Sokat könnyíthet a lakásban való közlekedésen a tolóajtó, ráadásul az egyszerűbb változatokat némi barkácsérzékkel bárki elkészítheti. Aki pedig régi ajtót újít fel e célból, két legyet üt egy csapásra.
Ritkán sikerül olyan megoldást alkalmazni a lakásban vagy házban, amely egyszerre praktikus és szép is. A tolóajtó esetében viszont reális lehet ez a cél, úgyhogy ne siessük el a tervezést. Ideális esetben érdemes már a lakásfelújítás vagy a házépítés előtt számolni a tolóajtóval, főleg, ha nagyobb tereket szeretnénk elválasztani ilyen típusú ajtóval vagy ajtópárral, nem csak, mondjuk, egy gardróbot. De aki már építkezett, vagy újított fel lakást, az tudja, hogy ideális állapot nem létezik, az ezerféle munkafázis szervezése közben pedig aligha jut idő rusztikus beltéri tolóajtók megálmodására.
Sem szagot, sem zajt nem szigetel
Aki a lakásfelújítást vagy a házépítést már maga mögött tudja, az se kámpicsorodjon el, hiszen utólag is kerülhet tolóajtó a lakás bizonyos részeire. Az első kérdés persze az, hogy hová. Elsőként kizárhatjuk azokat a helységeket, amelyekben a pára- és a zajkiszűrődés megakadályozásának feladata is az ajtóé: fürdőszobára semmiképp nem ajánlott a tolóajtó, a konyha pedig határeset, mivel hasznos, ha nagyobb ívű főzések idejére be tudjuk csukni az ajtaját. Ugyanakkor az utóbbi évtizedekben a legtöbb konyhát úgy tervezik, hogy egy légtérben legyen a nappalival. Térelválasztó funkciót ebben az esetben is kaphat egy jól elhelyezett tolóajtó, amelyet inkább a szépségéért, mint a praktikumáért fogunk szeretni. Hálószobaajtónak, de főként beépített szekrények, gardróbok vagy eltakarandó előszobai falrészek esetében lehet nagyon praktikus a tolóajtó, legalábbis az a változata, amelynek kivitelezését az alábbiakban bemutatjuk.
Szerezz egy szép, régi ajtót…
Tolóajtó többféle létezik: a harmonikaajtókról most nem beszélünk, az alsó sínen futó változatok felszerelése már szakértelmet igényel, a felül rögzített, vagyis felfüggesztett tolóajtók elhelyezése viszont meglehetősen egyszerű. Aki képes arra, hogy polcokat fúrjon fel a falra, talán ebbe sem fog belepusztulni. Az első lépés az ajtó helyének, illetve az ajtónak a kiválasztása. Sokan azért lépnek a tolóajtó-készítés útjára, mert szert tesznek egy szép régi ajtóra, amely nagypolgári eleganciát vagy épp rusztikus falusi hangulatot áraszt, és elhatározzák, hogy belekomponálják a lakásukba. Az ilyen ajtót érdemes először rendbe tenni: lecsiszolás, szúirtás, esetleges újrafestés vagy lakkozás. A csiszoláskor az eredeti színből érdemes itt-ott hagyni picit, mert a visszacsiszolt nyersfával az itt-ott visszamaradt festék szépen harmonizál, ettől is eredetibb.
Fontos, hogy az ajtónak szánt darab passzoljon az adott helyre, ha gond van, a peremekből esetleg levághatunk néhány centit, de nem többet. Ha minden méret szépen passzol, sínt és pántokat kell szerezni. Rendelhető a nagy nemzetközi internetes boltokban is, többféle méretben és stílusban. Hogy mennyibe kerül, az időjárásfüggő, cikkírás közben az egyik oldalon találomra találtam egy kétpántos szettet 50 euróért is, leárazva, meg egy nem leárazottat is, százhúszért. Ha van a családban lakatos, egyszerű laposvasból legyártja nekünk méretre, ha szépen megkérjük, abban az esetben nekünk már csak a konstrukció lefestése marad a felszerelés előtt. Ha egyrészes tolóajtóban gondolkodunk, elég lesz a sínre két rögzítőpánt, amelyet az ajtó felső szegélyéhez csavarozunk. A tartópántok felső részében kerekek találhatóak, ezek segítségével gördíthetjük a sínre akasztott ajtót jobbra és balra. A sínnek természetesen minimum kétszer olyan hosszúnak kell lennie, mint az ajtó szélessége, hogy az ajtónyílás elől teljesen el tudjuk húzni.
