Kočner mindenkit besározott, aki kapcsolatban volt vele

Az ügy aktája 25 ezer oldalas, és ebbe a károsultak, valamint jogi képviselőik is betekintést nyertek. Mind a 25 ezer oldalt elolvasta?

Egyelőre csak a bizonyítás szempontjából fontos részeket, főleg Marián Kočner Alena Zsuzsovával a gyilkossággal kapcsolatban váltott üzeneteit tanulmányoztam át.

Amit látott, meggyőzte arról, hogy a bizonyítékok elegendőek a vádlottak elítéléséhez?

Az a fontos, hogy az ügyész meg volt róla győződve. Nem is nyújtottam be javaslatokat újabb bizonyítási eljárásokra, mert amit a nyomozók elvégeztek, azt elegendőnek tartom.

Az utóbbi hónapokban megrökönyödve olvastuk Marián Kočner Threma-üzeneteit, közben azt hallani, hogy ami eddig megjelent belőlük, az csak a jéghegy csúcsa. Hány emberrel tartott ilyen szoros kapcsolatot az akta szerint?

Vagy százzal. Senkire, aki kapcsolatban állt Kočnerrel, nem vet jó fényt ez a kommunikáció. Mindenkit besározott, aki kapcsolatban volt vele, de mindenki önként hempergett meg ebben a dagonyában.

Számomra úgy tűnik, hogy a Threema jelentés a Szlovák Köztársaság jelenlegi állapotáról.

Marián Kočner az üzenetei által leleplezte, hogyan működik a szlovákiai igazságszolgáltatás és bűnüldözés, s megmutatta milyen bizalommal lehetünk az állam iránt.

Ma sokan, akik szoros kapcsolatban álltak és fontos ügyekben egyeztettek vele, magyarázkodnak, s azon fáradoznak, hogy jelentéktelennek tűnjön a kommunikációjuk. Ön azok közé a kevesek közé tartozott, akik már évekkel ezelőtt elhatárolódtak tőle. Miért?

Engem 2008 júliusában nem a barátjaként, keresett fel, hanem üzletet ajánlott Malina Hedvig ügyében. Azt ajánlotta, ha Hedvig beismeri, hogy hazudott, és én nem nyilatkozom többet a sajtónak, akkor a legfőbb ügyészség beszünteti a nyomozást. Nemet mondtam neki, s nyilvánosságra hoztam azt is, hogy megkeresett ezzel az ajánlattal. Innen kezdve ellenségek voltunk, 2012-ben megfenyegetett, hogy golyót küldet a fejembe, mert arrogáns vagyok, és szembe merek szállni Trnkával. Akkor az OTP Bank jogi képviselője voltam, s a Glance House társaság ügyében ütköztek az érdekeink. Feljelentést tettem, de a rendőrség azzal zárta le a dolgot, hogy ez Kočner kommunikációs stílusa. Azok a személyek, akik ma a vele folytatott üzeneteiket magyarázzák, nem azért szólaltak meg, mert értékrendbeli problémának tartanák, kivel álltak kapcsolatban, hanem csakis azért, mert a nyilvánosságra hozott kommunikáció társadalmi, politikai és büntetőjogi gondot okoz számukra. Egyik érintett személytől sem hallottam, hogy más értékeket vallana, mint Marián Kočner.

Hitelesnek tartja a sajtóban megjelent Threema-üzeneteket?

Meggyőződésem, hogy ez az üzenetváltás valódi, mert az események, amelyekről szó van, megtörténtek, a pénzügyi tranzakciók beigazolódtak. Csak azok szeretnék kétségbe vonni a kommunikáció hitelességét, akik érintettek, s tartanak a következményektől.

Ön már évekkel ezelőtt figyelmeztetett arra, hogy a Kočner és Dobroslav Trnka közti kapcsolat nem érdek nélküli barátság. Melyek voltak az első figyelmeztető jelek?

