Archívum

Miért van a mindenség, miért nem a semmi van?

Azt mondják, az emberi értelemnek kétféle szerepe van. Az egyik a praktikus, a gyakorlati, a számító gondolkodás, az, amellyel az ősember bevitte a tüzet a barlangjába. Manapság úgy is mondanánk, amellyel számítógépeket készítünk, internettel hálózzuk be a Földet, műholdakat küldünk a világűrbe. És van az értelemnek egy másik funkciója is: rácsodálkozni a létezésre és kutatni az okokat, keresni a választ a végső kérdésekre. A hit elsősorban az értelemnek erre a második funkciójára épül.
author
Vasárnap

2020. április 6. 09:15

kereszt

Tanítványaitól az Úr Jézus nem véletlenül kérdezte: „Megértettétek?” (Mt 13,51). Utolsó szavait sem véletlenül fogalmazta: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,19–20)

A hitben van valami, ami tanítható, és amit meg kell tanulni. Enélkül nem lehetünk tanítvánnyá. Ezért is mondják, hogy manapság elsősorban nem a vallással van baj, nem is a hittel, hanem az ember értelmével. Óriási dolgokat művel a gyakorlati értelem segítségével, de a létezésre rácsodálkozó értelme szerepét a háttérbe szorítja. Újabb és újabb találmányaink szerkesztésével vagyunk elfoglalva, de közben nagy a veszélye annak, hogy elveszünk a részletekben. Ahhoz az emberhez hasonlítunk, aki egy leszakadni készülő sziklaszirten állva a karóráját javítgatja. Nem látja és talán nem is akarja látni az egészet. Elveszítette létezése szemléletét, zárójelbe tette, leszokott róla. De hát fontos ez? – kérdezgeti. Bizony az. Hiszen miközben az óránkat javítgatjuk az ingó sziklaszirten, veszélyben forog az életünk. Esetünkben nem csupán egyvalakié, hanem egész társadalmaké. Gondoljunk csak a klímaváltozásra és más nagy problémáinkra a családok életéig bezárólag.

Ha az egésznek nincs értelme, akkor a mai napomnak sincs. Nincs fontosabb kérdés, mint a végső kérdés. Ha homokba dugva fejünket beletemetkezünk a tennivalók sokaságába, önmagunkat csapjuk be, azt hazudva, hogy az a sok minden, ami foglalkoztat, a legfontosabb. Érdemes megfontolni és elgondolkodni Jézus Krisztus szavain: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.” (Lk 10,41–42)

Lelkipásztorként tanúsítom: haldoklásunk pillanataiban ez teljesen nyilvánvaló lesz… De ha már most becsületesen és intelligensen végiggondoljuk, könnyen ráébredünk, hogy sok minden nélkül meg lehet lenni, de az Isten nélküli élet értelmetlen. Életünk a semmibe zuhan… Kié lesz az életem? Olyan kétség ez, amely minden kor emberét gyötri. A miénket is: földi zarándoklásunk után mi lesz az életünkkel? Semmivé lesz? Létünk a semmibe zuhan, vagy Isten ölelésébe, a Lét teljességébe?

A létre rákérdező, a létezés titkát kutató értelem megelőzi a praktikus gondolkodást. Mi a legfontosabb, hogy megszerkesszünk valamit, vagy rájöjjünk, van-e értelme az egésznek? A hit az alapdöntések világába tartozik. Alapdöntés kell ahhoz is, hogy egyáltalán éljek. (Barsi Balázs)

Ezt a kérdést minden iskolában kötelező volna föltenni. Az olyan, világnézetileg semlegesnek kikiáltott iskola, ahol csak a gyakorlati értelmet fejlesztik, és a másikat elbagatellizálják, nem semleges, hanem kártékony, amelyben az ember tudatos megrontása, lelki-szellemi megcsonkítása folyik. Egyetlen iskola sem mondhat le arról, hogy a lét végső értelmének a keresésére tanítson és ösztönözzön. Iskola az, ahol az ember nem tanul meg írni, olvasni, számolni?

Ugyanakkor a hit mindezen felül van: ajándék, csoda. Kegyelem. Megdöbbentő dolog, ahogy az Egyház hisz. Liturgiánkban a szentáldozás előtt így imádkozunk: „Urunk, ne (személyes) vétkeinket nézd, hanem Egyházad hitét...” „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” (Mt 6,18). Máshol erőt vehetnek rajta, s talán vegyenek is. Az Egyház történelmének legragyogóbb szála, amiről soha nem írnak: a hit története. Ezért a szentmisében látjuk és halljuk az Egyházat igazán, nem másutt.

Mint annyi más lényeges dolgot az életben, ezt a hitet is itt örököljük. Ostobaság volna azt kívánni, hogy valaki majd tizennyolc éves korában válasszon hitet. Olyan ez, mintha azt mondanánk neki nagykorúsága küszöbén – miután addig senki sem szólt hozzá egy szót sem, csak mutogatott és makogott, mint az állatok –, hogy válasszon anyanyelvet…

Az örökölt hit nem azt jelenti, hogy ne volna az én személyes hitem. Nem azt mondjuk: Hiszünk egy Istenben, hanem: Hiszek egy Istenben.

Hitünkben nem játszhatunk közösségesdit, elmosva a személyes istenkapcsolat súlyát és az egyén felelősségét. Nem. Én hiszek… Abban a mélységben, ahol a szentségek, például a keresztség, a szentáldozás vagy a feloldozás elér, ott mindenki egyedül van az Istennel. De ebben a mélységben egy újfajta közösség születik, egészen más, mint amit elképzelnénk: az Egyház közössége. A hovatartozás közössége. De ha nem tartozom senkihez? Ugye, sok hűhó semmiért… Nemde?

Gábor Bertalan szepsi római katolikus esperesplébános

A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!


 

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti!

https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
benzin k

Turistaszezon előtt dráguló üzemanyagárak

Prékop Mária

Tanítani itt húzós művészet

időjárás meleg

Hétfőn beüt az igazi kánikula – másodfokúra emelik a hőségriasztást

Milák2022.100p

Milák Kristóf: Elégedett vagyok a saját teljesítményemmel

Djoko

Rajt Wimbledonban, oroszok, fehéroroszok és ranglistapontok nélkül

Új Szó

Miről ír a hétfői Új Szó?

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.