Megint a dalok

<p>Nincs olyan szerep, amelyhez ne találna kulcsot. Kicsit, nagyot, újat, öreget, egyenest, görbét vagy éppen franciát. Megnyit, feltör, kibogoz, kihámoz, megfejt. Játszott már sok mindent. Huszonévesen negyvenes családanyát, nőt kopaszon, királyasszonyt, cicababát, primadonnát. Rabbit is, izgatón.</p>

Nemes urat, mélán. Kijárta az érzékek iskoláját, átutazott számtalan sorson. Udvaros Dorottyát most kavarta fel egy újabb találkozás.

 

* Majdnem valaki. Ugye ezt énekli?

Igen, ez lett az új lemezem címadó dala.

* S kiről szól a dal?

Valakiről, aki nem éppen olyan, mint akire vágyunk. De már beérjük vele is, aki majdnem olyan.

* Álmaiban tehát még mindig ott az a bizonyos…

… ott van, mert folyamatosan gondolok rá. Csak az életben nem találkozom vele. Majdnem valakikkel igen. Pörgős, vicces, nagyon jópofa a dal.

* S a többi?

Mindet szeretem. Van például a 21. század. Bereményi Géza írta a szöveget. Szenvedélyes ember vagyok. Teljes mértékben érdekel, mi történik a világban. Mindennap reszketve nézem a híradót, hogy ma hányan menekültek, és hova. A torkom szorul össze, a gyomrom remeg a félelemtől, az aggodalomtól, hogy mi lesz, hova vezet ez a helyzet. Géza ezt úgy írta meg egy három és fél perces dalban, hogy a szívem facsarodik össze. Lehet, hogy papolnék valahol fél órát, egy órát, de az semmi sem lenne ahhoz képest, amit Géza megfogalmazott. Az mindennél többet mond. Ehhez költő kellett, aki olyan érzékenyen reagál a témára, mint ő. Gyönyörű a szöveg, boldogan állok ki vele. Oda nem adnám semmiért. De Hrutka Robi, a zeneszerző is óvatosan kezelte a dalt.

* Első lemeze, az Átutazó mikor is jelent meg?

Harminc éve.

* Nem kis szünet két album között.

Imádom az Átutazó anyagát, de őszintén mondom, nem akartam még egy lemezt. Egyáltalán. Én egyet sem akartam, de ha Dés Laci azt mondja, írok neked dalokat…! És Bereményi szövegeihez! Megkapaszkodtam nagyon valamiben, és azt kérdeztem: Tényleg? Hű, de jó! Ha te azt gondolod, hogy én, a normális prózai színésznő erre alkalmas vagyok! Nem volt ugyanis semmiféle zenei előéletem. Amikor belefogtunk a lemezbe, végképp csak prózai darabokban játszottam. Ez a Dés zsenialitása, szeme, érzéke, hogy azt mondta: »Mi lenne, ha ez a csaj dalokat énekelne?«

* Honnan az ismeretségük?

Ugyanabba a gimibe jártunk. Rólam akkor még semmit nem lehetet tudni, Laci pedig akkor már zongorázott. Aztán azt gondoltam, ez az egy darab lemez nagy ajándék az életemben. Több szempontból is csodálatos volt. A munka, a felvételek, minden. De nem vágytam folytatásra.

* Miért nem? Hiszen akkorát szóltak a dalok!

Igen, mindenki azt mondta, hogy ez siker, legyen következő! Pont azért nem lesz – feleltem. Mert ez akkora siker. Ennél egy mikromilliméterrel gyengébbet sem akarnék. Terhes voltam, csak ezzel foglalkoztam, utána visszaálltam a Katona József Színház őrlőmalmába, éjjel-nappal próbáltam, játszottam. Délután egy-egy órára vagy éjjel, előadás után mentem volna stúdióba? Az egészen más. Agyonüvöltözött hanggal mit énekelnék? Ezt egyáltalán nem akartam. Legalább két-három körben jelentkeztek emberek, hogy szponzorálnák a következő lemezemet. De nemcsak én értem rá akkor, az elsőnél, hanem Laci is, Géza pedig még nem volt neves filmrendező. Mind a hárman belefeküdtünk ebbe a munkába. Nem volt időkorlátunk. Én ezt az egyszeri ajándékot őrizni akartam abban a szépségben, ahogy az volt. Nem mondom, hogy nem szeretek énekelni, de a vágy, hogy gyerünk, akkor csináljunk még egy lemezt, tényleg nem volt bennem.

