Mesés menedékhely számkivetetteknek

A ruhakiosztó helyiségben Erzsi és Zsuzsi szorgoskodik. Gyér a választék, panaszkodnak is, de bíznak benne, hogy hamarosan érkezik újabb segélycsomag. Belépve kellemes környezet fogad, a kályhában pattog a tűz. Hangulatos az egész. Kürti Mónika, a Mi Gútánkért Polgári Társulás vezetője hellyel kínál. Mikor megdicsérem a három helyiségből álló házikót, nyomban mesélni kezd.

„Amikor először szemrevételeztük a helyet, amelyet a város felkínált bérlésre, minden omladozott, és bizony fel kellett tennem a rózsaszín szemüveget, hogy meglássam benne a lehetőséget. Miközben a többiek szó nélkül várták a reakciómat, már akkor elképzeltem, mi mindent lehet kihozni ebből a helyből” – mondja.

Nem kellett sokat várni

Jólelkű emberek csatlakoztak a nemes kezdeményezéshez: rászorulók számára menedéket teremteni, ahol az adományok mellé mindig jár egy-két kedves, emberi szó és biztatás. Ügyes kezek serénykedtek, és zokszó nélkül tették hozzá a magukét. Volt, aki kavicsot, homokot hozott. Más talajcsempét rakott le, akadt, aki ablakokat cserélt, vagy ácsmunkát végzett. „Közösségi munkában hoztuk össze. Mint a dolgos kis méhecskék. Kezdetben semmink nem volt, úgy kellett mindent összeszedni” – meséli Mónika.

Leleményességük nem ismer határt. Amióta 2013-ban sikerült megszerezniük az épületet, idejüket, energiájukat és pénzt nem kímélve szépítik-fejlesztik, bővítik. Ők maguk is meglepődtek, milyen nagy rá az igény. Így aztán iparkodtak, hogy minél hamarabb elkészüljön a menedék. Az átadás 2014. november 17-én történt. Szándékos volt a dátumválasztás. „Önkormányzati választások voltak, és nem akartam kampánycélokra kiadni az ún. krízisközpontunkat, ezért a választások után adtuk át. A dátum jelképes is. A szabadságért és demokráciáért vívott küzdelem emléknapja” – avat be a kezdetekbe.

Szigorú szabályok

Nem titkolja, hogy kezdetben sok gondjuk akadt a szélhámosokkal, a csalók kiszűrésével, mára azonban sikerült meghatározni azokat a szigorú szabályokat, melyeket minden érkezőnek meg kell tartania. „Sokszor tényleg egy emberi szó is segít. Patetikusan hangzik, pedig tényleg így van. Eleinte mi is nehézkesen indultunk, ám mára összeszokott csapatot sikerült kialakítanunk. A tagokon kívül négy önkéntessel kezdtük. Ma már három főállású alkalmazottunk van a munkaügyi hivatal speciális programjának köszönhetően, amely a foglalkoztatottság növelésére összpontosul. Az alkalmazottak nyolcórás munkaidőben dolgoznak, bérük kilencvenöt százalékát a munkaügyi hivatal állja; nekünk az ötszázalékos önrészt kell előteremtenünk. Kilenc hónapra szól a megbízatásuk, minimálbért kapnak. Már most gondolkodom, hogyan tudnám megtartani őket, mivel remek munkaerőnek bizonyulnak. Jól működik ez a csapat.”

Kupakgyűjtéssel kezdték, azóta is folytatják Gútán, s használt étolajat is gyűjtenek; műanyag hordókban tárolják. Azt mondják, tíz centet kapnak érte literenként. Ez is bevételi forrás. A kupakgyűjtésből már négy beteg gyermeknek segítettek. Egyénileg is osztanak segélycsomagot. Ottjártamkor éppen tartós élelmiszerekből állítottak össze egyet. Egyedülálló anyának, aki fűtés nélküli házban él hatéves gyermekével. Ezúttal száraztésztát, zacskós levest, kristálycukrot, konzervet és két-három kiló lisztet kapnak. Mindig annyit, amennyit a központban adni tudnak. Merthogy ők is kifogynak a készletekből.

De mindent alaposan ellenőriznek. Minimálisra csökkentették azok számát, akik pénzzé tennék a segélycsomagot. Szükség van a szigorra, a világos szabályokra, hogy a megfelelő helyre kerüljenek az adományok. Vezetik az igénylők listáját, egyének egy alkalommal legfeljebb hét ruhadarabot vihetnek el, s havonta kétszer van rá lehetőség.

Elsősorban, profiljukból következően, gútaiakon segítenek, de senkit sem küldenek el, aki megkeresi őket. Akár a járás, akár az ország területéről vagy külföldről. Így volt ez a menekültekkel kapcsolatosan is. Kürti Mónika elmondta: sajnálatos, hogy a mai napig kritikával illetik őket emiatt, holott ők semmi mást nem néznek, csak azt, hogy ki az, aki bajban van, és segítségre szorul. Ezek az adományok egyébként a Magyar Vöröskereszthez kerültek.

További terveik

Hivatalosan ugyan alig egy éve működnek, mégis állandóan bővítik a helyet. Más terveik is vannak. Elképzeléseik szerint a városközpontban szeretnének kialakítani egy másik menedéket. Hajléktalanoknak és szociálisan rászorulóknak. Gútán három hajléktalanról tudnak, a többieknek van hol meghúzódniuk. „Olyan helyet keresek, ahol nappali melegedő lehetne mosási és tisztálkodási lehetőséggel s a szociálisan rászorulók számára fél évre szóló lakbérléssel. Nem is gondolnánk, mennyi ember szorul erre rá. Becslésem szerint Gútán húsz és negyven között van a számuk” – mondja. Aztán csak maga elé néz. Nem könnyű erről beszélni. Súlyos emberi sorsokról szereznek tudomást. Mély sóhaj után folytatja. „Vannak, akik önhibájukból, vannak, akik azon kívül kerülnek ilyen helyzetbe. És nemcsak romák. Bárki lecsúszhat. Elég néhány rossz döntés, és elindulhat a lejtőn. A kérdés, sikerül-e visszakapaszkodnia. Mi ebben próbálunk meg a magunk eszközeivel segíteni – mondja Mónika. – Én anyáskodó típus vagyok. Tizennyolc évig más területen dolgoztam, s nem éreztem úgy, hogy kiteljesednék. Így váltottam, s megtaláltam vele azt a hiányzó részt, amely az életem értelméhez kellett.” Legjobban az érinti meg, amikor úgy jön valaki segíteni, és olyan hozza az adományát, aki maga is rászoruló. Merthogy ő tudja, milyen az.

Közben kilépünk a házikóból. Csinos kis előtér tárul elénk. Apró veteményeskerthez érünk. Epret ültettek, kissé hátrább ribizlibokrok sorakoznak, egy darabon burgonyát is termesztettek, amelyet aztán karácsony előtt egy jótékonysági káposztaleves-főzésen használtak fel. Kürti Mónika sorolja, mennyi elképzelése van még. A szemközti rozoga házat is felújítaná, szeretné vele bővíteni a krízisközpontot. Ígéret már volt, pályázati források is rendelkezésre állnak, már csak további segítő kezekre van szükség. És adományokra. Bármilyen használati tárgyat, ruhaneműt, gyermekjátékot, tartós élelmiszert szívesen fogadnak. Bíznak a jólelkű emberekben, mert a segítők és rászorulók láthatatlanok, ám a tettek nagyon is látványosak.