Már Malina Hedvig jogi képviselőjeként is konfliktusba kerültem ezzel a párossal, pontosabban a szervezett bűnözés és a legfőbb ügyészség összefonódásával. Meggyőződésem volt, hogy 2006-ban az első feljelentést Malina Hedvig ellen Marián Kočnerhez közeli ember nyújtotta be, Dobroslav Trnka felesége pedig ugyanannak a parlamenti képviselőnek volt az asszisztense, akinek a feljelentő. Később a Hedvig elleni legfőbb ügyészségi nyomozást olyan ügyész vezette, aki Kočner sógorának, Juraj Bartošeknek a közvetlen beosztottja volt. Miután a Marián Kočner által ajánlott alkut elutasítottam, az ügyet olyan ügyészre bízták, akit a Threema-üzenetekben teljesen megbízhatónak nevezett. Mi ez, ha nem annak a bizonyítéka, hogy Malina Hedvig a szlovák állami szervek törvénytelen eljárásnak áldozata?

Azon a felvételen, amelyen Kočner szó szerint leszidja Trnkát, amiért a Gorilla-felvételével megzsarolta Jaroslav Haščákot, a volt legfőbb ügyész beismeri, hogy a korrupcióból származó bevételeit Kočnernél helyezte letétbe, és mindig annyit kapott tőle, amennyit kért. Hogyan lehet, hogy nem folyik ellene eljárás korrupció miatt?

Dobroslav Trnka a legfőbb ügyész helyetteseként, majd legfőbb ügyészként 1999-től 2013-ig minden Szlovákiában folyó büntetőeljárásra befolyással lehetett. Annak alapján, amit ma tudunk, kijelenthetjük, hogy nagy valószínűséggel az eljárások jelentős részét Marián Kočner érdekeinek megfelelően intézte. Ez az alkotmányos állam bomlásának jele, és egészen biztos, hogy az említett időszakban nagyon sok büntetőügy nem a törvényesség, hanem Kočner akarata szerint zárult. Sok vádlott személyes jogai sérülhettek úgy, mint Hedvigéi. Ami azt az információt illeti, hogy Dobroslav Trnka Marián Kočnernél tartotta a bevételei egy részét, akkor beszélhetünk korrupcióról, ha sikerül bizonyítani, mikor, kitől, melyik büntetőügyekben, milyen döntések befolyásolásából származtak ezek a bevételek. A szóban forgó beszélgetésből sokkal inkább azt tartom büntetőjogi szempontból terhelőnek, hogy megzsarolták azokat a személyeket, akiknek érdekük fűződött ahhoz, hogy a Gorilla-ügy felvételei ne kerüljenek nyilvánosságra.

Önmagában a tény, hogy a legfőbb ügyész nem transzparens számlán tartja a bevételeit, hanem egy olyan embernél, mint Marián Kočner, és kettejük telefonbeszélgetése szerint mindig annyit visz el tőle, amennyit akar, nem elég ahhoz, hogy a rendőrség vizsgálódjon az ügyben?

A kérdés indokolt: Dobroslav Trnkát ki kellene hallgatni azzal kapcsolatban, hogyan jutott ezekhez a bevételekhez, milyen kapcsolat fűzte Kočnerhez, mennyi pénzt tartott nála, és melyik ügyeket befolyásolta Kočner kérésére. Érdemes lenne utánanézni a Glance House-ügynek s annak is, ki hogyan és miért döntött úgy, ahogyan Dobroslav Trnkának megfelelt.

Vagyis miért lehet Dobroslav Trnka még mindig szabadlábon?

A kérdést úgy kell feltenni, milyen mértékben lehet Dobroslav Trnka veszélyes azok számára, akik a büntetőjogi felelősségéről döntenek.

Mennyire fontos tanú a Kočner ellen emelt vád esetében Jaroslav Haščák?

A Threemán keresztül kommunikált Marián Kočnerrel, a Gorilla-ügyet vizsgáló nyomozó, Lukáš Kyselica félreállításáról volt szó köztük, és Haščák egymillió euróért vásárolta meg Kočnertől a Gorilla-hangfelvételét. Az üzenetek szerint Jaroslav Haščák fizette Pavol Rusko ügyvédjét is, aki ügyfelem, Silvia Volzová Klaus meggyilkolását tervezte. Legalábbis meg kellene kérdezni tőle, milyen érdeke fűződött ahhoz, hogy ennyire angazsálja magát. De ma ezekben az ügyekben nem történik semmi, s ebből az következik számomra, hogy a belügyminisztérium és a rendőr-főkapitányság képviselőinek kijelentései nem feltétlenül őszinték.

A laikus megfigyelőknek úgy tűnik, hogy valamennyi, jelenleg a figyelem középpontjában álló súlyos ügy – a Kuciak gyilkosság, a Gorilla-ügyirat, a Markíza-váltók, számos ingatlanspekuláció – hátterében ugyanazok az emberek állnak. Ők irányítják Szovákiát?

