Két lábon, Hollywoodban

<p>Kanadából, magyar szülők gyermekeként sodorta a sorsa Budapestre. Balerinának készült, színésznő lett. Magyar filmben Koltai Róbert révén szerepelt először. A Sose halunk meg kolbászfaló Nusikája ikonikus figurája lett a humoráról híres színész-rendező legendás mozisikerének. Gáti Kati ezután még hat évig halászgatott magyar vizeken, s amikor úgy látta, nincs több kapás, kiköltözött Hollywoodba.</p>

Kathleen Gatiként azóta folyamatosan dolgozik, s nem harmadrangú produkciók szereplőjeként.

1

Boldogan jött, szomorúan távozott. Szomorúan, hiszen gyorsan gyökeret eresztett Budapesten. Szerepeinek száma nőttön-nőtt, tehetségével, érzékenységével még az epizódszerepeinek is különös fényt, ragyogást, egyedi ízt adott. Szívét-lelkét vitte minden alakításába.

„Tizennyolc éve, hogy eljöttem Magyarországról, és beálltam a sor végére Hollywoodban. Ráadásul negyvenéves koromban. 1998. január 10. Sok bőrönd tele álmokkal, reménnyel és azzal az elhatározással, hogy három évet adok magamnak. Ha előbbre jutok, maradok, ha nem, visszamegyek Budapestre, és folytatom az ott elkezdett életemet. Nem nagyon volt kedvem elhagyni Magyarországot. Csak elfogytak az értékes munkák. Nem volt több Sose halunk meg, Senki földje, Franciska vasárnapja, Esti Kornél csodálatos utazása. Már nem készült annyi jó film, amelyben játszani tudtam volna, a színházak pedig amerikai darabokba hívtak. Ezért döntöttem úgy, hogy ha már amerikai történetekkel gondolnak rám amerikai szerzők műveiben, és hollywoodi stílusú filmekbe hívnak, akkor ezeket inkább Amerikában kellene megtalálnom. Magyarország azért volt különleges színészi tapasztalat számomra, mert el tudtam játszani sok mindent, ami a múltamhoz, a családomhoz, a véremhez, a gyökereimhez tartozik.”

 

2

Hollywoodban a nulláról indult. Kanadában, amíg éltek a szülei, csak otthon beszélt magyarul, angoltudása semmi kívánnivalót nem hagyott maga után. Arcvonásai révén kezdetben nem is várhatott mást, csak olyan szerepeket, amelyek Kelet-Európával hozták kapcsolatba.

„Senkit sem ismertem a szakmában. Beverly Hillsben kerestem egy kis lakást, mert a cím is fontos, ha kérik tőled. Három hónapig szinte semmit nem csináltam, csak otthon ültem és sírtam. Mi a francnak akarom én ezt? Elhagytam a barátaimat Pesten, a Nusi Nasi süteménycégemet, üres lett a fészkem a Nagymező utcában, és elbúcsúztam az országtól, ahol annyian ismertek és szerettek. Kemény, de inkább kegyetlen volt a hollywoodi kezdet. Kitartásban szerencsére jó vagyok. Oké, bőgtem egy ideig, sajnáltam magamat egy kicsit, de nem adtam fel. Egy hónap után sokan elhúzzák a csíkot, mert azzal az elképzeléssel jönnek Hollywoodba, hogy itt majd azonnal sikeresek lesznek. Hát nem! Ez itt egyáltalán nem így megy. Hollywood sokakat csábít, főleg azokat, akik azt hiszik, itt híresek lesznek, gazdagok és örökre szépek, boldogok. Minden újság, minden tévéműsor ezt hirdeti. Ez a szakma azonban csak azoknak való, akik ingyen is képesek ezt csinálni, mert egyszerűen erre születtek. És nem bírnak élni nélküle. Hetente hívnak telefonon, fordulnak hozzám levélben, hogy segítsek nekik, mert híresek akarnak lenni, akár színészként, akár íróként, akár operatőrként. Ha tudnám a biztos receptet, átadnám, istenemre mondom. Tanáccsal szívesen szolgálok, még castingrendezőknek is odaszólok, ha kell, hogy hívják be őt is, mert ismerem, tehetséges ember, de a lehetőséget mindenkinek magának kell megkeresnie. Kurzusokra kell járni, sokat tanulni, minden lehetőséget megragadni, hogy az embert semmiféle felkérés ne érje váratlanul. A tapasztalatok nagyon fontosak. Azokból lehet pályát építeni. Kapcsolatokból csak egy rövidke ideig.”

 

3

Kanadában született, de New Yorkban tanult színészetet. Több évig, több helyen. Oda ment, ahol befogadták.

