Archívum

Mittel úr, a remete, avagy Tőzsér Árpád túl a 75-ön

Mostanában elég sűrű volt a programod, de úgy látszik, jól bírod a strapát, anélkül, hogy engednél az általad felállított mércékből. Műgond és termékenység – nem lehet könnyű összepárosítani. Való igaz, sokat dolgozom, szinte többet, mint fiatalabb koromban. Hogy hogyan lehetséges ez?
author
Vasárnap

2010. november 3. 02:00

Mostanában elég sűrű volt a programod, de úgy látszik, jól bírod a strapát, anélkül, hogy engednél az általad felállított mércékből. Műgond és termékenység – nem lehet könnyű összepárosítani.
Való igaz, sokat dolgozom, szinte többet, mint fiatalabb koromban. Hogy hogyan lehetséges ez? A válasz talán egyszerű: nagyon sokáig nagyon keveset írtam, és meglehet, abban az időben tartalékolódott az a szellemi potenciál, amely mostanában kikéredzkedik belőlem.
Lehet, hogy későn érő típus vagy?
Amikor nemrég a Palatinus könyvkiadó részére versválogatást készítettem, az első két kötetem anyagát kihagytam. Azért is, mert összesre nem volt pénze a kiadónak, meg azért is, mert az igazi indulásom szerintem az Érintések c. harmadik verskötetemmel történt meg, 1972-ben. 37 éves voltam. Ennyit a későn érésről.
Egy komoly válság is hozzásegített az »éréshez«.
1970-ben és később valóban mély válságon estem át: egyszerre volt külső és belső, fizikai-lelki és társadalmi. Az 1968/69-et követő 1970-es politikai tisztogatásba jócskán beleestem magam is, elsősorban az akkor induló fiatalok verseit tartalmazó Egyszemű éjszaka antológia miatt, amelynek az anyagát én állítottam össze, és én írtam hozzá bevezető tanulmányt. Sorozatos támadások értek miatta. Az Új Szóban Bábi Tibor írt denunciálással felérő cikksorozatot rólam, a Hétben Szalatnay Rezső, de néhány valóságos feljelentésről is tudok. Ezek következményeként hagytam itt Pozsonyt és az irodalmat, akkor úgy érezve, hogy véglegesen, és mentem el Nyitrára tanítani. Ezt megelőzően, 1969-ben meghalt édesanyám, egyedül maradtam, több hónapra idegszanatóriumba kerültem. Egyszóval minden összejött, hétéves hallgatás lett a vége.
Az embernek Rimbaud esete jut eszébe a kivonulásodról.
Inkább Paul Valéryt említeném, aki, nem akármilyen kezdetek után, húsz évig nem írt verset. A válságom után logikusnak tűnt a váltás, bizonyos fordulat bekövetkezése. Az én »Valéry-pillanatom« 1970-ben következett be, a bazini idegszanatóriumban, amikor is úgy éreztem, hogy teljesen kicserélődtem. A költészetre vonatkoztatva a dolgot: addig magamból kifelé néztem a világot, attól kezdve pedig valahonnan kívülről, a világból kezdtem nézni önmagamat. Heideggerrel élve, ezután csak a lét puszta történéseként voltam képes szemlélni azt az ént, aki azelőtt a verseimben meglehetősen mindenható volt. Ez a fordulat aztán az Érintések tárgyverseiben mutatkozott meg először.
S utána következett az a bizonyos hétéves hallgatás.
Igen, ezután csak 1979-ben adtam ki verskötetet, akkor is korábbi verseimet és esszéimet egymás mellé montázsolva. Ez volt a Genezis. De már jelezte, hogy valami más van készülőben bennem és a fiókjaimban: ezek az esszéversek nyitottak ajtót Mittel úrnak. 1982-ben jelent meg az Adalékok a nyolcadik színhez, itt jelenik meg először Mittel Ármin neve, aki ugyan még magában hordja az előbb emlegetett ént, de az az én a költőtől magától már jócskán el van távolítva.
