Mióta világ a világ, lankadatlanul kutatjuk a boldog élet titkát, egy kisbaba érkezésével pedig ez az élethosszig tartó folyamat egészen új értelmet és lendületet nyer: szeretnénk mindent megadni annak a kiszolgáltatott, védtelen kis csemetének, akit ajándékul ránk bízott az élet. Mit tehetünk az ő boldogságáért? Hogyan biztosíthatjuk már az első pillanattól? Mi kell a babának, és mi a szülőknek? Ezeknek a kérdéseknek jártunk utána dr. Bogdányi Katalin csecsemő- és gyermekgyógyász, neonatológus, házi gyermekorvos segítségével.
Otthon, újra otthon
„Az első napok, hetek elsősorban a kórházból hazakerült újszülött fizikai szükségleteinek megfelelő kiszolgálása körül forognak. Ez 24 órás szolgálat, amely komoly testi-lelki megterhelés a családoknak” – vág bele a témába. Mint mondja, az újdonsült szülők szorongásának egyik forrása a megfelelni vágyás, amelyben óriási szerepe van a társadalomnak. „Manapság a média, a közösségi oldalak nagy erővel sugallják a tökéletes gyermekgyártást mint alapkövetelményt. Azt, hogy jó anya legyek, tudjak szoptatni, olyan legyen és annyit tudjon a gyerekem, ahogy elképzeltem és elvárják tőlem” – mutat rá a szakember. Másik gyakori ok a bezártságérzés, hiszen az édesanyák életmódja szülés után jelentősen megváltozik: sokszor egyáltalán nincs lehetőségük kimozdulni otthonról, vagy ha volna is, az lelkiismeret-furdalást okoz nekik. „Fontos, hogy a család felismerje ezt, és tehermentesítse az anyát, például az otthoni feladatok kiegyensúlyozottabb megosztásával vagy egy állandó segítő személy bevonásával.”
Tévhitek és tanácsok útvesztőjében
Ezt a küzdelmes életszakaszt nem könnyíti meg a sok jó szándékú, de egymásnak gyakran ellentmondó tanács sem, amely a legkülönbözőbb helyekről érkezik: a nagymamáktól, a barátnőktől, a gyermekorvostól és leginkább a kontrollálatlan médiából. „A társadalom azt is nagymértékben befolyásolja, hogy mi ilyenkor az egyéni attitűd, hol vannak a kompetenciahatárok, tisztelik-e annyira a szakmát, hogy valóban az legyen iránymutató a szülőknek” – figyelmeztet a neonatológus. Ráadásul az orvostudomány végtelenül dinamikus terület, újabbnál újabb tudományos eredmények születnek, amelyek alapján a különböző kérdésekről kialakított szakmai álláspontot folyamatosan újraértékelik, hogy mindig aktuális legyen. „Így fordulhat elő, hogy egy három-négy gyermekes család három-négyféle táplálási, bőrápolási, fektetési tanácsot kap az évek során, mert a naprakész tudásunk szerint van jobb, amellyel a gyermekek egészségét szolgálhatjuk.” Ebben az útvesztőben segítenek eligazodni az eleinte havonta esedékes gyermekorvosi vizsgálatok, ahol a szülőknek lehetőségük van feltenni a kérdéseiket, a szakemberek pedig igyekeznek eloszlatni az aggályaikat s megerősíteni őket abban, hogy a gyermek az életkorának megfelelő ütemben fejlődik.
Ami a tévhiteket és a nemzedékről nemzedékre öröklődő idejemúlt berögződéseket illeti, Bogdányi Katalin is jó párral találkozott már. Néhányat megemlít közülük: A betegvizsgálaton keservesen síró csöppségek szüleinek meggyőződésük, hogy azért ordít a baba, mert hideg a hátán a fonendoszkóp, holott évtizedek óta gumigyűrűs hallgatókat használnak. Valójában a félelemtől sírnak a picik, mert nem tudják, mi fog történni velük. Egy másik mindennapos eset, amikor a több hónapos csecsemőkkel oltásra érkezve úgy vélik a szülők, azért sír a gyermekük, mert már tudja, mi fog történni vele, miközben valójában azért, mert az édesanyja biztonságos karjaiból egy asztalra kerül. „Azt sem tudom eléggé sulykolni, hogy a lázcsillapítás ma már egészen más alapokon nyugszik, mint egy-két évtizede. A szülők továbbra is hőfok alapján szeretnének kúpot adni gyermeküknek, mi viszont régóta tudjuk, hogy az a mérvadó, ahogyan a baba a lázat viseli. De említhetnénk a poroszos háromóránkénti etetést is, amelyet mára egyértelműen az igény szerinti szoptatás elve váltott fel.”.
