Konfliktuskezelés (nem csak) az iskolában

Tisztelt Szülő, értesítem, hogy...

– Lánya az osztályfőnöki dicséretet még mindig nem íratta alá. Megintem.

– Engem?

*

– Fia az órán szőlőt evett.

– Kedves tanárnő, október van, mit egyen a gyerek, banánt?

*

– A gyerek történelemkönyve lapokból áll.

– Itthon ellenőriztük. Valóban.

*

– Katika nem tud olvasni.

– Ha tudna, nem járatnám iskolába…

*

– Fia majdnem kirúgta az ablakot.

– A fiamat majdnem megvertem.

*

– A gyerek ellenőrzője nincs aláírva. Kedves Szülő, nem tud írni?

– Nem. De hát nem emlékszik rám, tanár úr? Az Ön tanítványa voltam.

– A gyerek a házi feladatát rendszeresen a társaiéról másolja át. Mi lesz így belőle?

– A házi feladatot én is mindig másoltam. Ma vezérigazgató vagyok.

Ezek, mondjuk, vicces és ártatlan pedagógus kontra szülő ellenőrzői üzenetek. De mindannyian hallottunk már olyan esetről is, amikor bemegy az iskolába a szülő, hogy balhézzon. Botrányt csinál, támadólag lép fel, ezeket az eseteket a média nagyon kedveli. A tanárok már kevésbé. Gyakran erőszakosan viselkedik a diák is. Rendetlenkedik az óra alatt, hangos szóváltásba keveredik a pedagógussal, sőt a tettlegességig is fajulhat a konfliktus. Olyat is szoktunk hallani, hogy a tanár pikkel, ráült a gyerekre. A leggyakoribb pedig, hogy egy diák zaklatja valamelyik társát. Verbálisan vagy fizikailag. Tehát az iskolában nagyon könnyen kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe tanár, diák, szülő egyaránt. A pedagógusi munka ezért hatékony eljárásokat és módszereket kíván.

Együtt erősebbek vagyunk

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Érsekújvári Területi Választmánya a XXV. Érsekújvári szakmai napok rendezvénysorozata keretében Hunčík Péter pszichiátert ebben a témában szólította meg. „Köszönet és elismerés jár minden kollégának, akik nyitottak rohanó – olykor viszályokat sem nélkülöző – világunkban válaszokat keresni a problémák és konfliktusok kezelésének, valamint megoldásának elsajátítására – mondta Beták Norbert házigazda, a Pázmány Péter Gimnázium igazgatója. – Hunčík Péter kiválóan ismeri a szlovákiai magyar kisebbség problémáit, és elhivatott személyisége az etnopszichológiai és emberjogi kérdéseknek. Együtt erősebbek vagyunk című projektünk közös a helyi Czuczor Gergely Alapiskolával, és a személyiségfejlesztő és az önismereti témák közoktatásban megnyilvánuló hiányára reagál. A fő irányvonalat a mindennapi életben keletkező konfliktusok hatékony kezelési stratégiái alkotják.”

Hunčík Péter kollégáival ezeket a konfliktuskezelő tréningeket 20 éve fejlesztette ki a Márai Sándor Alapítvány segítségével. Céljuk a Kárpát-medencében élő népek közti jobb kommunikáció elősegítése volt. Szlovákiában 1500 közéleti személyiség vett részt szlovák és magyar közegből vegyesen ezeken a képzéseken, ahol megfelelő technikákat tanultak a konfliktusos helyzetek oldására. Majd 2010-ig 1000 roma véleményformáló is elvégezte a tréninget, ugyancsak szlovák és magyar partnerekkel.

Hogyan szoktunk konfliktust megoldani?

Szerencsés esetben megbeszéljük a dolgot. Aztán megesik, hogy az agresszív típus nekimegy a másiknak, és akár ököllel védi az igazát. És van, aki inkább elkerüli, vagy ha látja, hogy nincs értelme a vitának, feladja. Ezzel szemben mit mond Hunčík Péter? „Aki belemegy egy konfliktusba, úgy érzi, az a jó megoldás, ha meggyőzi a másikat, hogy neki van igaza. Ő nyer, a másik veszít. Ez a nyerő-vesztő szemlélet az alapja a sportnak. A bokszolók bemennek a ringbe, az egyiket kiütik, az elfekszik, a másik meg győzött. De ezt a gondolkodást nem alkalmazhatjuk az életben. A gyerek-szülő, főnök-beosztott, házaspári kapcsolatok szétesnének, a társadalomban az ilyen viselkedés gyűlölködést szülne. Nem akarhat az egyik fél teljes hatalmat a másik felett. Ami a sportban normális, a társadalomban életveszélyes. Le kell tudni gyűrni magunkban azt az igényt, hogy én győzzek. Mert bizony ez a késztetés nagyon erősen bennünk van. 70 000 éve, amikor a fenyegető veszély elől menekülni kellett, vagy le kellett győzni az ellenséget, nagyon értékes tulajdonság volt. De nem használhatjuk az emberközi kapcsolatainkban.”

A win-win filozófia

Ha meg akarunk egyezni a másikkal, nem semmisíthetjük meg. Megalázással nem lehet békét teremteni. A bemutatott win-win filozófia alapja, hogy miután mindkét fél felkelt a párbeszédet követően, mindkettőnek jó érzése legyen. Mert sosem az igazságot keressük. Az relatív dolog.

Konfliktuskezelésünkön két technikával lehet javítani: én beszélek, vagy aktívan hallgatok. „Ha én beszélek, fontos, hogy kizárólag egyes szám első személyben tegyem. Vállalom a felelősséget azért, amit mondok, és mindig fűzzek hozzá érzelmet. Ami nehéz, tudom, hiszen egyre gyakorlatiasabbak, pragmatikusabbak vagyunk. Ha pedig aktívan hallgatom a másikat, szemkontaktust teremtek, szimpátiakeltő gesztusokat használok, azaz bólogatok, nyitott testtartással a partner felé fordulok… A leggyakoribb hiba, hogy valaki elkezd mesélni nekünk, és a szavába vágunk azzal, hogy »én ilyenkor…«. Senki se kíváncsi arra, hogy te mit szoktál tenni ilyen helyzetben. Ne osztogass tanácsot. Te csak hallgasd, hogy mit akar mondani neked. És bármit mondjon is, tilos érzelmekkel reagálni” – figyelmeztet a mediátor.

És még egy jó hír így a végére: a konfliktusok 70-75%-a a mester szerint azért keletkezik, mert nincs elegendő információnk a másikról. Amint leülünk megbeszélni dolgainkat, észrevehetően közeledni fog az álláspontunk. Azt is elismerte, hogy vannak olyan helyzetek, amikor mérlegelni kell, megéri-e nekünk ez a vita. És ha úgy érezzük, nyugodtan legyintsünk, sétáljunk tovább mondván: lefütyülöm az egészet.