Természetes, hogy Szlovákia nagyságát tekintve a problémás ügyekben ugyanazok a nevek bukkannak fel. Igen, ők döntöttek mindenről, és még néhányan, akik okosabbak, óvatosabbak, és nem hencegnek a befolyásukkal.

Milan Lučanský országos rendőr-főkapitány feloszlatta a Kuciak-gyilkosság ügyén dolgozó nyomozócsoportot. Kívülről úgy látszik, a rendőrség vezetősége nem akarta, hogy Peter Juhás, a nyomozócsoport vezetője túl népszerű legyen, vagy ami még rosszabb, hogy a csoport tovább dolgozzon az ügy kapcsán kiderült esetleges bűncselekmények felderítésén. Jól van ez így?

Az idő igazolta, hogy Peter Juhás szakmailag felkészült, tisztességes nyomozó, és kollégáival együtt nagyon jó munkát végzett. Hatalmas nyomás nehezedett rájuk, hogy bizonyos arra vonatkozó megállapítások, milyen körülmények között és milyen okból történt a kettős gyilkosság, ne váljanak az akta részévé. Nagy és bátor dolognak tartom, hogy az akta részévé válhatott a Threema-üzenetek átirata és sok más függelék, amelyekből a nyilvánosság láthatja, milyen állapotban van az államigazgatás. Mindezt látva érthető, hogy a mai hatalmi-politikai viszonyok között nemkívánatos, hogy ilyen személyes és szakmai integritású, tisztességes emberekből álló csoport vizsgáljon politikailag érzékeny ügyeket, s több vádemeléshez is eljusson. Az okok, amelyekkel az országos rendőrfőkapitány indokolta a nyomozócsoport feloszlatását, szerintem nem hitelesek, és nem is logikusak. Az ügyész a bírósági tárgyalás során is előterjeszthet bizonyítékokat, ennek a csoportnak támogatnia kellene őt. És folyamatosan dolgozhatna a Kuciak-ügy vizsgálata során kiderült bűncselekmények felderítésén.

Többnyire korrupció és zsarolás gyanújáról van szó. Dolgozik valaki ezeken az ügyeken?

A rendőrség vezetése szétszórta az ügyeket az egész országban, holott mind összefüggenek. Ez az értelmetlen adminisztratív beavatkozás a vég kezdete: innen kezdve naivitás lenne azt hinni, hogy a teljes igazság kiderítése és minden résztvevő felelősségre vonása a cél.

Miért nem nyilatkozhat Peter Juhás a sajtóban? A főnökei érvelése, hogy ez csapatmunka volt, és nem lenne jó egy embert kiemelni, meglehetősen gyanús.

Ráadásul nevetséges. Peter Juhás és kollégái bizonyítottak, s bízom abban, hogy lesznek, akik kiállnak mellettük, ha valakiknek ahhoz fűződne érdekük, hogy félreállítsák őket.

Peter Juhás először az áldozatok szülei által szervezett konferencián mutatkozott be nyilvánosan. Pár nap múlva megbízták, hogy ő vizsgálja ki a Kuciak-gyilkosság egyik vádlottjának, Andruskó Zoltánnak a jelenlegi kormány minisztereit érintő vallomását. Ez nem lehet véletlen.

Ezért fontosak a civil társadalom megnyilvánulásai, mert nyomást gyakorolhatnak a hatalomra.

Ön a kezdetektől szorgalmazta, hogy a kettős gyilkossággal összegfüggő információk kerüljenek nyilvánosságra. Peter Šufliarsky, a legfőbb ügyész volt helyettese, aki ugyancsak kapcsolatban volt Kočnerrel, fel is jelentette az ügyvédi kamaránál. Miért tartotta olyan fontosnak, hogy még a nyomozás befejezése előtt kiderüljön, kikkel mit intézett Kočner?

Az elsődleges célom a nyomozók védelme volt. Egyes gyanúsítottak kompromittáló dokumentumokat és felvételeket gyűjtöttek befolyásos személyekről, s mivel utóbbiak ezáltal veszélyeztetve érezhették magukat, mindent megtettek a nyomozás akadályozására. A nyomozás szempontjából nem létezett rosszabb lehetőség, mint az, hogy a Marián Kočner által zsarolható személyek névtelenségben maradnak. Végig ügyeltünk arra, hogy ne kerüljenek nyilvánosságra olyan információk, amelyek veszélyeztetnék a nyomozást. Azoktól, akik folyton ezt hozták fel ellenünk, csak azt kérdezném: hol voltak, amikor Malina Hedvig ügyében folyamatosan tették közzé a kreált bizonyítékokat, vagy amikor Marián Kočner rendőrségi adatokat felhasználva támadta az újságírókat?

