Lehorgonyzott Berlinben

s

Ő volt a szerelmi trió atlétatestű tagja Frenák Pál legintimebb koreográfiájában, az InTimE-ban. Kerekes Viktória és Nelson Reguera mellett a harmadik táncos: Fekete Zoltán. Izzott alattuk a vörös kanapé. Magyar táncszínpadon ilyen triumvirátus sem előttük, sem utánuk nem jelent meg. De olyan táncos sem, mint ő. Az a típus, akiben így forr össze az értelem és az érzelem, a gyengédség és a férfias erő, a külső és belső elegancia.

Több darabban is táncolt a Frenák Társulatban, de az InTimE pályafutásának egyik fényes állomása. Aztán egy nap úgy döntött: máshol és más műfajban teszi próbára magát. Nagyot lépett. Önmaga számára is meglepően nagyot.

„Stuttgartban folytattam 2011. február elsején. Az volt az első munkanapom. A A Vámpírok báljával mentem ki Németországba. Ez amolyan franchise, vagyis ha egyszer már csináltad valahol, akkor bárhol a világon beállhatsz a darabba, csak a dalokat kell más nyelven megtanulni. Koreográfia, rendezés, színpadkép, minden ugyanaz. Magyarország és Belgium után hívtak meg Stuttgartba, aztán az egész cast átköltözött Berlinbe, ahol még két évig ment az előadás. Nemzetközi cég állt a produkció élén, a hazai viszonyokat nézve elképzelhetetlen fizetésünk volt, de meg is dolgoztunk érte. Éveken keresztül heti nyolcszor játszottuk ugyanazt. A végén lelkileg halottak voltunk.”

S akkor vissza is költözhetett volna Budapestre, csak a barátnőjével, aki azóta a felesége lett, tudatosan készültek a váltásra.

„Mindketten szuperintenzíven, heti öt és fél órában tanultuk a német nyelvet. Hangképzésre jártam neves énekművészekhez, hogy készen álljak az új kihívásokra. Be is kerültem gyorsan a Komische Operbe. Csodálatos színház ez. Fontos, lüktető, kikerülhetetlen pontja Berlin művészeti vérkeringésének. Ha élhetek továbbra is orvosi hasonlattal, akkor azt mondom, hogy művészeti szinten, persze másokkal egyetemben, mi diktáljuk Berlin pulzusát. Itt nem egy darabot játszunk évekig. Nagyon széles a repertoár. Opera, operett, musical. Tíz darabban vagyok benne, és nagyon élvezem a változatosságot. Örömmel tölt el, hogy ilyen társulatban dolgozhatok. Az elején szigorúan csak a csoportos jelenetekben voltam, később rájöttek, hogy több van bennem, másra is alkalmas vagyok. Szerepeket kaptam. Például a Macskákban. Német színházban ez nem kis dolog, külföldi szereplőnek nagyon ki kell érdemelnie. Én meg elsősorban táncos vagyok. A My Fair Ladyben én kaptam meg Zoltan Karpathy szerepét, mondjuk, ez kézenfekvő volt, de a West Side Storyban már Bernardót játszottam.”

Nem egy darabban a koreográfus asszisztense is ő volt.

