<p>Nagy meleg volt a kávézóban, mégsem vettem le a zakómat. Önbizalmat adott a drága darab. Szerelmem ott ült velem szemben, stílusos frizurával, mosolygott és hazudott. A nagy felismerés és a kialvatlan éjszakák után már nem éreztem semmit, pedig pár nappal a találkozó előtt még úgy képzeltem, hogy a Cola light üvegét az asztalnak csapom, és az egyik szilánkkal darabokra szaggatom az arcát.</p>
A sikereiről beszélt, a frankfurti üzleteiről, mindenről, ami eszébe jutott, csak az eltitkolt feleségéről nem. A monológja alatt észrevettem, hogy koszos a körme. Nem tudtam levenni róla a szemem. Koszos a mutatóujja körme. A szőke nő mocska volt alatta. A szőke nő bugyija és szerelmem benne matató keze járt a fejemben.
Odalépett az asztalunkhoz a pincér, mesterkélten udvariaskodott, hogy hozhat-e még egy üveg üdítőt.
Egy pohár ásványvizet kérek – válaszoltam gyorsan, hogy takarodjon az asztalunktól, hadd maradjunk kettesben, és Zoli mondjon már valami olyat, amitől megértem vagy elfogadom a helyzetet. Arra vártam, hogy helyére kerüljön a sok összekevert puzzle-darab, hogy hazudjon nagyobbat, mentegetőzzön, magyarázkodjon. Ehelyett csak ült, és az ingujját igazgatta.
– Szénsavasat vagy menteset? – kérdezett vissza a pincér.
Részletek a Jaffa kiadónál megjelenésre váró Egyiptom, jöhet! című regényből
Folytatás a Vasárnap aktuális számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.