Az emberek közti kötődést rendszerint kapcsolatnak nevezzük. A kifejezés csalóka, mert számtalanszor követünk el olyan hibákat, melyekkel közönséges viszonnyá vagy akár rabsággá silányítjuk párkapcsolatunkat és a barátságokat. Van néhány jel, amely jelzi, ha az egykor virágzó, valódi emberi kapcsolat hanyatlásnak indult. Ezt felismerve új esélyt kapunk mindennek az átértékelésére.
Sokszor úgy hisszük, hogy kapcsolataink akkor tökéletesek, amikor a másik az elképzeléseink szerint viselkedik. Teljesíti kívánságainkat, megvalósítja vágyainkat úgy, hogy közben figyelmen kívül hagyja saját igényeit. Amikor megalkuvás nélkül teljesülnek vágyaink, érdemes figyelmesnek lennünk, vajon valóban álomkapcsolatot tartunk-e fenn a másikkal, vagy csak észrevétlenül rabbá tettük álmaink beteljesítőjét. A kérdés eldöntésére egyszerűen csak azt kell észrevenned, milyen minőségű párbeszéd van kettőtök között.
Egy valódi kapcsolat ismérve, hogy a felek figyelnek a másikra. Nem meghallgatják egymás szavait, hanem megértik, mit mond a másik. Ez a figyelem kockázatot is rejt: időnként szembesülnünk kell vele, hogy a másiknak a mieinktől eltérő igényei és nézetei vannak. Természetes, hogy félünk szembenézni azzal, ha nem teljes az egyetértés. Mégis a párbeszéd nyomán születő kölcsönös alkalmazkodás teszi kapcsolattá azt, amiből ilyen alkalmazkodás hiányában rabság lesz. A párbeszéd hoz létre igazi kötődést, melyben időről időre adunk és kapunk, s emberként tekintünk a másikra, nem pedig egyszerű szolgaként.
Koller Péter
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.