Két régió határán

Az egyik: a bérlakások épülésével helyben maradhatnak azok a fiatalok, akik nem kényszerülnek távol keresni a kenyerüket. A szaporulat másik részét a betelepülők alkotják, akik főleg a szlovák főváros felől érkeznek.

Éltető víz és föld

A folyó s természetesen a szántóföld volt a megélhetési forrás évszázadokon keresztül Pozsonyeperjesen is. Fényes Elek így tudósít róla 1851-ben: „Határja termékeny; szép erdeje, legelője bőven; gyümölcs elég, a lakosok sok szarvasmarhát, az uraság pedig számos nemesitett juhot tartanak.” Mindez a múlté. A szövetkezet még vagyogat, de ma már alig pár embernek ad megélhetést. A munkavállalók zöme a járási székhelyen és távolabbi városokban dolgozik. Munkanélküliből is több van a kelleténél, bár az itteni arány az országos átlag alatti.

A legnagyobb gond talán mégsem ez – tudjuk meg Csiba Jarmila mérnöktől, aki harmadik éve vezeti a falu önkormányzatát. Független jelöltként, toronymagasan nyerte a legutóbbi önkormányzati választást. Mint mondja, hivatalát jókora teherrel volt kénytelen átvenni, s ezt még sokáig nyögi a falu. A község ugyanis néhány éve borsos áron megvett egy öt hektáros területet, és építőtelkeket alakított ki rajta. Az infrastruktúra ki is épült hozzájuk, csak éppen semmi sem volt kifizetve, így az új önkormányzat egymillió-kétszázezer eurós adóssággal kezdte ténykedését. Ebben a helyzetben pedig nem lehet ugrálni. „Azzal az elhatározással lettem polgármester, hogy tegyek valamit a faluért. Próbálunk talpon maradni – mondja.– Két éve eladtunk egy ingatlant, így valamelyest csökkent az adósságunk. Az állami költségvetés bennünket sem kényeztet el, hiszen olykor a töredékét kapjuk annak, amiből létezni tud a község. Ezen túl is van persze élet. Szeretnénk megmutatni az embereknek, hogy kevés pénzből is lehet jó dolgokat csinálni.

Szívügy: az iskola és az óvoda

A panaszokról az eredményekre térünk, hiszen a gondok ellenére történt egy s más Pozsonyeperjesen az utóbbi három évben. „Megreformáltuk az iskolát kívül-belül – mondja a polgármester asszony, aki elárulja, hogy ez a szívügye. – Tavaly a beázás miatt be kellett zárnunk a tornatermet. Tetőcseréjét idén fejeztük be. Mind az iskolára, mind az óvodára fokozatosan új ablakok kerülnek, sikeres pályázatokból. A vízvezetékek, villanyvezetékek cseréjére és a szigetelésre is több kérvényünk van beadva. A reform része, hogy Varga Denisza személyében fiatal, agilis igazgatót kapott az intézmény. Az énekkart is ő vezeti. Az iskolában sok a rendezvény – ottjártunkkor éppen a délutáni tökfesztiválra készültek –, például családi sportdélutánt, nyári tábort szerveztünk, s próbáljuk a gyerekeket visszavezetni a gyökerekhez. Ha nem fogjuk őket jó környezetben nevelni, minőségi tudást adni nekik, jó tanárok által, akkor mire számíthatunk a jövőben? Azért döntöttünk az iskola és az óvoda összevonása mellett, mert nem a polgármester dolga – mint a minisztérium képzeli –, hogy ellenőrizze az óvodát. Tegyék ezt a pedagógusok. Tartsanak kapcsolatot egymással, hiszen az itteni óvodásokból itteni iskolások lesznek.” Az óvodában is zajlik az élet, a népművészetekre nyitogatják a gyermekek szemét (kékfestés, népi hangszerek stb.). Az Ugri-Bugri bábcsoporttal változatlanul Ágh Erzsébet, Böbe néni foglalkozik, aki többször mondta, hogy befejezi, de szerencsére mindig megcáfolja önmagát.