Akinek nincs félretéve régi ajtója, meg venni sem szeretne ilyesmit bolhapiacon, az sem kell, hogy lemondjon a rusztikus beltéri tolóajtóról, hiszen egyszerű, barkácsáruházakban kapható, nyersfenyőből készült ajtókból is készíthet ilyet, ráadásul még csiszolnia sem kell, csak lefesti vagy bepácolja olyan színűre, amilyenre szeretné. De ha azt szeretné, hogy tolóajtója a mediterrán kőházak ablakspalettáinak hangulatát tükrözze, készíthet vagy készíttethet néhány deszkából ilyet is, ebből is lehet tolóajtó. Amiből nem érdemes felső függesztésű tolóajtót készíteni a régi darabok közül, azok a nehéz tölgyfaajtók vagy a nagy belmagasságú polgári lakásokban használt, kétméteres magasságot is jóval meghaladó hatalmas ajtószárnyak. Gondoljunk arra, hogy bármennyire erősek is a pántok meg a sín, azért az alkotmány mégiscsak a levegőben fog lógni. Ha mégis ilyennel dolgozunk, kérjünk segítséget, és alsó sínt is készíttessünk hozzá, hogy stabilabb legyen. Ha e mellett az alsó sínes megoldás mellett döntünk, az alattunk lakók is rendszeresen értesülni fognak róla, hogy nekünk méretes és súlyos tolóajtóval szépült a lakásunk (ugyanis elhúzásának hangja a csendesebb órákban hozzájuk is átszűrődik majd).
A részletektől lesz eredeti
Ha van ajtónk, fel is szereltük, és működik is, szerezzünk még egy vagy két, stílusos fogantyút. A felújított régi ajtóból ugyanis a kilincseket (de talán a zárat is) el kell, hogy távolítsuk, semmi szükség már rájuk (sokszor a régi kilincsek kiszerelése ezekből a zárakból nem is olyan egyszerű feladat). A tolóajtó mozgatásához viszont jól jön egy stabil fogantyú, amely a rusztikus térelválasztónknak megadja a végleges stílusát. Nézzük, hol keressük a stílusos, eredeti kisugárzású fogantyút, és hol ne. Ne keressük barkácsáruházban meg modern lakberendezési boltokban. Azért ne, mert olyat bárki bármikor vehet, bármennyit. Fontos, hogy az ilyen kiegészítőknek legyen történetük. Találni kell őket valahol véletlenül, eladóvá vált és kisöprésre ítélt régi házakban, ismerősök padlásán, egy régi fiókon, vagy ha ilyen helyekre nem járunk, akkor legalább egy bolhapiacon. Érdemes rákérdezni, honnan van, kié volt, mert aztán amikor eljön hozzánk valaki látogatóba, és megakad rajta a szeme, nem azt fogjuk mondani, hogy az áruházban vettük kettő harmincért, hanem hogy ez még a ki tudja kinek a ki tudja mijéről származik, ki tudja hányas évekből, most pedig új életet kezdett, itt, a mi tolóajtónkon.
Hétvégi házba kötelező!
Ha mindennapi életterünkben, vagyis a lakásban nem sikerül megtalálnunk a rusztikus tolóajtó helyét, megtalálhatjuk a hétvégi házban. Igazából az időszakos pihenések színteréül szolgáló hétvégi házban sokkal több érv szól a tolóajtó mellett, hiszen ott kisebbek a terek, vagyis még jobban jön a helyspórolás, ott a konyha- és fürdőszobaajtótól sem biztos, hogy elvárjuk, hogy hermetikusan zárjon, ráadásul a legtöbb nyaraló stílusához kimondottan passzol egy régi, kopottas hatású vagy antikolt ajtóból, illetve ajtómaradványból készült térelválasztó. Ráadásul ott nincs mindennapi használatnak kitéve, így az élettartama is hosszabb lehet.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.