„Életem első nagy koreográfiája a Doktor Zsivágó lesz, amelyet teljes egészében rám bíztak. Nagy felelősség. Sok stressz, de nagyszerű kihívás, hiszen jeles német musicalsztárokkal dolgozhatok majd. Becsúszik természetesen itt is olyan darab, amely nem igazán a szívem csücske. Tavaly májusban mutattuk be Sosztakovics Az orr című operáját, melyet Gogol novellája alapján komponált a zeneszerző. A zeneirodalom egyik legnehezebb partitúrája ez, nem is nagyon tudtam vele megbarátkozni. De ami sokkal fontosabb: a végén hatalmas siker lett. Amerikába és Londonba, a Királyi Operába is eljutott a nálunk készült változat. A táncosok között egyetlen német srác van, a többi külföldi. Olasz, brazil, angol, amerikai, lengyel, kubai, új-zélandi, kanadai. Mindenkivel sikerült elfogadtatnom magamat, és büszkén mondhatom, van köztük néhány nagyon fontos barátom. A beilleszkedés Berlinben nem volt nehéz. Itt mindenki tudja, milyen érzés az otthontól elszakadva élni, s ennek függvényében mindenki közvetlen. A migránskérdést itt egészen máshogy látjuk. Tudom, hogy otthon mi erről az általános vélemény. Pontosan az ellenkezője az enyémnek. A West Side Storyban a Puerto Ricó-i srácokat azért üldözik, mert mások. A Hegedűs a háztetőn-ben a zsidó családoknak mindenüket hátrahagyva kell menekülniük az orosz pogrom elől. Ezek szörnyűségek. A világ sokszínű. Érdekes, mint a benne levő emberek. Ezt a sokszínűséget ünnepelni és támogatni kell, nem üldözni és elnyomni. Mi a színházban rendszeresen szervezünk gyűjtést a menekülteknek. Büszke vagyok a színházamra, ahogy a helyzetet kezeli. Visszaadja az emberek hitét a világban.”

Táncosként nem került váratlan helyzetek elé, hiszen budapesti évei alatt többféle stílusban kipróbálhatta magát. Hip-hop, dzsessz, break dance, sztepp, balett… ez mind megvolt az itthoni életében.

„A Frenák Társulat után otthon már nem nagyon tudtam volna hova menni. Semmi olyat nem láttam, ami vonzott volna. Ezért kellett valami gyökeresen mást választanom. A musical világa tánc szempontjából természetesen mindenben különbözik attól, amit Palinál csináltam, cserébe viszont kapok rengeteg mást. Énekesként és színészként is helyt kell állnom idegen nyelven, idegen közegben. Ez óriási kihívás, és én imádom a kihívásokat. Nem gondolom, hogy arra vagyunk teremtve, hogy egész életünkben egy dolgot csináljunk. Az újdonság ereje, az új tapasztalás nagyon fontos számomra. Az otthoni táncoslétből nem hiányzik semmi. Tizenöt évig magánvállalkozóként dolgoztam otthon, és minimálbérért. Ez hiányozna? A munkák nyolcvan százalékában még szerződésem sem volt, miközben rengeteg gondot görgettem magam előtt. Ha mindezzel nem törődsz, folytathatod, de akkor ne fájjon, ha minősíthetetlen hangon beszélnek veled, megbecsülést pedig alig-alig kapsz. Most nem a Frenák Társulatról beszélek. Ahhoz, hogy megéljek, máshol is kellett táncolnom. Lehetetlen helyzet volt. Akkor elégeltem meg, amikor már egy éve a barátnőm fizetett mindent. Életem legjobb döntése volt, hogy elfogadtam az első külföldi ajánlatot.”

Stuttgartba egyetlen bőrönddel érkezett, az első hétre a színház fizette a hoteljét, azalatt kellett lakást találnia. Az első évben egy harminc négyzetméteres miniapartmanban lakott Mónikával, de életük egyik legboldogabb időszaka volt – állítják mindketten.

„Nem kellett aggódnunk semmi miatt, csak élveztük a helyzetet. Mónika németül tanult, és rengeteget fotózott, mert ezt tanulta otthon, mellette festett, szobrászkodott. Igazi kreatív elme. Én mindig is vágytam külföldre, az első itteni tapasztalataink pedig megalapozták bennünk azt az elhatározást, hogy maradunk Németországban. Nem mintha itt kolbászból volna a kerítés, hanem mert az otthoni helyzet, tíz évvel ezelőtt, tarthatatlan volt. Mónika mindent feladott értem, ezért soha nem lehetek neki eléggé hálás. Csodálatos nő. Az első együtt töltött év után Stuttgartban feleségül is kértem. Azóta született egy fiunk, Milán, aki már kétéves. Hihetetlen, hogy repül az idő.”