A teljes szervezettségű iskolában jelenleg 95-en tanulnak. Külön öröm, hogy 14 elsősük van, s az óvodában is megugrott a létszám: 42 nebuló tölti itt a napjait (néhány éve még 17-18 gyerek volt benne). A népszaporulat, mint fent említettük, az új bérlakásoknak is köszönhető, amelyekből 36 épült az utóbbi két év alatt. „Ez nemcsak az én dicsőségem, a projektek már elő voltak készítve, így a kivitelezés volt a mi feladatunk – teszi hozzá Csiba Jarmila. – A bérlakások másrészt nagy terhet rónak ránk, hiszen a község 70-et üzemeltet, ami szinte egy lakásszövetkezetnek elegendő munka, nekem pedig csak három adminisztratív alkalmazottam van, akik a faluvezetéssel összefüggő mindennemű – nem kevés – irodai munkát végzik. Tavaly volt egy árvizes projektünk is: kitisztítottuk a vízelvezető árkokat, kisgépet vásároltunk. A szennyvízelhordást magunk oldjuk meg, van szennyvíztisztító állomásunk, amelyet mi tartunk fenn, a falu egy része csatornázott. Nagy eredmény, hogy új Jednota COOP-üzlet épült; a lakosság már régóta várt rá. Egy sikeres pályázat eredményeként a napokban szereltünk fel térfigyelő kamerákat közterületeken.

Fa nélkül nincs termés

Szerveztek például egészségdélutánt, kiváló előadókkal, teadélutánokat, nyugdíjasnapot, elindították a Pozsonyeperjesi Hírnök című időszaki kiadványt, amely negyedévenként-félévenként jelenik meg. Ez azért fontos, hogy az emberek tudják, mi történik értük és körülöttük. Mind a bábosokra, mind a 42 éves Kis-Duna vegyes karra büszke lehet a község; utóbbit az önkormányzat is támogatja a helyi Csemadok-szervezeten keresztül. Maga a polgármester is szívesen jár velük a fellépéseikre. Ez a két csoport alkotja a „szellemi gerincét” és viszi jó hírét a falunak. Igaz, a futball is, hiszen a felnőtt- mellett van náluk ifi- és kölyökcsapat, sőt női foci is. Említést érdemel az asztalitenisz-maraton, amikor késő éjjelig pattog a kaucsuklabda a művelődési házban. A rendezvények közül a legbensőségesebbek a katolikus templomban tartott adventi hangversenyek, a karácsonyi vásár és játszóház, valamint a húsvétváró játszóház. 2011 elején megalakult a Pozsonyeperjesi Polgári Társulás, amelyben Repro Ágnes tanító néni viszi a prímet, fáradhatatlanul írja a pályázatokat a rendezvényekre.

Itt nem a falunap az év rendezvénye, hanem az Eperfesztivál, amelyet ebben az esztendőben harmadszor tartottak. Ilyenkor fő a lekvár, és nincs bóvli. A szórakozásról idén is a hagyományőrző csoportok (legutóbb székelyek is), kézművesek, a Zele törzs íjászai, a jurtaállítók gondoskodtak. Történt mindez a „vissza a gyökereinkhez” kimondatlan jelszó jegyében. Az agilis, fiatal polgármester ki is mondja a dilemmáját: új művelődési házat építsenek, vagy legyen kultúra a meglevőben? „Azt hiszem, fontosabb életet hozni a faluba, visszahozni a tudatosságot. Ezért van az iskolában például helyismereti oktatás. Azt szoktam mondani, hogy fákat ültetünk, és bízunk a termésben. Attól függetlenül, ki lesz a következő polgármester.”

Rend a lelke mindennek

A tervekről szót ejtve Csiba Jarmila elmondja, hogy mindenképpen véghez szeretnék vinni a csatornázást, aztán a művelődési házat rendbe tenni. A templom mögötti, elhanyagolt parkra is készülnek a pályázatok. Mivel a játszóteret már felújították, ezt a területet az időseknek szánják. Az utakra és a járdákra, amelyek rossz állapotban vannak, egyelőre gondolni sem mernek, azokra pályázati kiírások kellenének.

A polgármester nem rejti véka alá, milyen víziót dédelget: önellátóvá kell tenni a községet, amely megérdemli, hogy kilábaljon a gondokból, és az itt lakó emberek tisztességgel megélve becsülhessék az ősök örökségét. Ehhez persze előbb rendet kell tenni. Mert bármily dicséretes tavasszal és ősszel nagytakarítást, lomtalanítást végezni, matricákat nyomni „Tiszta falu Pozsonyeperjes” felirattal, ha az államnak nem fontos, hogy tiszta levegő, ivóvíz, természeti környezet legyen a Csallóközben, és végre komolyan vegyék például a régió szennyvízgondjait. Egy-egy falu vagy térség, ha tudatosan is elhanyagolják, nem képes mindent önmaga megoldani. Pozsonyeperjes festőien szép, takaros község, hiszen környezete, maga a vadregényes folyó, a csallóközi-mátyusföldi róna azzá teszi. Mindene megvan az élethez: földek, erdők, vizek. Csak élni kellene a természet kincseivel.