Mária Terézia uralkodása óta az oktatás közügy, a művelődés és tanulás pedig állami és közérdek, amely az egyén és a közösség javát szolgálja. Az 1777-es Ratio Educationis rövid életű intézkedés volt, hatása miatt mégis mérföldkő.
„Die Schule ist und bleibt ein Politikum”, azaz az iskola politikum, vagyis közügy, vélekedett Mária Terézia. Az osztrák császárnő és magyar királynő negyvenéves regnálásának utolsó két évtizedében több próbálkozást is tett a magyarországi iskolarendszer fejlesztésére, több-kevesebb sikerrel. Uralkodása elején lefoglalta őt az osztrák örökösödési háború, és hát azt sem szabad elfelejteni, hogy császári-királyi teendői mellett 1737 és 1756 közt szült tizenhat gyereket.
Királyi felségjog
A Habsburg-házból származó uralkodók többségével a magyar nemesség nem ápolt különösebben szívélyes viszonyt, így a császároknak-királyoknak sem volt könnyű dolguk, ha az országgyűléseken keresztül akarták vinni Magyarországra vonatkozó elképzeléseiket. Mária Terézia, bár lojális magyar nemeseket tudhatott maga mögött, mégis több próbálkozása elbukott, mire 1777-re kiadta a magyarországi iskolaügyet önállóan, az ausztriaitól elkülönülten szabályozó királyi rendeletet, a Ratio Educationist. Kezdeti elképzelése az oktatásügy egységes és átfogó birodalmi rendezése volt, az 1760-ban létrehozott Udvari Tanügyi Bizottság (Studien-Hofkommission) irányításával. A következő évek tapintatos próbálkozásai a lojális magyar nemesség megnyerésére irányultak (Barkóczi Ferenc hercegprímás 1763-as tanügyi protektori kinevezése, majd egy évre rá a valamennyi hazai iskolára kiterjesztett illetékességű, pozsonyi székhelyű magyar Tanügyi Bizottság létrehozása Pálffy Miklós gróf vezetésével), ám ezek nem jártak sikerrel. Az 1764/65-ös országgyűlés folytán megromlott kapcsolatokat jól érzékelteti a királynő által 1766-ban elrendelt iskola-összeírás kudarca is. Válaszlépésként Mária Terézia 1769 nyarán „királyi oltalom és igazgatás” alá vonta a nagyszombati egyetemet, és kinyilvánította, hogy a magyar iskolaügy irányítása és ellenőrzése királyi felségjog. Ez a lépés nyilvánvalóvá tette, hogy az uralkodó a magyar országgyűlés mellőzésével, hatalmi úton kívánja rendezni a kérdést.
Mire volt ez neki jó?
De miért állhatott a császár- és királynőnek érdekében, hogy a koronájához tartozó országok és országrészek lakosságának oktatási lehetőségein javítson, vagy egyáltalán foglalkozzon ezzel? A válasz a felvilágosult abszolutizmus. Ennek az uralkodási elképzelésnek térségünkben Mária Terézia volt a képviselője. Lényege, hogy bár az uralkodó továbbra is erősen központosított birodalmat kormányoz, jogköröket pedig nemigen osztogat, inkább elvesz, bizonyos, polgári fejlődést segítő reformokat ugyanakkor bevezet, mivel tudatában van annak, hogy a jól működő, békés és jövedelmező állami berendezkedés egyik kulcsa az alattvalók komfortérzetének szinten tartása. Magyarul: ha az alattvalóknak jó, akkor az uralkodónak is jó, mert az alattvalók elégedettek, s nem vándorolnak el, és nem lázonganak.
A királyi rendelet bevezető részében kifejti, mi is az oktatás-neveléssel az uralkodó szándéka: „fejlődő lelküket egyre inkább töltse el az erények szeretete, éretté bontakozzanak ki természettől kapott jó képességeik, fokozatosan finomodjék megismerő tehetségük, tiszteletreméltó törvények szellemében formálódjék akaratuk; azokban a tudományokban pedig kiműveltessenek, amelyek később kinek-kinek hasznára és segítségére lehetnek…”
Vagyis Mária Terézia tudta: a birodalomnak érdeke, hogy egyre tanultabb és műveltebb alattvalókat neveljen, akik majd hozzáteszik a maguk kis részét az ország felvirágoztatásához.
Gyanús volt, mint minden új
Nem mintha addig nem lettek volna iskolák a Habsburg Birodalom vagy Magyarország területén, ezek azonban az egyházközségek fenntartásában működtek. A települések többségén írástudó ember a (kivételnek számító) tanult nemesen kívül jó eséllyel csak a pap volt. A tanulás, a fiatalok világgal való megismertetése egyházi feladat volt: a diákok tanulmányaik során egyszerre sajátították el a tananyagot és az isteni igét. Mária Terézia felvilágosult abszolutizmusának ezért jó szemléltetője a Ratio, mivel a császár- és királynő központosított hatalmából kifolyólag keresztülvisz egy intézkedést, amely már nem az ora et labora (imádkozzál és dolgozzál) elvén működő középkori társadalmi rendet hangsúlyozza, hanem igyekszik bizonyos javakat biztosítani az alattvalóknak, még ebben az életben. Cserébe pedig joggal várja el, hogy az alattvalók ezt méltányolják lojalitásukkal.
Persze, a magyar konzervatív nemesség a saját jogköreinek megnyirbálását és németesítő törekvést látott a reformban, ezért nem fogadta pozitívan. A protestáns egyházak szintén saját iskolai hagyományaik elleni támadásnak vették, ezért nem is engedték érvényesíteni iskoláikban. Hatást tehát csak a katolikus iskolákra gyakorolt, viszont 1880-ban Mária Terézia meghalt, fia, II. József pedig új, egységes oktatási rendszert dolgoztatott ki az egész birodalomra, amelyben már nem számolt a magyarországi iskolarendszer sajátságaival (a Ratio még igen). Mindezekkel együtt ez is kellett ahhoz, hogy az 1791-es országgyűlésen a magyar nemesség már kiforrott követelésekkel léphessen fel a magyar oktatási reformot sürgetve. 1806-ban pedig I. Ferenc király kiadja a II. Ratio Educationist, amely jó fél évszázadra meghatározta a magyar iskolarendszert.
A Ratio Educationis néhány fontos eleme
- Létrehozta az iskolák hierarchikus rendszerét. Az egytanítós falusi, a kéttanítós mezővárosi és a háromtanítós városi iskolák mellett a tankerületi központokban létrehozott négytanítós „mintaiskolák” – normaiskolák – a népiskolai tanítók képzését is szolgáló intézmények voltak.
- Egységes tankönyvpolitikát javasolt.
- Rendelkezett a pedagógusok képzésének feltételeiről, vagyis megalapozta a magyar pedagógustársadalmat.
- Kimondta, hogy a pedagógus munkája csak akkor hatékony, ha az érte kapott bér biztosítani tudja a pedagógus megélhetését.
- A magyar nyelv a közép- és felsőfokú oktatásban nem kapott helyet.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.