Türelmet kér és bizalmat szavaz a bírói szenátusnak is, amely megkapta az ügyet?

Tudjuk, milyen állapotban van a hazai igazságszolgáltatás, de ismét csak bíznunk kell abban, hogy az üggyel megbízott szenátus törvényes és igazságos döntést hoz. Azt hiszem, hogy nincs olyan tisztességes bíró, aki szeretné, ha a neve összekapcsolódna a vádlottakéval.

Biztosra vehetjük, hogy Kočner volt a végső megrendelő, nem pedig megbízásból cselekedett?

Úgy látom, hogy a nyomozó törvényesen és megalapozottan tett vádemelési javaslatot. Abból kell kiindulnunk, amit ma tudunk, de természetesen sok minden kiderülhet még. Telve lehetünk dühvel, ellenszenvvel, sőt gyűlölettel a vádlottak iránt, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy rájuk is érvényes az ártatlanság vélelme. Ugyanakkor nem tartom kizártnak, hogy a vádlottak közül néhányan a bizonyítékok terhe alatt elkezdenek beszélni, és sok mindent megtudhatunk még, ami a Threma- és Viber-üzenetekből nem derült ki.

Másfél éve úgy tűnt, hogy ez a tragédia fenekestül felforgatja Szlovákiát, de most inkább úgy látszik, hogy visszatértünk a régi kerékvágásba. Olyan sok minden derült ki, hogy az emberek már nem is tudják feldolgozni, vagy ami még rosszabb, azt hiszik, úgysem lehetnek rá befolyással.

Ez a trágya, amely naponta a nyakunkba zúdul, valóban hajlamossá tehet arra, hogy azt gondoljunk, nincs kiút. De mindig van megoldás, és csak rajtunk múlik. A kormánypártok ma igyekeznek elhatárolódni a kompromittálódott személyektől, de látnunk, kell, hogy ez nem értékrend, hanem politikai kárfelmérés kérdése. Ezért szomorít el, hogy ebben a koalícióban végig kitartottak a magyarok, s a gyilkosság után nem voltak képesek elvi döntést hozni.

Olyan, mindent irányító és mindenkit a markukban tartó személyek, mint Marián Kočner, minden járásban létezhetnek, s nagy valószínűséggel léteznek is. Velük mit kezdjünk?

Ez már rendszerhiba, amelynek a kijavításához nem elég az, hogy néhány embert leváltanak. Ez csupán jelzés azok számára, akik hasonlóan gondolkoznak és cselekszenek, hogy legyenek óvatosabbak. Nem érhetjük be azzal az eredménnyel, hogy ezek az emberek kifinomultabban követik el a gazságaikat, vagy még jobb biztonsági alkalmazást használnak, mint a Threema. Jövőre választások lesznek, itt az ideje, hogy elkezdjünk gondolkozni arról, milyen államot akarunk. Két ártatlan fiatalember meggyilkolása és az ennek kapcsán kiderült információk felhatalmazást adnak a polgároknak arra, hogy a bíróság, az ügyészség és a rendőrség teljes átszervezését követeljék.

Ön már észlel szakmai vitát arról, hogyan kellene kinéznie az ügyészségnek, a bíróságoknak?

Még nem. Az első lépés az, hogy a polgárok részéről jelentkezzen az igény, utána következhetnek a megoldási javaslatok. Most még sokkos állapotban van a szlovákiai társadalom, nem lehet tudni, hogy öntudatra ébred-e, vagy teljes apátiába süllyed. De úgy látom, hogy a következő választások még nem hozzák meg a várt változást.

A nyomozó arca

Másfél év múltán vádemeléssel végződött a Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolásának ügyében folytatott vizsgálat, de sikertörténetről nem beszélhetünk. A nyomozás során olyan mocskos összefonódásokra derült fény, az igazságszolgáltatás és a rendőrség olyan leépüléséről szereztünk tudomást, hogy már azt is kétkedve fogadjuk, valóban Marián Kočner volt a gyilkosság végső megrendelője, nem vezetnek még magasabbra a szálak.

