Kinek adakozhatunk jó szívvel?

Hétszázezer eurós forgalom

Postaládájukban sokan találtak mostanában egy vaskos borítékot a Szájjal és Lábbal Festők Kiadójától (Nakladateľstvo umelcov maľujúcich ústami a nohami). A küldemény nyolc képeslapot, hat ajándékkártyát és egy 20 euróra kiállított csekket tartalmaz, valamint levelet, amelyben a kiadó önkéntes adakozásra kéri a címzettet. „Nyomásgyakorlásnak éreztem az egészet, mert nem rendeltem semmit. Az is elgondolkodtatott, hogy önkéntes, tetszőleges összegű adományt kértek, viszont ott volt a 20 eurós csekk. Gondolom, akkor már kevesebbet nem is illik adni. Végül elküldtem a húsz eurót, mert sajnálom ezeket az embereket, de vannak kételyeim, hogy valóban kapnak-e a pénzből” – mondta olvasónk, Varga Andrea. Egy másik Vasárnap-olvasó, Kesiar Katalin a kiadó hátterének is utánanézett, és megtudta, hogy a tulajdonos egy svájci állampolgár, s a kft.-ként bejegyzett cég tavaly több mint hétszázezer eurós forgalmat bonyolított le. Ez inkább kételyt ébresztett benne, mint bizalmat, bár azt írta, a jótékonykodástól nem vette el a kedvét. Csak ezután még jobban megnézi, milyen célra, kinek és mennyit ad. Jól teszi.

Kéretlen képeslapok

A rejtélyes kiadónak mi is utánanéztünk, és megtudtuk, hogy a Szájjal és Lábbal Festők Egyesületét1956-ban Lichtensteinben Arnulf Erich Stegmann alapította, aki kétéves korától gyermekbénulás miatt nem tudta használni a kezeit. Tanárai hamar felfedezték művészi képességeit, és segítették kibontakoztatni őket. Nemcsak festett, hanem linóleum- és fametszeteket is készített úgy, hogy fogai közt tartotta a szükséges eszközöket. Betegsége ellenére számos tanulmányutat tett, s tagja volt több képzőművészeti egyesületnek.

Stegmann kapcsolatba lépett más szájjal és lábbal festő művészekkel, és 1956-ban megalapította érdekvédelmi egyesületüket. 1984-bn bekövetkezett halála óta unokája, Florian Stegmann vezeti a nemzetközi egyesületet. Ma a szervezetnek szerte a világon 650 szájjal vagy lábbal festő művész tagja van. Alapszabálya szerint kiállításokat szervez, s az alkotások értékesítésével, valamint a felhasználásukkal készült képeslapok, naptárak terjesztésével foglalkozik. Megszerzi a képek reprodukciójának jogát, és műnyomatok, képeslapok, naptárak formájában terjeszti őket világszerte. A műalkotások eredetijének eladására kiállításokat szervez. A bevételekből a tagokat ösztöndíjban részesíti, amely kizárólag művészi képzésre, művészeti iskolák látogatására, magánórákra, valamint festőeszközök és szakirodalom vásárlására használható fel.

Nos, ez a deklarált cél és szándék, a szlovákiai valóságról pedig az itt bejegyzett kiadó ügyvezetőjét, a Pozsony melletti Félben élő Linda Ginzeryt kérdeztük. Mint megtudtuk tőle, a hazai szövetségnek mindössze három, szájjal vagy lábbal festő művésznő a tagja. „Feltétel, hogy az adott művész a kézcsonkját se tudja használni, csak szájával vagy lábával fessen. Az alkotásnak bizonyos művészi szintet is el kell érnie, vagyis itt ugyanúgy meghatározó a tehetség, mint azoknál, akik kézzel festenekˮ – mondja Linda Ginzery. A szlovákiai egyesület nem szervez továbbképzéseket, aki tehetséget, késztetést érez magában, az maga tanul, ahol és akinél tud.

Nem árulják el, mire költik

Az ügyvezető szerint a csekken feltüntetett húsz euró csak afféle javaslat, mindenki annyi pénzt küld nekik, amennyit gondol. Mindenesetre sokan gondolhatták úgy, hogy keveset nem illik, mert a kiadó 2015-ben közzétett gazdasági elszámolása szerint 700 353 eurós bevételre tett szert, és 88 080 eurós hasznot mutatott ki. Hogy a 620 ezer eurós különbséget mire költötte, és mennyit adott a három művésznek, azt Linda Ginzery nem árulta el. Kérdésünkre azt válaszolta, hogy ez nem nyilvános adat. Mindenesetre az összeg túl nagy ahhoz, hogy ne ébresszen gyanút, főleg, ha tudjuk, hogy a Szlovákiában terjesztett képeslapok közül csupán kettőn látható hazai, szájjal és lábbal festők műve, a többi külföldi alkotók képeinek reprodukciója.