„Természetesen minden pénzem erre ment. A tanulásra. Hentesnél dolgoztam, könyvelőként, hogy fizetni tudjam az iskolákat meg a drága New York-i életet. Fájt, hogy a szüleim nem tudtak elküldeni a legrangosabb iskolába, a Juilliardba, ez volt az egyetlen tüske a lelkemben. Onnan jöttek ki a fiatal színészek, az ügynökök kapkodtak értük, a szakma is figyelt rájuk. Sokszor úgy éreztem, ha én is ott végeztem volna, hamarabb és könnyebben jutottam volna előbbre a pályán. Most, harminc évvel később együtt dolgoztam egy velem egykorú színésznővel, aki gazdag családból jött, és a Juilliardban diplomázott. S mi a történet tanulsága? Mindketten ugyanott tartunk a szakmában, egyikünk sem sikeresebb a másiknál, pedig két teljesen különböző út van mögöttünk. Nincs is bennem irigység senki irányába, mert már tudom: indulhat az ember bármilyen mélyről, akkor is eljuthat a legmagasabb csúcsokra.”

 

4

Áldozatot hozni is tudni kell – vallja. Nem elég jó időben jó helyen, jó formában lenni.

„Nem mentem férjhez fiatalon, nem szültem gyereket, mert rengeteget utaztam, ami nem tesz jót egy kapcsolatnak. Napközben próbafelvételekre jártam, szöveget tanultam vagy filmeztem, szinkronizáltam. Túl sok időm nem maradt magánéletet élni. Tíz évvel ezelőtt aztán eldöntöttem, hogy feladom a színpadi jelenlétemet, és csak a film- és televíziós szerepekre koncentrálok, és otthont teremtek egy jó partnerrel. Az agyamat és a lelkemet is kinyitottam erre a lehetőségre. Így találkoztam 2007-ben a párommal, és négy évvel ezelőtt összeházasodtunk. Építészmérnök, nyugodt, talpraesett ember. Nagyon jó partner. Ő vezetett rá arra, hogy mindennek örüljek, amit az élettől és a szakmától kapok, hiszen senki semmit nem ígért az elején. Nagyon sokan eltávoztak már a családi és baráti körünkből, mások betegen küszködnek, mi egészségesen találtunk egymásra, és mindketten imádjuk a munkánkat. Ötvennégy évesen mentem férjhez, anyukám ennyi idős korában vált el az apukámtól. Bennem még mindig ott a bizonyítási vágy, mert ha valamit nagyon akar az ember, akkor azt el tudja érni, sőt meg is tudja tartani.”

 

5

Jó szerepekhez, értékes munkához jutni a legnagyobb konkurencia közepette is. Ez a célja. Erre figyel. Ezen dolgozik évek óta.

„Telített szakma a miénk. Szemellenző kell hozzá. Nem nézhetek se jobbra, se balra, csak előre. Ha próbafelvételre megyek, magamra csukom a fürdőszoba ajtaját, ott készülök fel. Nem engedem, hogy bárki kibillentsen a lelki egyensúlyomból, vagy megzavarjon a koncentrálásban. Valakitől azt hallottam nemrég: nem elég sikeresnek lenni, jó emberként állni a sikeresek között mindennél fontosabb. Ezt én is így látom. Anyukám mindig azt mondta: mindennek ára van az életben. Igaza volt. A legnagyobb sztároknak sem könnyű az életük. Látom, amit látok. Nincs egy nyugodt percük, sokszor még levegőt sem tudnak venni, önmaguk börtönében élnek. Sem a rajongók, sem a fotósok nem hagyják békén őket. Szeretem a laza, csendes, kényelmes életet, a hollywoodi vörös szőnyeg láttán semmit nem érzek. Biztosan sokkal sikeresebb lennék, ha olyan helyeken sürögnék-forognék, ahol befolyásos emberek nézelődnek. Én a munkámat szeretem, nem a vele járó eseményeket. Egyáltalán nem örülnék, ha minden este máshol kellene pózolnom. Egyébként rengeteget változott a szakma az elmúlt három év alatt. Sok szempontból nehezebb lett, de több szempontból javult is. Ma már nem kérdés, hány éves a nő, vékony vagy molett, alacsony vagy magas, milyen színű a bőre. Mindenki képviselve van a filmekben. A néző joggal érezheti: normális és elfogadható ő is. Ez engem kimondottan boldogít, hiszen amikor én kezdtem a pályát, mindenkinek egyformának kellett lennie. Vékonynak és nagyon fiatalnak. Túl sok volt a stressz, az elvárás. Ma én képviselem a normális kinézetű nőt, s így több szerephez jutok.”

 

6

Transformers: A hold sötét oldala, Vejedre ütök, A jövő, 24 óra, Dr. Csont, A mentalista, Született feleségek. Népszerű filmekben, ismert sorozatokban játszik. Már a General Hospitalbe is bekerült.