Törzshelye nem igazán van Berlinben – mondja –, ugyanis szeret újabb és újabb helyeket felfedezni. De a Quasimodóba, amely egy underground dzsesszbár, gyakran beül a barátaival. Az ottani hangulat nagyon kedvére való.

„Berlin híres éjszakai életéhez negyvenévesen én már egy kicsit öregnek érzem magam. A családommal legtöbbször a természetet, a kirándulást választjuk. Ha egy nyüzsgő európai nagyvárosban él az ember, gyorsan megtanulja értékelni a csendes helyeket. Berlin szerencsére tele van ilyenekkel. Rengeteg park, tó és erdő van a városban és a közvetlen közelében. Haza egyelőre nem vágyunk. A jövőnket mindenképpen itt képzeljük el. Egyetemre járok, hogy ha már nem fogok táncolni, legyen esélyem a színházban maradni, mondjuk, a művészeti menedzsment osztályon. 2021-ig mindenesetre elég sűrű a program. Ha a testem bírja, addig biztosan színpadon maradok.”

Jantner Emese:

„Hosszú időre visszanyúló, szoros barátság a miénk. A Szegedi Balett táncosaként ismertem meg Zolit. Privát szálon egy hat-nyolc fős baráti társaságba jártunk. Sok közös programunk volt. Amikor Pali, Frenák Pál az InTimE-ba keresett erős kisugárzású, vonzó karaktert, igazi férfienergiát, én ajánlottam be őt a darabba. Pali akkor túl izmosnak látta őt, pufinak; ez sértette Zoli egóját, mégis alázattal dolgozott. Akkor már szabadúszó volt, eljött Szegedről, és ráért. Jó kiállású, feltűnően szép jelenség lett köztünk. Gyorsan megtalálta a helyét a társulatban. Csendes, szorgalmas fiúként mindannyiunk szívébe belopta magát. Paliéba is. Több darabban táncoltunk együtt, szerettem az energiáját. Helyre akart tenni sok mindent az életében, suliba járt, családra vágyott, mindehhez pedig anyagi biztonságra volt szüksége. Nagyon jól érezte magát a csapatban, mégis hosszú vívódás után így döntött: elmegy. Berlinben a legjobb színházak egyikében dolgozik. Elégedett. Tudom, mert tartjuk a kapcsolatot. Jól érzi magát egy egészen más műfajban. Musicaltáncos lett. Megvan az anyagi bázisa, kisfiának és a feleségének is biztosítani tudja, amire szükségük van. Helyt tud állni férfiasan, ami nagyon fontos neki. El tudja tartani a családját. Amikor a Vámpírok báljával Hollandiában turnéztak, megtanult flamandul, aztán visszakerült Berlinbe, és a németnyelv-tudását is fényesre csiszolta. Amikor Berlinben voltunk az InTimE-mal, eljött a feleségével, és megnézte az előadást, amelyben egykor ő is táncolt, még Nelson idején. Zárójelben jegyzem csak meg: az volt a társulat aranykorszaka. Volt egy improvizációs délutánunk is Berlinben, a Magyar Intézetben. Zoli beállt közénk, hosszú idő után ismét velünk táncolt. Ez neki is, nekünk is nagy élmény volt. Hogy mit szeretek benne a legjobban? Mindenben számítani lehet rá. Még így is, hogy Berlinben él. Ha felhívnám őt, hogy bajban vagyok, segíts, kocsiba ülne, és jönne. Itthon is ilyen volt. Igazi barát, aki mindenre talál megoldást. Nyitott lelkű ember, nagyon tud szeretni. Az eleganciáját is imádom. Hogy mindig megnézi, mit vesz magára. Szereti a szépet. Stílusa van. Sármos fiú, bár rajta még a szekrényajtó is jól állna. Fontos számára a megjelenés, de soha nem esik át a ló másik oldalára. Rajta mindig minden a helyén van. Hibátlan ízlésű, remek pasi.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?