A szájjal és lábbal festő művészeknek nálunk kiállításokat ritkán szerveznek, de Linda Ginzery szerint jövőre, az egyesület megalakulásának 50. évfordulója alkalmából lesz ilyen Pozsonyban. Szerettük volna a művészeket is megszólítani, de többszöri telefonhívásunkra a három közül egy sem jelentkezett. Nevük a kiadó honlapján olvasható, és vállalják a tagságot, vagyis vélhetően elégedettek. Nekünk sincs okunk feltételezni, hogy visszaélnek velük, de azért egy szemernyi sejtés maradt bennünk, hogy a képeslapüzletből nem csak ők profitálnak. Azért nyugodtan meg lehet vásárolni a képeslapjaikat mert valóban ízlésesek, és a bevételből azért valami az alkotóknak is csurran-cseppen. Aki erőszakosnak érzi a direkt marketinggel kikényszerített adakozást, az egyszerűen tartsa meg a képeslapokat, és ne küldjön pénzt – biztos lehet benne, hogy jövőre már nem kap semmit.

Van, aki bevallja

Talán nyugodtabb szívvel lehet támogatni a bohócdoktorokat képző Piros Orr Polgári Társulást, amely ugyancsak a napokban küldött sokaknak adakozásra buzdító levelet. Ebben elmagyarázza, hogy a bohócdoktorok a hosszú kórházi kezelésre szoruló kisgyermekeket szórakoztatják, segítenek elterelni a figyelmüket, legyőzni félelmüket. A Piros Orr javára írandó, hogy valóban az adományozóra bízza, mennyit ad, a mellékelt csekken nincs összeg, és a polgári társulás elnöke, Katarína Šimovičová gyermekorvos írta alá a levelet.

Ez a mozgalom valóban létezik és működik, több kisgyermekes szülő is meggyőződhetett róla, főleg a pozsonyi kórházakban, elsősorban a daganatos betegségek osztályán. Az adományokra a képzéshez van szüksége, mert amint megtudtuk, bohócdoktor sem lehet mindenkiből. Többnyire hivatásos művészek, színészhallgatók vagy konzervatóriumi növendékek vesznek részt ebben a munkában, akik nemcsak tehetségesek, hanem rögtönözni is tudnak, van kellő empátiájuk, türelmük, és mindenekelőtt szeretik a gyerekeket. „Az igényes válogatást követően a jelentkezők tanfolyamon vesznek részt, ahol nemcsak azt tanulják meg, milyen műsorszámok a legalkalmasabbak, hanem azt is, hogyan és mikor látogathatják a kórházakat, s miként alakíthatnak ki kapcsolatot a gyerekekkel. Orvosok adnak nekik elő a betegségekről, tüneteikről, a kezelésekről s a gyermekek lelkivilágára gyakorolt hatásukról. Ez mind nagyon fontos ahhoz, hogy a bohócdoktor tudja, hogyan kell a gyerekekhez közelíteni” – olvasható a társulás honlapján. A bohócdoktorokat többféleképpen lehet támogatni. Rendszeres adományokkal, egyszeri adakozással, adónk két százalékával vagy akár céges partnerséggel is. A lényeg, hogy a bevétellel évente elszámolnak, így mindenki tudhatja, mire költötték a pénzt.

Perselyes kéregetőknek ne adjunk

Ellentétben azokkal a különféle jogcímeken, mondvacsinált társulások nevében kéregetőkkel, akik perselyekkel álldogálnak az utcán, posták, üzletközpontok, kórházak bejáratánál. Leggyakrabban azt állítják, hogy a helyi gyermekonkológiai osztályra gyűjtenek. Ez már önmagában csalás, mert ilyen osztály az országban csak három van: Pozsonyban, Besztercebányán és Kassán. Egyik sem zaklatja a járókelőket az utcán, mindegyiknek saját számlaszáma van, és a beteg gyerekek szüleivel közösen alapított polgári társulást működtetnek. A létező gyermekonkológiai osztályok közleményben is elhatárolódtak minden ellenőrizhetetlen kezdeményezéstől, és ezt a Rákellenes Liga ugyancsak többször megtette: felhívásban figyelmeztette a lakosságot, hogy az utcai adománygyűjtők többsége semmilyen kapcsolatban nem áll sem kórházakkal, sem rákbetegekkel. Egyetlen céljuk a pénzszerzés. Amit tesznek, nemcsak azért káros, mert becsapják az adakozókat, hanem azért is, mert aki nekik ad, az más szervezetnek általában már nem fog, hiszen abban a hitben él, hogy teljesítette a kötelességét. Ha pedig rádöbben, hogy becsapták, nagy valószínűséggel a tisztességes megkereséseknek sem fog többé hinni.

A csalók mindig a rászorulókat rövidítik meg azzal, hogy megrendítik a jó szándékú emberek bizalmát. Ezért annak, aki segíteni akar, azt ajánljuk, tegye ezt a közvetlen környezetében: olyan szervezetnek adjon, amelynek ismeri a munkáját. Így a pénz biztosan jó helyre kerül, és adományozójának is nagyobb lesz az öröme, mert látja, mire használják. Ez a következő adakozásra is jobban ösztönöz, mint akármilyen szívhez szóló levél vagy kéretlen ajándékcsomag.