.

A kísérletezések kora tehát elmúlt. Milyen tanulási lehetőséget nyújt napjainkban az iskola?

Pillanatnyilag három szakon oktatunk: gépészet, elektrotechnika és a műszaki és informatikai szolgáltatások. E három iránt évek óta stabilnak mondható az érdeklődés. Sőt a gépészeten a létszám az egykori 20-22 helyett ma már eléri a negyvenet. Az elektrotechnika egy picit csökkent az érdeklődés. Itt egykor három osztályunk volt (két magyar és egy szlovák nyelvű), az utóbbi időben a szlovák tanítási nyelvű vegyes osztály: egyik fele elektrotechnikát, a másik műszaki és informatikai szolgáltatásokat tanul. A magyar osztályok esetében az eddigi két »tiszta« elektrotechnikus osztály helyett nyílik egy teljesen elektrotechnikus és egy vegyes, ahol a gépészekkel vannak együtt a diákok. A vegyes osztályban ugyanaz az oktatás folyik, mint a hagyományosakban; az általános tantárgyak közösek, a szaktantárgyakra pedig csoportbontás van. Ezt az igények alakították így. Összefoglalva: pillanatnyilag 600 tanulónk van 21 osztályban, utóbbiak közül 4 szlovák, 17 magyar oktatási nyelvű.

Dél-Szlovákiában a legnagyobb jóakarattal sem tapasztalunk ipari fellendülést. El tudnak-e helyezkedni az itt végzettek?

Egy szakközépiskolán mindig könnyű számon kérni, hogy diákjai mennyire készülnek fel a való életre, de látni kellene azt is, milyen életre kell felkészülniük. Könnyű volt a nyolcvanas években, amikor volt egy jól működő hajógyár, a párkányi papírgyár, amikor a végzősök tömegét alkalmazták ezek a cégek. A nagy üzemek megszűntével és az elmaradó kínálattal nehezebb helyzetbe kerültek a szakiskolák, hiszen hiába igyekszünk felkészíteni a tanulókat, ha nincs partner, aki jelzi, hogy például két év múlva hány és milyen szakemberre lenne szüksége.

Jó példa a közeli győri Audi üzeme.

Nemcsak jó, hanem egyetlen példa. Ott működik a duális képzés. Az Audinak három győri középiskolával van szerződése, ahonnan felvesznek az ún. Audi-akadémiára diákokat, azok egy év után vizsgát tesznek, majd állást kapnak. Ennek másutt is így kellene történnie. A szakközépiskolák – mi is – igyekszenek általános képzést nyújtani, hogy minél flexibilisebbek legyenek a diákjaik. Az elektrotechnika szakon levők a programozástól a számítógépes hálózatokon keresztül az alternatív energia alkalmazásáig mindent tanulnak. Gépészeink tanulnak CNC-t programozni, 3D-s rajzokat készíteni. Közgazdászaink ökonómiát, könyvelést és egyebet, amivel a munkaerőpiacra kikerülve rövid betanulás után jól megállják a helyüket. Mindazonáltal legnagyobb piacunk a felsőoktatás. Iskolánk végzettjeinek hatvan százaléka (néha több is) folytatja egyetemen a tanulmányait.

Az elektronika világa napról napra változik. Gondolom, ez nagy terhet ró a tanárokra is, hiszen lépést kell tartaniuk a fejlődéssel.

A tudásnak, amelyet a kollégáim átadnak a diákoknak, nagyon nagy része a tanár továbbképzéséből származik. Egyetemi tanulmányaink egyikünket sem készítettek fel a ma létező összes tárgy oktatására. Kollégáim is adaptálódtak. Amikor egy-egy tanár elkezdett oktatni, még a gépészet alapjait tanította, ma már pedig már új elektrotechnikai programokat kell tudni kezelni. Ehhez önképzésre volt szükség. Jellemző példa, hogy amikor 50 éves volt az iskolánk, holland barátaink adtak kölcsön egy videoprojektort (drágább volt, mint a gépkocsi, amellyel szállítottuk). Eltelt tíz év, és ma már nem tudom megszámolni, hány projektorunk van. Minden szaktanteremben találunk. Műszaki felszereltség tekintetében a nyugati iskolákkal is álljuk a versenyt.

