A férfiak és a nők különbözőek. Fiziológia tényezők lehetetlenné teszik, hogy a hölgyek a sportban olyan teljesítményeket érjenek el, mint a másik nem képviselői. A nemek közötti szintkülönbség 10-12 százalék. Kivétel azonban, amikor női testben férfi bújik meg.
Mindenki észrevette a tévé képernyőjén vagy a fényképeken, és rácsodálkozott: vajon mit keresnek női futók között férfiak? Emlékezzenek a teljesen férfias kinézetű nigériai csodára, Caster Semenyára, akit az őszi katari atlétikai világbajnokságon már nem láthattunk. Ott volt viszont a nigeri Aminatou Seyni, aki a lausanne-i Gyémántliga-versenyen 1,5 másodpercet javított egyéni csúcsán, és akit az idei statisztikák 400 méteren a világ harmadik legjobb idejével (49,19) rangsorolnak, de nem 400 méteren, hanem e táv felén indulhatott. A Semenyához hasonlóan hiperandrogenizmussal – olyan betegség, amelyet a férfi nemi hormonok fokozott kiválasztása okoz egy nő testében – élő futónő csak akkor vehet részt középtávú versenyeken, ha mesterségesen csökkenti a tesztoszteronszintjét. Mivel nem hajlandó rá, őt is érinti a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) idén májustól újra érvényes szabálya, amely ugyan nem tiltja ugyan el a versenyzéstől az interszexuális sportolókat, azonban megszabja, hogy 400, 800, 1500 méteres és 1 mérföldes távon csak a tesztoszteronszintjük csökkentését követően állhatnak rajthoz.
Ki a kitaszított?
Ezek a futónők kitaszítottnak érzik magukat. De valóban ők azok? Vegyük Semenyát: miután a 2009-es berlini vb-n rommá verve a mezőnyt győzött 800 m-en, uralva a távot két olimpiát és még két vb-t nyert. Pierre Weiss, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) akkori főtitkára megpedzette, hogy „Semenya nő, de talán nem százszázalékosan”, s az IAAF vizsgálata arra jutott, hogy bár elsődleges nemi jellegét tekintve Semenya nő, interszexuálisnak számít, mert a testén belül herék is kifejlődtek, amelyek tesztoszteront termelnek. Hivatalos orvosi vizsgálatot rendeltek el, ez megerősítette, hogy a dél-afrikai futónő nemi jellegét tekintve nem egyértelműen nő, ugyanakkor biztosan nem férfi. Ellenben leszbikus, 2015-ben össze is házasodott barátnőjével, Violet Raseboyával, aki egykor szintén atletizált. A ceremónia dél-afrikai hagyományokat követve zajlott, Semenya családja eljegyezte Raseboyát, 25 ezer randot fizettek hozományként, s az esküvőn Caster mesebeli hercegnek öltözött: fehér nadrágot és sötétkék, aranysujtásos zakót húzott.
Semenyát 2013-tól kezdve gyógyszerek szedésére kötelezték (ugyanilyen feltételt szabtak ki később Seyninak is), hogy a tesztoszteronszintjét a női versenyzők számára meghatározott akkori legmagasabb érték, 10 nanomol/liter alatt tartsa – ettől természetesen rögtön romlani kezdtek az eredményei is. Nem vitás, ezt orvosok, tudósok igazolták, nemcsak atlétikai szakemberek, hogy a tesztoszteron óriási előnyt ad a nőkkel szemben. Ma már nem titok, hogy a keletnémet sportolók is így doppingolták magukat a 70-es és 80-as években.
Egyébként Semenya ráunt a pereskedésre, s idén bejelentette, hogy futballjátékos lesz: szerződést kötött a Dél-Afrika válogatottsági rekordere, Janine van Wyk által alapított JVW Football Clubbal, s jövőre játszani fog a félprofi Sasol Ligában. Az átigazolási szabályok miatt ugyanis leghamarabb 2020-ban mutatkozhat be a bajnokságban.
Miért előny?
Semenya ügye éveken át húzódott, az IAAF döntését a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) 2015-ben bizonyítékok hiányában hatályon kívül helyezte. Ennek meg is lett az eredménye. Semenya korábban két évig nem tudta két perc alá szorítani a 800-as idejét, 2016-ban a riói olimpián viszont mindenkit elsöpört 1:55.28-as teljesítményével. Ráadásul a mögötte végzett burundi Francine Niyonsaba és a kenyai Margaret Wambui is valószínűleg hasonló cipőben járt, bár róluk nem derítette ki egyértelműen a vizsgálat, hogy interszexuálisak volnának.