Nem tudom, kimondta-e valaki, hogy Mittel úr a közép-európai költészet archetípusa.
Ha létezik egyáltalán közép-európai költészet! Sokan tagadják a létét. Pedig mindig is létezett, s ma is létezik a tájaink költészetének olyan vonulata, amely ide sorolható, de stílusiskolaként létezőnek csak én tartottam és tartom.
A prózában inkább érzékelhető ennek az iskolának a jelenléte.
Igen. Említhetnénk akár Karl Kraust, Az emberiség végnapjai szerzőjét, akinek az írásai talán először jelezték, hogy az irodalmi Közép-Európa hol fekszik, s folytathatnánk akár Mészöly Miklós Volt egyszer egy Közép-Európa c. novellagyűjteményével vagy Milan Kundera publicisztikájával és regényeivel. A költészetben vitathatóbb a dolog, de a lengyel Zbigniew Herbertet, a szerb Danilo Kišt, aki verset, prózát egyaránt írt, vagy a cseh Vladimír Holant én egyértelműen közép-európai költőnek tartom. S ha ezt a költészetet definiálni akarnánk, akkor – éppen Danilo Kiš után szabadon – azt mondhatnánk, hogy az irónia és Európának egyfajta felülírása, fonákjára fordítása – ez a közép-európai költészet. A hatvanas években, amikor először szerkesztettem az Irodalmi Szemlét, Dobos László vezetésével valamiféle irodalmi Közép-Európa megteremtésére készültünk a lapban, de abban az illúzióban éltünk, hogy idővel akár egy politikai Közép-Európa is következhet az elképzeléseinkből. Az ebből való kiábrándultságom tulajdonképpen az én Mittel-ciklusom háttere. Ez persze távolról sem jelentette az irodalmi Közép-Európa feladását, sőt.
Te a magad irodalmi Közép-Európáját mindenesetre megteremtetted. De egyébként is szinte mindent elértél. Egyetemi tanárként, kiadói és lapszerkesztőként formáltad az irodalmi közízlést, magyar és világirodalmi díjakat kaptál, a szülőfaludban díszpolgár vagy, és lehetne sorolni. Van-e még hiányérzeted?
Az irodalom sosem volt számomra hiúsági kérdés, mindig inkább létforma és feladat. Nem tudok másként létezni, csak az irodalomban és irodalomként. S ha már ezt tudatosítottam magamban, feladatnak is éreztem. Valakinek szintén feltették a kérdést, van-e még hiányérzete, s hogy a világ melyik részében nem járt még. S az illető megnevezett egy várost, talán Reykjavíkot, de hogy oda nem is fog elmenni soha, mert ha nem lenne számára egy pont, ahová még el kell jutnia, úgy érezné, be van fejezve az élete. Reykjavík persze csak jelkép. De nekem még csak Reykjavíkjaim sincsenek. Nem akarok ugyanis csalódni. Eddig ha nagyon vágytam valahová vagy valamire, ha megvalósult a vágyam, rendszerint csalódtam. Az előzetes elképzelésem a vágyam tárgyáról mindig szebb volt, mint a valóság. Akkor minek utazgatni: elég nekem a képzeletem.
Sok műfajú író vagy, de regényt, elbeszélést még nem írtál. Alkat kérdése?
Valamikor volt olyasfajta ködös elképzelésem, vágyam, hogy minden műfajt ki kell próbálnom. S eddig már valóban írtam »drámát« (2006-ban jelent meg a Faustus Prágában c. drámai költeményem), szépprózát (a 2008-ban megjelent Szent Antal disznaja c. naplóregényem talán minősíthető annak), a verseimről, tanulmányaimról, publicisztikámról már nem is beszélve, de a regény és novella iránt még sohasem éreztem késztetést. Valószínűleg minden racionalizmusom és »gondolatiságom« ellenére is sokkal izgágább, »állhatatlanabb természet« vagyok annál (ezt Lator László mondta egyszer rólam), hogy a részletekben való elmélyülésre, amit egy regény vagy novella igényel, képes lennék.
