Láthatatlan köbölkúti látnivalók

<p>Köbölkút egy olyan hely, ahol érdemes keresgélni, mert nem biztos, hogy elsőre észrevesszük a lényeget. Évtizedekig kocsikázhatunk keresztül a falun, minden irányból, de nem biztos, hogy fel fog tűnni, hogy a mellette levő dombon ott pihen közel hatszáz hektár szőlő és háromszáz borospince.</p>

Vagy még több, hiszen a 2010-es nagy esőzések és egyéb véletlen tényezők folytán olykor elő-előbukkannak olyan pincefuratok is, amelyekről a legidősebbek sem tudták, hogy egyáltalán léteznek.

 

Sült homok és faragott kő

Mindez azt jelzi, hogy a köbölkúti szőlőhegyen nem tegnapelőtt kezdtek el borászattal foglalkozni – az évszázadok során a pincék elhelyezkedése változhatott, ezért omlik be időnként valószerűtlen helyeken a föld. Ami viszont biztos, hogy aki elindul a faluból felfelé a köbölkúti kálvárián, és egy pillanatra nem figyel, máris a szőlőhegyen találja magát. Ha szerencséje van, be is hívják, és megismerkedhet a helyi borospincék két alaptípusával. Az egyszerűbb és a környéken is több helyen elterjedt változat a homokos földbe kapart furat, amelyet tízévente kiégettek. Telehordták a pincét venyigével, kóróval, és meggyújtották. Ettől a falak fekete kérget kaptak, amely az omlástól is védte őket. Sült homok – mondja a típusról viccesen Szőcs Ferenc polgármester, a helyi szőlészek és borászok egyesületének vezetője. „A falu mellett volt egy kőbánya is, a Kővágó, onnan pedig a homokkövet hozták. Abból épült a pincék másik típusaˮ – magyarázza Remes Sándor helyi szőlősgazda, volt iskolaigazgató. A pincék viselkedése kiszámíthatatlan – mutat az út túloldalán egy beomlott furatot. „Az eleje a ház mögött beomlott, de a vége, amely az út alatt húzódik, az tart, pedig buldózer is elment már néhányszor felette.”

A legnagyobb régi borospince a szövetkezet egykori pincéje, amely 20 méter hosszú. De a kisebb kőpincék is viszonylag terebélyesek, általában 220 centiméter magasak is vannak, és 3-5 méter szélesek. Persze a helyi kőpincék közt sincs két egyforma, más a kövek megmunkálása, nagysága, elhelyezése. Remes Sándornál majdnem teljesen laposra faragott, passzentosan egymásra illesztett kövek tartják a földet, az ilyen jó néhány száz évig kibírja, még akkor is, ha a kövek közé az építtetők annak idején nem raktak habarcsot, csak sárgaföldet. Vas Sanyi bácsinál zömökebb, nagyobb kövekből rakták a pincét, amely állítólag az 1880-as évekből származik, Szauder András építtette. „Az enyém nem ilyen lapos, hanem nagyobb darab kövekből volt rakva, amelyek idővel el is mozdultak, így mivel féltem, hogy beomlik, inkább újrarakattam, téglával” – meséli Szőcs. A téglákkal kirakott, ahogy a környéken mondják, kiboltozott pince szintén gyakori Köbölkúton, egyrészt mert a régi kapart pincéket is így szokták megerősíteni, másrészt az újabbakat már ebből rakták. Mellesleg a faluban régebben téglagyár is működött, vagyis ebből az alapanyagból sem volt hiány.

 

 

Minden itt van, ami kell

Köbölkúton igazából semmilyen alapanyagból nem volt hiány, ha borászatról vagy építkezésről beszélünk. A falu északkeleti oldalán húzódó dombok déli tájolású lejtői ideálisak a szőlőtermesztésre, és hát a talajösszetétel sem piskóta. A vulkáni hamuval és pannon-tengeri üledékkel kevert löszös-agyagos talajrétegeknek hosszú érlelési potenciálú, karakteres borokat köszönhetnek a köbölkútiak. A közeli Kürthöz képest a talaj itt, délebbre már nem annyira meszes, teszi hozzá Szőcs. „Szakemberek által kidolgozott térkép bizonyítja, hogy Tokaj szlovákiai nyúlványa mellett ez a térség a minőségi szőlőtermesztésre legalkalmasabb az országbanˮ – fejti ki a polgármester. Ezt sokan elismerik, sokan nem, vagy nem szívesen, de ami biztos, hogy Köbölkútról ma is rengeteg szőlőt felvásárolnak a kis-kárpáti és Nyitra környéki borászatok. Mondjuk, van is miből, mert a falu határában 5-600 hektáron termesztenek szőlőt, vagyis Köbölkút országos szinten a legnagyobb kiterjedésű szőlőültetvényekkel rendelkező települések közt van. Néhány éve történt, hogy a helyi motokrosszverseny győzteseinek egy hölgy a kistapolcsányi borüzem exkluzív borait nyújtotta át nyereményképpen, és hosszan ecsetelte, milyen kivételes termékről is van szó. Mire a köbölkúti versenyző odaszólt neki: „Ne vicceljen már, hát tőlünk viszik a szőlőt!” A hölgy legyintett: ki van zárva, aztán megkérték, olvassa el, mi van a címke hátoldalára írva. Oda pedig az volt írva, hogy az exkluzív bor köbölkúti szőlőből készült.