Az IAAF nem adta fel a harcot: lefolytatva a szükséges vizsgálatokat, hogy milyen hatással van a futók teljesítményére a magasabb tesztoszteronszint, végül pert nyert. Bizonyította, hogy a rejtett herékkel született futónak olyan genetikai előnye van társaihoz képest, amellyel a női atléták csak dopping segítségével vehetik fel a versenyt. Az IAAF nem azt bizonyította, hogy Semenya olyan gyors, mint egy férfi, csak azt, hogy genetikai okokból gyorsabb, mint a legtöbb nő. Nála 1,78 százalékos teljesítménykülönbséget mutattak ki (a kutatás alapján ez bizonyos számokban 1,8 és 4,5 százalék között mozog), s kimondták: a hiperandogenizmussal született futók csak akkor versenyezhetnek, ha legalább fél évig igazolni tudják, hogy a tesztoszteronszintjüket 5 nanomol/literes érték alá csökkentették.
A nők természetes tesztoszteronszintje 0,12–1,79, a férfiaké 7,7–29,4 nmol/l, ezért a férfiak vérében 10 százalékkal több a hemoglobin, amely az oxigént az izmokba szállítja. S az is fiziológiai tény, hogy a férfiak izomzattömege és a szíve is nagyobb, mint a nőké. A nők a gyengébb nem – így mondja ki a tudomány is –, a természet erő, gyorsaság és állóképesség terén is bőkezűbb volt a férfiakkal, s a nők átlagban 10 centiméterrel alacsonyabbak, és körülbelül 12 kilóval kisebb a testsúlyuk a férfiakénál. Viszont a női test zsírtartalma jóval magasabb: 20 és 39 év között 22–33% az egészséges szint, a férfiaknál 9–20%, ami természetesen erő tekintetében a férfiak malmára hajtja a vizet. Ezenkívül egyéb különbségek is adódnak. Például a női szervezet több ösztrogént termel, a havi ciklus a sportteljesítményt is befolyásolja, a ciklus első felében az állóképesség lényegesen csökken – természetesen átlagosan, és ez egyénenként eltérhet.
Megszenvedték, de nem segített
Az egykori ugandai világklasszis 800-as futónő, Annet Negesa 2012-ben műtétnek vetette alá magát, mivel ő is érintettje volt az ún. hormonszabálynak. Az ARD német televízió Sportschau című műsorában nemrégiben megtörve a hallgatást – hogy további érintetteknek is bátorságot adjon – mesélt az esetről, miközben súlyos vádakkal illette a felelősöket, főként Stephan Bermont, az IAAF orvosi bizottságának tagját, aki tanulmányában a hiperandrogémiával foglalkozik. Negesa azóta, hogy gonadektómiát (ivarmirigy eltávolítása) hajtottak végre rajta, állandó ízületi fájdalmakkal és fejfájással küzd, nem a futás, de a hosszabb ideig tartó ácsorgás is kínokkal jár számára.
A londoni olimpiát követően, amelynek egyik esélyese volt, de előzetes magas tesztoszterinszontje miatt nem indulhatott, Nizzába hívták, ahol mindenféle vizsgálatnak vetették alá. Ez kiderítette, hogy testén belül herék is kifejlődtek, ezért közölték vele, hogy egy egyszerű kezelésre van szükség. Ajánlhattak volna gyógyszeres kezelést is – ezt javasolja ma az IAAF –, de Negesának nem adtak ilyen lehetőséget. Mivel futni akart, hogy támogathassa szegényen élő szüleit és nyolc testvérét, vállalta a beavatkozást.
Mikor reggel felébredt, öltéseket talált a testén. A műtét után szörnyű fájdalmai voltak, és vannak ma is, állandóan fáradt, depressziós, és képtelen visszatérni az élsporthoz. Semmilyen utókezelést nem kapott, pedig szükséges lett volna. S nem ő az egyetlen. Az adásban a három további érintett közül megszólalt még egy, de ő csak névtelenül merte vállalni a szereplést, tartva az esetleges következményektől.
Férfi vagy nő?
Az 1966-os budapesti atlétikai Európa-bajnokság előtt tették kötelezővé a nemvizsgálatot. Eleinte meztelenre vetkőztették a nőket, vagy végigtapogatták a testüket.
A nemvizsgálat bevezetésére a sportban először 1936-ban az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának akkori vezetője, a NOB későbbi 5. elnöke, Avery Brundage tett javaslatot. Példaként hozta fel, hogy két atlétanő nemváltoztató műtéten esett át: Zdeněk Koubek, aki az 1934-es londoni Világjátékokon 800-on arany-, távolugrásban ezüstérmet nyert. A dobószámokat uraló brit Mary Louise Edith Westonból az 1936-os műtét után lett Mark Weston.
A férfias alkatú szovjet Tamara és Irina Presszről – Pressz fivérekként csúfolták őket –, akik 1960 és 1966 között öt olimpiai aranyat nyertek, sohasem derült ki az igazság, a nemvizsgálat kötelezővé válása előtt gyorsan visszavonultak.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.