Ez az iskola nem csak műszaki szakembereket képez, hiszen ismerősen hangzik például a VISZTA név (Vidám Iparisták Színjátszó Társulata).

Mindig is fontosnak tartottuk, hogy a diákjaink ne legyenek szakbarbárok. Nemcsak szakversenyeken vesznek részt, hanem szavaló-, történelmi és például rovásíró versenyen is. Régi álmunk teljesült jó pár éve, amikor sikerült megalapítani az első színjátszó kört. Időközben a szlovák tanulók is létrehozták a sajátjukat, így évente két bemutatónk van. A magyar azóta működik jól, amióta szakavott ember, Kiss Péntek József kollégánk átvette, aki ide került hozzánk magyar szakos tanárként. Legutóbb a Hamlet feldolgozását mutatták be. De van magyar, szlovák és angol nyelvű iskolaújságunk, -rádiónk, -tévénk, s évkönyveket adunk ki. Így a humán terület iránt fogékony diákjaink is megtalálják számításukat. Nem is éljük meg tragédiaként, ha valaki érettségi után nem a műszaki pályát választja. Az írók közül Győry Attila jut eszembe, akinek már az édesapja is itt tanult, vagy Gágyor Péter, aki szintén iparista volt, de vannak nálunk végzett színészek is.

A BB/bbb minősítés valamilyen nívót vagy elismerést jelent?

Egy szintet. Az IES londoni szervezet a különböző országok iskoláit minősíti, így a szakközépiskolákat is. Ez tulajdonképpen rating, különböző kérdőívek, anyagok alapján bizonyítják a diákok eredményeit, a tanárok felkészültségét, végzettségét. Ezek alapján sorolják be az illető intézményt. Egy-egy távoli országnak nem sokat mondana egy komáromi iskola neve, a szervezet oklevelének a bemutatására viszont megnyílnak a lehetőségek.

Az iskola fenntartója Nyitra megye. Mit jelent ez a gyakorlatban, a mai »forráshiányos« időkben?

A megyével jó és korrekt a kapcsolatunk, lehetőségeihez képest és a tulajdonképpeni költségvetésen túl is támogat bennünket, akárcsak a szülői szövetség; de van egy alapítványunk is. Idén például megyei támogatásból sikerült műfüves, többfunkciós sportpályát építenünk. Ezenkívül sokat pályázunk, legutóbb egy projekt keretében budapesti üzemgyakorlatra sikerült a diákokat kijuttatni. Egyébként szinte egész Európára kiterjednek a kapcsolataink. Az elmúlt években diákjaink Belgiumban, Németországban, Franciaországban vagy a Kanári-szigeteken fordulhattak meg.

Milyen régiókból vannak tanulóik?

Dél-Szlovákia különböző részeiből, Pozsonytól Nagykürtösig, északi irányban Léva környékéig. Ez viszonylag nagy terület, de hasonló kínálatú magyar nyelvű szakközépiskola az egész régióban rajtunk kívül nem található. A szlovák diákok jellemzően komáromiak és Komárom környékiek.

Van egy nagy kollégiumuk.

Minden tanulónknak teljes ellátást nyújtunk, de más iskoláknak is felkínálunk helyet, ha akad szabad kapacitásunk.

Mit mondana egy pályaválasztónak, miért tanuljon itt?

Messziről jött ember sokat tud mesélni, de azt ajánljuk, jöjjenek el ide, és győződjenek meg róla, milyen az iskolánk. Vannak nyílt napjaink, de rajtuk kívül is bármikor, egy előzetes telefon után bárkinek szívesen adunk felvilágosítást.