* Most mégis született egy új album. Mi hívta elő?

A véletlen. Senkitől sem kértem semmit. Illetve igen. Volt egy Cseh Tamás-emlékest, amelyet a Bereményi szervezett. Hét színész énekelte Tamás dalait, Géza pedig Hrutka Robit kérte fel, hogy hangszerelje őket. Színházi előadás volt, nem hókuszpókusz. Imádtuk. Boldogok voltunk. Ott ismerkedtem meg Hrutka Robival. Olyan finoman, olyan érzékenyen nyúlt Tamás dalaihoz, hogy amikor életem első önálló estjére, a Mégis szépre készültem a Rózsavölgyi Szalonban, kortárs írókat, zeneszerzőket kértünk fel, hogy ha van kedvük, írjanak nekem valamit. Nádas Péter írt egy gyönyörű rövidet, Hamvay Kornél, Závada Pál, Térey János rövid kis karcolatokat. Hrutka Robi és Géza pedig nem egy dalt írtak, hanem hármat. Érezni lehetett, hogy ez a felkérés valahogy jólesett nekik. S csak úgy óvatosan megkérdeztem: »Mi lenne, ha folytatnátok?« És írtak még kettőt, meg még egyet, és amikor már hat-hét dal elkészült, mindannyian tudtuk, hogy nagyon jó, akkor lemez lesz.

* Emlékszem egy nyári délelőttre, amikor a háza kertjében ültünk, és vágyakozva nézett az ég felé, egy piros sárkányrepülőre.

Ja, hogy repülni akartam?

* Mert most Dulcineaként repülhet a Nemzeti színpada felett.

Színházban sosem vágytam arra, hogy hevederrel felhúzzanak, és ott röpködjek öt-hat méter magasban. De nem tudtam jobbat kitalálni. Ha látomás vagyok, nem létező személy Don Quijote agyában, nem jelenhetek meg a földön. Nem kényelmes, ha bekötnek, de élvezem. A hatást szeretem, hogy nem begyalogolni kell a színpadra, hanem átrepülhetek a színen. Vidnyánszky Attila, a darab rendezője kérdezte, hogyan akarok megjelenni. Mondtam, szeretnék átrepülni a Don Quijotét megformáló Reviczky Gábor feje fölött. Úgyhogy most repülök. Attila nagyon szép képeket komponált, gyönyörűen bevilágított.

* A Nemzetiben megélte már ugyanazt a szakmai eufóriát, amit annak idején a Katona József Színházban?