Van-e valami hobbid?
Inkább volt. Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy remete lettem. Szobámat szinte semmi sem különbözteti meg egy remetebarlangtól. Asztal, szék, ágy, könyvek. Minden levált rólam, maradt a puszta egzisztenciám és a gondolataim. Anyai ágon pásztorok voltak az őseim, akik furulyákat hagytak rám. Gyűjtőszenvedély lett belőle, de most már inkább a furulyáim is dísztárgyak. Hobbim volt a sízés is, hiszen szülőfalumat hegyek, dombok veszik körül, s a faluhoz hét-nyolc tanya, puszta tartozik. Mostanra elnéptelenedtek. A gyönyörű nevük megmaradt, hadd említsek néhányat: Kerekág, Cserbik, Ragyas, Kikínyes – ahány név, annyi metafora, annyi vers. Valamikor ezeknek a metaforáknak a versbe bontása is hobbim volt. De most nem ezért említem őket. Ezekből a pusztákból, a hegyek közül gyermekkoromban a gyerekek házilag készített síléceken jártak be az iskolába. Én is gyermekként tanultam meg sízni, s ez a szenvedélyem sokáig megmaradt, hatvanéves koromban voltam utoljára a Tátrában sítúrán. Amikor Nyitrán tanítottam, síoktatóként jártam fel a hegyek közé a hallgatóimmal, tanfolyamokat vezettem. Szép idők voltak. S a »szép idők« tárgyai ma már – dekoráció a barlangom falán. De nem panaszkodom: lassan maga az elfunkciótlanodó ember is dekoráció lesz szobája, az elsivárosodó természet falán.
A gyönyörű pusztanevek kapcsán megkerülhetetlen kérdés a gömöri anyanyelv, amely megismételhetetlenül egyedi és gazdag. Más táján születve a világnak talán Tőzsér Árpád sem lett volna ilyen tehetségű költő?
Amikor Nádas Péter regénye, az Emlékiratok könyve megjelent, éles vita alakult ki Susan Sontag amerikai írónő és Balassa Péter között. Sontag azt mondta, hogy a regény Nádas leleménye, semmi köze hozzá annak a társadalomnak és népnek, amelyről szól. Balassa Péter, nagyon okosan érvelve, azzal vágott vissza, hogy a magyar nyelv és a magyar nyelvbe épülő világkép nélkül Nádas könyve távolról sem volna az, ami. Ezt mondhatom el a gömöri népnyelvről is: nélküle szinte biztos, hogy nem olyan költő lett volna belőlem, amilyen vagyok. Ha vagyok egyáltalán valamilyen. Ezt ugyanis sohasem mondhatja magáról az ember. Csak más mondhatja rólam. S most, a 75. születésnapomon már annyian mondták a szemembe, hogy kezdem hinni: csakugyan az vagyok.
---------------------------------

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Dušan Dědeček akár életfogytiglani szabadságvesztést is kaphat, amiért részegen autójával öt embert halálra gázolt (TASR-felvétel)

Életfogytiglant is kaphat a pozsonyi gázoló

boris kollár k

Kollár: Leghamarabb fél év múlva tarthatunk előrehozott választást

fűtés k

A radiátorok hidegek, a gyerekek betegek – néhány iskola már megkezdte a spórolást a fűtéssel

csirke k

Figyelmeztetést adtak ki az ellenőrök – ne fogyasszunk lengyel baromfihúst!

fagy k

Hideg lesz az éjszaka – talajmenti fagy miatt adtak ki figyelmeztetést!

új szó

Miről ír a szerdai Új Szó?

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.