A kételyek eloszlatásához nem járult hozzá az sem, hogy az országos rendőr-főkapitány a vádemelést követően feloszlatta a Kuciak-nyomzócsoportot, és lakatot tett a főnyomozó, Peter Juhás szájára. A fiatal, 35 éves rendőrtiszt nem nyilatkozhat a sajtónak, de ami még fontosabb, a Kuciak-ügy kapcsán kiderült bűntettek felderítésén sem dolgozhat. Ha felettesei azt akarták volna elérni, hogy azok, akik kiismerték a kapcsolati rendszert, felderítették az információk és pénzek áramlását, ne kutakodhassanak tovább, nem cselekedhettek volna másként. Minden jel arra mutatott, hogy Peter Juhásnak azt a sorsot szánták, hogy eltűnjön a süllyesztőben, maradjon a nyilvánosság számára arc nélküli név, s ezt meg is tudták indokolni azzal, hogy „többen dolgoztak az ügyön, hogy jön ő ahhoz, hogy egyedül arassa le a dicsőséget”. Ezért volt elegáns húzás a szervezők és bátor tett Peter Juhás részéről, hogy a Nagyszombatban az áldozatok szülei és ügyvédjeik által szervezett maffiaellenes konferencián kiállt a színpadra. Nem mondott semmit, a Kuciak szülők és Zlatica Kušnírová beszéltek helyette, könnyek között köszönték meg a kitartását és a következetességét, azt, hogy a rá nehezedő nyomás ellenére vádemelésig vitte az ügyet, s a vádirat részévé tette a magas beosztású ügyészek, bírák, politikusok számára kellemetlen bizonyítékokat.

Az erős felvezetés után úgy tűnt, mintha az olasz maffiaellenes főügyész, Federico Cafiero de Raho csak azért érkezett volna Szlovákiába, hogy megerősítse: komoly szakmai hiba volt feloszlatni a Kuciak-nyomozócsoportot. Előadása nagy részében arról beszélt, hogy Olaszországban is a vizsgálóbírók és nyomozók gyakorlati tapasztalatai vezettek a hatékony maffiaellenes jogszabályok elfogadásához. Az első, szervezett bűnözésről szóló törvényt Giovanni Falcone bíró kezdeményezte, akinek az autója alatt az utat is aláaknázták, hogy végezzenek vele, s az olasz parlament csak a halála után szavazta meg a jogszabályt. Minden újabb maffiaellenes törvény további bírák és ügyészek életébe került, de ma ezek alapján dolgozik a világban minden, a szervezett bűnözést vizsgáló nyomozócsoport. A lényeg a vagyon eredetének ellenőrzése, a gyanús személyek találkozóinak, telefonbeszélgetéseinek és üzenetváltásainak elemzése, a befektetéseik, pályázataik s az állammal kötött szerződéseik figyelése.

E szerint a módszer szerint dolgozott a Peter Juhás vezette nyomozócsoport is, amikor a nagymácsédi térfigyelő kamerák felvételeinek és a vádlottak mobiltelefonos adatainak elemzésével elkezdte a munkát. A kihallgatások, házkutatások során összegyűjtött bizonyítékok és információk, valamint a banki adatok szolgáltatták a közvetett bizonyítékoknak azt a láncolatát, amely Zlatica Kušnírová jogi képviselője, Roman Kvasnica és a Kuciak családot képviselő Daniel Lipšic szerint is elegendő lehet az elmarasztaló ítélethez. A két ügyvéd abban is egyetért, hogy az Europol bevonása kockázatot és akadályt jelentett mindazok számára, akik szerették volna befolyásolni a nyomozás kimenetelét vagy legalább azt, hogy mely bizonyítékok váljanak a vádirat részévé. A maffia témaköréről tartott nagyszombati konferencia a bűnszervezet nemzetközi térnyeréséről és egyre kifinomultabb módszeriről szólt. A sztárvendég az olasz főügyész volt, aki nem véletlenül hangsúlyozta, milyen fontos a bírák, ügyészek, nyomozók becsületessége a polip elleni küzdelemben. A rendezvény legfőbb értelme és legfontosabb eredménye azonban az, hogy megmutatta, ki tudta és merte nálunk elsőként vállalni ezt a harcot.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 48. számában jelent meg!