 

Lassú újrakezdés

Nagyobb baj, hogy elment a köbölkúti borüzem is, pontosabban privatizálták, eladták, széthordták, méltatlankodnak máig a helyiek. A szocializmus éveiben a faluban a nyitrai anyavállalat részeként hatalmas borüzem működött. A környékről itt vásárolták fel a legtöbb szőlőt, itt készültek az elmúlt rendszer legnépszerűbb hazai tömegborai, a Kláštorné červené és a Nitrianske knieža. Logikus volt, hogy borüzem működjön a településen, hiszen helyben volt a rengeteg, jó minőségű alapanyag. Itt volt Csehszlovákia legnagyobb bortároló helyisége, ezer vagon fért el benne. A 90-es évek végére aztán ebből sem maradt semmi, ezt pedig máig nem heverte ki a falu és a környék. Sokan éppen emiatt hagyták el a parcelláikat, hiszen eladásra már nem éri meg termelni, csóválja a fejét Remes Sándor. „Elveszik az ember kedvét. A lehullott sárgabarackért többet adnak, mint a szőlőért, ilyen ország ez.”

Az átalakulás lassú, aki komolyabban akar foglalkozni vele, rengeteg kis területet kell összevásárolnia. Nagyobb összefüggő területeken egyetlen borászat, a HR Winery termel szőlőt Köbölkúton, saját borkészítésre, és eladásra is. Szőcs Ferenc meséli, hogy nagyjából 20 éve két francia illető megvette volna az egész dombvidéket Párkánytól Köbölkútig. „Ismerem azokat, akik tárgyaltak velük, de nem lehetett elmagyarázni a franciáknak, hogy itt nem úgy van, mint Nyugaton, hogy 1-2 tulajdonosé az egész, itt ekkora területen emberek százainak, de talán ezreinek van ekkora-amakkora tulajdonrészük. Így szerencsére a miénk maradt.”

 

 

Helyi cserép, helyi nád

A szocialista konjunktúra nyomai a szőlőhelyen is fellelhetők: az említett, közel háromszáz pince-présház többsége ezeknek az évtizedeknek az építészetét tükrözi. Nyilván aki tudta, felújította a régi présházat, rakott rá egy emeletet, hogy kint is lehessen aludni, ha úgy alakul. Mert akik jártak már pincesoron, tudják, hogy az általában úgy szokott alakulni. Akadnak persze régi, földszintes házikók is, amelyek a huszadik század első feléből valók, és találunk egy 19. századi, nádtetős példányt is. Tipikus, kör alakú oromzati szellőzőnyílással, macskabejáróval, masszív faajtóval. A huszadik század első felében Köbölkúton is mindegyik pince fedele nád volt – ez a következő alapanyag, amelyből a faluban nem volt hiány. Köbölkút mellett húzódnak a Párizsi-mocsarak, amelyek évszázadokig ellátták náddal a helyieket. Éjjel-nappal szedték, és otthon fonták a stukatúrnádat, amely a régi parasztházakban a vakolat alá került. Aztán jött a front, a menekülő tankok belehajtottak a mocsárba (némelyik még mindig ott pihen), az új típusú jövő építése, és a présházak többségére is gyorsan a tűzállóbb és tartósabb cserép került. Azért sem kellett messzire menni, csak a helyi téglagyárba, ahol mi másból, mint kemény köbölkúti agyagból égették a jó minőségű cserepet.

Villanyáram már a 60-as évektől van a hegyen. Először senkinek sem kellett, merthogy jó a petróleum, meg a mécses, különben is az adja meg a hely romantikáját. Aztán amikor itt volt a fővezeték, már hirtelen mindenkinek kellett. Egyrészt a világítás is egyszerűbb lett, másrészt a gázt is ki lehet hajtani vagy szívatni a pincékből, ha forr a bor, szivattyúval vagy akár porszívóval. A központi vízellátás is kiépült. Ha meg valaki romantikát akar, bármikor lekapcsolhatja a villanyt.

--------------------------------

 

 

KERET

Protekciós Pannónia

Hogyan lett a Pannónia kincse nevű kedvelt csemegeszőlő hivatalosan bejegyezett fajta Csehszlovákiában? Hát ez is a köbölkútiak érdeme. Kovács Ferenc meséli Köbölkútról írott könyvében, hogy a 70-es években, bár óriási volt a Pannónia iránti érdeklődés, nem akarták hivatalosan bejegyezni és engedélyezni a szaporítását, mivel a törvény szerint ez csak akkor lehetséges, ha a fajta az adott termőhelyen hat éven keresztül már bizonyított. Így hát a köbölkúti szőlészetből hárman megpakoltak egy ládát a legszebb Pannónia-fürtökből, és felkeresték vele Ján Janovicot, az akkori mezőgazdasági minisztert Pozsonyban. Először be sem akarták őket engedni, de miután a miniszter közelebbi ismeretséget kötött a fürtökkel, egy hétre rá soron kívül bejegyezték a fajtát, és engedélyezték a szaporítását.

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?