Biztonságos alapok
A gyermekgyógyász fontosnak tartja tudatosítani a szülőkben, hogy a gyermekek nem kis felnőttek. Tehát nem jó, ha a felnőttek igényeit képezzük le gyermekméretre. Ebbe nemcsak a táplálás vagy a mérhető értékek tartoznak bele, hanem a napirend, az életmód is. „Velünk szemben a kisgyermekeknek a monoton napirend és a normál határok között szabott korlátok adják a biztonságot és az alapot az optimális növekedéshez, fejlődéshez. Ez nem azt jelenti, hogy ha valami kizökkenti őket a megszokott kerékvágásból, az rögtön drámai következménnyel jár, de törekedni kell a rendszeres életre.”
Érdemes azt is szem előtt tartani a mindennapokban, hogy egy újszülött érkezésével a család új élethelyzetbe kerül: az addigi kétpólusú kapcsolatból háromszereplős együttélés lesz. „Ez azzal jár, hogy átmenetileg ő lesz a főnök, és a család idősebb tagjai alkalmazkodnak az ő életének megfelelő igényekhez és szükségletekhez” – magyarázza a doktornő, majd hozzáfűzi: ahogyan egyre nagyobb a gyermek, fokozatosan közelíthetjük napirendjét a felnőttekéhez.
Boldog szülők, boldog baba
Bogdányi Katalin szerint mindennek az alapfeltétele az a gondoskodó, babára koncentráló szeretet, amellyel a szülők körbeveszik csecsemőjüket. Meggyőződése, hogy akkor lesz igazi boldogság és harmónia a családban, ha mindenki megtalálja az örömforrását, és kiegyensúlyozott lesz. Ez a boldog, nyugodt és kiegyensúlyozott baba életének legfőbb támpontja. Azt is magában foglalja, hogy az édesanyának meg kell tanulnia az anyai és feleségi szerepkör között egyensúlyozni. „Bár ez nem könnyű feladat, jó hír, hogy az édesapák segíthetnek benne a legtöbbet, például azzal, hogy bátorítják, támogatják, megnyugtatják és lelkesítik társukat, vagyis a támaszukká válnak amellett, hogy aktívan kiveszik részüket a babák ellátásából” – hangsúlyozza. Ez az apai szerepvállalás, a fizikai együttlét, a tartalmasan eltöltött esti órák, a közös élmények erősítik meg mindkét részről a kötődést. „A babával töltött minőségi idő kamatos kamattal térül meg a gyermekek lelkében a későbbiekben.”
Ahhoz, hogy a gyermek valóban szülei örömforrásává váljon, nagyon fontos, hogy elfogadóak legyenek vele. Egy boldog, kiegyensúlyozott szülőnek nemcsak a saját élete jobb a folyton aggódóénál vagy megkeseredetténél, hanem ugyanezt fogja sugallni a gyermekének is, aki már ettől is nyugodtabb, békésebb lelkületű lesz. „A gyermek lelke a szülőkének a tükörképe. Ezt minden védőoltáskor megtapasztalom: a szorongó szülő gyermeke mindig sokkal jobban sír, mint azé, aki nyugodtan, természetesen kezeli a helyzetet.”
Zárszóként Bogdányi Katalin arra buzdít minden szülőt, hogy merjen bátran kérdezni, és hallgasson a szívére: egy átlagos intelligenciájú szülő, ha szeretettel és megértéssel fordul gyermeke felé, felméri, hogy mi a saját kompetenciája, és hol az a határ, ahol szakemberhez kell fordulni, nagyot nem hibázhat.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.