Nagyon érdekes ez. Ami a Katonában történt, az kegyelmi állapot volt. Nemcsak az én életemben, az egész társulatéban. Az nem hasonlítható semmihez. Az első ottani tíz év. Csiky Gergely darabját, a Buborékokat rettenetesen megszenvedtem a Nemzetiben. Folyton azt kérdeztem Jordán Tamástól, az akkori igazgatótól, hogy miért kell nekünk ezt az 1840-es darabot bemutatni. »Mert van benne egy pályáztatás, ami nagyon aktuális – mondta. – És egy ilyen pici mellékszál miatt?« – csodálkoztam. Aztán elkezdtük játszani, és erőnek erejével vette le a repertoárról Alföldi, az új igazgató. Könyörgő leveleket írtak a nézők, hogy hagyjuk még műsoron. Próba közben jöttem rá, hogy Jordán zseniálisan választotta ki a darabot, mert miről beszél? Arról, hogy mindig többnek akarunk mutatkozni, mint amennyik vagyunk, tehát hamis a kép, amit kialakítunk magunkról. Aztán ebben fuldoklunk. Az egész előadás erről a tébolyról szólt. Ellenpéldám is van. A Warrenné mestersége, amit Valló Pétertől kaptam. Azt gondoltam, na, most aztán! Szigorúan fogalmazva: rezgett a léc. Nem mondom, hogy megbuktunk vele, de úgy kellett lenyomni a nézők torkán. Én meg könyörögtem, hogy ha egy hónapban csak egyszer vagy kéthavonta csak egyszer mehet, akkor is játsszuk. Csodálatos előadás volt. Orfeusz alászáll. Gyönyörű szerep, anyám is játszotta, de hatalmas harcot vívtunk a rendezővel. Kvartett, Gergye Krisztián. Végtelen monológok, és mégis! Egészen különlegesen szép előadás lett belőle. III. Richárd. One man show plusz ötven epizódszereplő. Az egész társulat imádta az előadást. Társulatépítő volt, mint Andrei Serban rendezése, a Három nővér. A végén már nem ismertük fel a példányunkat, úgy át volt írva, húzva, nyilazva. Mégis azt mondom: mámorító munka volt. Mint az Angyalok Amerikában. Nagyon vártam már, hogy mikor fogok kiöregedni a nyomorult fiatal kurvákból. Kicsit untam őket. Sokféle szerepet kaptam már a Nemzetiben, tehát a válaszom igen, ott is megélhetek különféle szakmai gyönyöröket. Az Operettszínházban pedig dobálhatom közben a lábamat az Abigélben, mint Horn Mici. A szív hídjaiban László Zsolttal egy idősödő szerelmespárt alakítunk a Belvárosi Színházban. Megható történet. Egyszerű és gyönyörű. A Nemzetiben, a Bajor Gizi Szalonban Marguerite Duras Nyáron, este fél tizenegykor című darabját játszhatom úgy, hogy egy gitáros ül mellettem a színpadon. Minden este frászt kapok az izgalomtól. Az önálló est más. Itt másfél órán keresztül egyedül mondok nem könnyű szöveget egészen közel a közönséghez. Ha bármi történik velem, a Jóisten sem segít rajtam. A gitáros maximum rám nézhet tétován. Nincs se partner, se súgó, aki kihúzhatna a csávából, de Duras olyan figurát írt, részben önmagáról, hogy meg kell halni tőle. Aznap velem nem lehet beszélgetni, de mi éri meg, ha nem ez?

* A Buborékokban a rendező Jordán Tamás mellé játékmestert is kapott Törőcsik Mari személyében. Páratlan próbaidőszak lehetett.

Mari már a múltamban is ott van. Harmadéves főiskolásként kaptam először jelentős szerepet az akkori Nemzetiben. Téli rege, Perdita. Ő volt az anyám. Perditának és a királynőnek a darab végén van csak közös jelenete, az sem hosszú. De az meghatározó élmény az életemben Marival. Aztán Vasziljev és A nagybácsi álma. Közös próbafolyamat, ötvenperces párjelenet. Vasziljev ezt azóta európai egyetemeken mutatja, tanítja. Aztán a Három lány kékben a Katona József Színházban. Szintén Marival. Annyi sok közünk van egymáshoz! A Buborékokban nemcsak arról volt szó, hogy az ország legjobb színésznője rendez engem.

* Rendezte?

Nagyon finoman állt a kérdéshez. Régen volt ilyen, hogy a rendező mellett van egy játékmester. Jordán Tamástól a tisztelet gesztusa volt, hogy ez a fantasztikus nő ott üljön a próbákon. Mari nagyon bölcsen kezelte a helyzetet. Nem akart ő rendezni. A Buborékok igazi színészdarab, rengeteg karakterrel. Ha megakadt valaki, nem talált megoldást, akkor Mari mondott neki valamit. Hogy aztán élt-e vele, vagy sem, azt rábízta. Ő csak javaslatot tett. Ötletet adott. Én imádom őt, ez teljesen nyilvánvaló. És ő szeret engem. Minden jó volt, ami összeköt bennünket.

* Mátéról, a fiáról is szívesen hallanám.

Kaszkadőrködik. Nagyon nehéz szakma.

* Ezt az édesapjától is tudhatja, hiszen az ő nyomába lépett.

Hol van munka, hol nincs. De ha őt ez érdekli, ez motiválja, akkor csinálja. Mit tehet egy anya? Fejet hajtottam.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?