„Több mint ötven éve fut a sorozat, három generáció szereti. Utcán, boltban, étteremben mindig megállít valaki, hogy gratuláljon. A többi szerepemben mindig máshogy nézek ki, sokszor meg sem ismernek az emberek. Főleg torna után vagy vásárlás közben szólítanak le, amikor épp tele a szám, mert kóstolgatok valamit. Nem vagyok beskatulyázva. Elég széles palettán mozgatnak a rendezők, és ennek nagyon örülök. Izgat a változatosság. Kezdetben elég sok kelet-európai figurát játszottam. Tudták, hogy beszélek magyarul, oroszul, különböző európai akcentusokkal is képes vagyok nyomni az angolt. Három éve egy svájci nőt játszom a General Hospitalban. Először csak két napra hívtak, aztán szóltak, hogy nagyon tetszik nekik a munkám, és szeretnék, ha továbbra is ott lennék a sorozatban. Adtak két gyönyörű gyereket, és én lettem a kórház igazgatója. Már több mint kétszáz epizódban szerepeltem, és még mindig számolnak velem. Nemrég egy légikísérő szerepét kaptam a Fear The Walking Dead: Flight 462 című sorozatban, amelyet 17 millió ember néz szerte a világban. Csupa szuper színész a partnerem.”

 

7

Előfordult már vele az is, hogy családi okok miatt le akart mondani egy szerepről, de a rendező azt mondta, megvárják. Tartotta is a szavát.

„Tavalyelőtt nyáron telefonáltak Kanadából, hogy az édesapám már olyan rossz állapotban van, hogy jobb lenne, ha én és a nővérem azonnal odautaznánk, és elbúcsúznánk tőle. Közeledett a forgatás napja, főszerepem volt a filmben, de éreztem, hogy kemény hetek következnek. Akkor figyelmeztettem a rendezőt, hogy szerezzenek helyettem valaki mást, mert minden elhúzódhat. Csodás karmester volt a papám, én voltam a legnagyobb rajongója, büszkén néztem fel rá. Tőle és az édesanyámtól tanultam a profizmust, a vágyat, hogy mindig jobb legyek, hogy tanuljak, dolgozzak, kövessem az álmaimat. És hogy szerény, igaz ember maradjak. Július 20-án, hajnalban meghalt az édesapám, nem sokkal utána visszarepültem Los Angelesbe, s a következő napon már kamera előtt álltam. Megtört voltam a fájdalomtól, de eljátszottam a szerepet. A végén a legjobb női alakítás díjára terjesztettek fel a New York-i filmfesztiválon. A Being Mary Jane című sorozatban úgy kaptam meg Shohreh Broomand főigazgató szerepét, hogy sötétre sminkeltem a bőrömet, mert iráni színésznőt kerestek. Elmentem a próbafelvételre, ott várakozott egy csomó közel-keleti színésznő. Valahogy éreztem, hogy ez a szerep csak az enyém lehet. Úgy is lett.”

 

8

Szereposztó dívány Amerikában? A „valamit valamiért” ott sem ismeretlen játék. Gáti Kati nevetve meséli:

„Amikor New Yorkban laktam, még kezdő színésznő koromban, többen is akartak falatozni belőlem. Valaki javasolt egy nagyon fontos embert a szakmában, hogy ő majd segít lehetőséghez jutni, csak mutatkozzam be neki. Elmentem hozzá. Kedves kis öregúr volt, mondta, hogy szívesen mellém áll, de én vajon mit adok neki? »Majd elgondolkozom – feleltem –, és ha legközelebb jövök…« Hazamentem, eltöprengtem, mit adhatnék neki, és a következő találkozóra egy zsák egzotikus gyümölccsel állítottam be hozzá. Majdnem kirúgott az irodájából.”

 

9

Tim Rothtal a Hazudj! című sorozatban, Robin Williamsszel a Moszkva a Hudson felett és a Hazudós Jakab című játékfilmekben játszott.

„Szabó Istvánnal forgattam A napfény ízét, amikor Koltai Lajos, a film operatőre meghívott az általa fényképezett Az óceánjáró zongorista legendája vetítésére. Beleszerelmesedtem Tim Roth színészi munkájába. És milyen az élet?! Néhány évvel ezelőtt már ott álltam mellette a kamera előtt. Érdekes, nagy tehetségű művész. De olyan színésszel, mint Robin Williams, még soha nem dolgoztam. Melegszívű, kedves, szerény, fegyelmezett ember volt. A legcsodálatosabb partner, aki mindig nyitott lélekkel játszott.”

 

10

Magyar filmben legutóbb Elek Judit Visszatérés című alkotásában láthattuk. Évekig várta ezt a lehetőséget. Kiforrott, nagy ívű alakítást nyújtott itt is.

„Magyarországról mindig úgy beszélek, úgy álmodom, úgy ábrándozom, mint a régi szerelmemről. Folyton visszahúz. Barátok, emlékek, fontos szakmai találkozások kötnek Budapesthez. Évekbe telt, míg elengedtem az itteni boldogságot, sikereimet, az itt kapott szeretetet. Most is az a legnagyobb vágyam, hogy hol magyar, hol amerikai filmben dolgozhassak. A szenvedély nem hűl ki bennem, a humorom is a régi. Bízom magamban, reménykedem, hátha csöppen még valami.”

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?