Hová viszi a belső tűz?

 „Óriási akarat, szinte egyenlő a megszállottsággal. Heti 13 edzés – kilencszer úszás, reggel az iskolában, este a vágsellyei klubban, plusz két száraztorna –, mindenben segítőkész szülők s még egy apróság: anyagi háttér…”

Mindez persze akkor egyszerű, ha működik. Mint általában minden. Ádám esetében működik. Kicsi kora óta fokozatosan halad felfelé a csúcsra. „Tavaly a grazi junior-világbajnokságon hetedik lett legfiatalabb részvevőként 1500 méteren, és 800-on is ott volt az első tízben” – mondja édesapja, Jakoda Tibor, s hozzáteszi, hogy fia 12 éves kora óta indul a világkupában, és tavaly az első fordulóban Egerben már felállt a dobogóra. Az idei sorozatban, amelynek döntője szeptember végén lesz Genfben, hatszor állt rajthoz, és ötször szerzett érmet (3 arany, 1 ezüst, 1 bronz). Jelenleg 2. a világranglistán.

Miért lett uszonyúszó?

„Véletlen volt – válaszol a papa –, vizesek vagyunk.” Otthonuk Galánta (a mama gútai születésű), közel a Vág-part, s Jakoda Tibor hosszútávúszással foglalkozott, átszelte a Balatont, az Isztriára járt, igaz csak rekreációs szinten úszott. Ádám ötéves korában már megtartotta magát a felszínen, ezért döntöttek úgy a szülők, hogy megpróbálják a vizes sportot. S még valamiért. „Volt egy alapvető adottsága: a kitartás. Már négyéves korában látszott, hogy nagyon szívós, soha nem volt nyafogós. Ahogy beírattuk iskolába, rögtön beadtuk Vágsellyén egy úszóklubba abban a reményben, hogy ott klasszikus úszást oktatnak. Két-három napon belül kiderült, hogy nem, az megszűnt, uszonyosúszó-klubról van szó.” A szülők úgy vélték, hogy nem bolygatják a gyereket, hagyják, s majd később keresnek klasszikus úszásra edzőt, de erre nem került sor. Rövid időn belül kiderült, hogy Ádámnak nagyon alkalmas az uszonyúszás, összhangban volt a vízzel, s mindjárt eljutott versenyekre. Hat-hétévesen 14-15 esztendősekkel versengett, s dobogóközelben végzett igen jó időkkel.

Ekkor komolyan kezdtek vele foglalkozni. Tanítás előtt és este is edz, heti 13-szor, s ami csodálatra méltó: soha nem unja, soha nem tiltakozik. „Szívósságán kívül van még egy különleges adottsága, ezt nyilván az anyjától örökölte – ismeri be a papa –, hogy soha nem panaszkodik. Fellobbant benne egy belső tűz, s azt mondták a szakemberek, hogy ezért van könnyű dolgunk: a gyerek maga akarja a sikert.”

Szülői önfeláldozás

Ádám tehetsége adott, de kell hozzá a szülők segítőkészsége. Első versenyére 1400 kilométert utaztak édesapjával, Porečben 1500 m-en úszott először hosszú távon. Hétévesen bronzéremmel tértek haza. Ez óriási lökést adott, hogy még nagyobb erőbevetéssel eddzen. Napi 8-9 kilométer volt az adag, reggel 25 m-es, este 50 m-es medencében Sellyén.

Ádám a galántai magyar gimnázium diákja, s a tanulással sincs problémája. „Nagy szerencsénk van a tanárokkal – mondja nagy megnyugvással Jakoda Tibor. – Ők is igen lelkesek, hogy látják az eredményeket, mindenben támogatnak bennünket. Reggel késni szoktunk, hétkor kezdünk a medencében, s nyolcra nem fejezzük be. Most, hogy sokat jár versenyre, felmerült a kérdés, hogy áttérünk egyéni tantervre, de nem akarunk visszaélni vele. Szeptembertől szükségünk lesz plusz egy órára: a napi tíz kilométeres adagot le kell úszni, de kilenctől bemegy az iskolába. Az osztályfőnökkel eddig is mindig egyeztettünk. Reggel két-három órát foglalkozom Ádámmal, napközben elvégzem a munkámat – a magánvállalkozásomat feladtam –, délután a medencében és a versenyeken megint én vagyok vele, a tanulásban pedig az anyja segít. Az edzéseket is én irányítom, mióta az edzője otthagyta a medencét, nem volt helyette más.” Óriási áldozatot hoznak a szülők. Nyolc éve egy centet nem tudnak megtakarítani, a lakásba nem vettek új szőnyeget, és sok egyebet is nélkülözniük kell.

Szponzor kerestetik!

Az uszonyúszásnak nem sok állami támogatás jut, Ádám a tavalyi grazi vb kapcsán 350 eurót kapott, a nyolc év alatt pedig összesen 600-at. Márpedig ebben a sportban is van kiadás: egy úszóruha, amely az Eb előtt jött meg Olaszországból, 380 euróba került, egy uszony 500-ba. Ádámnak hat uszonya van otthon, mert minden távra más kell. Nem is szólva a versenyekre való és itthoni utazásról – napi 40 kilométert ingáznak az edzések végett –, szállodai költségekről. Egy olaszországi világkupa-fordulóra 500 eurót költöttek, s így sorolhatnánk tovább: minden pénzbe kerül.

A szponzorok manapság a legnépszerűbb sportokban sem tülekednek. Van Ádámnak esélye, hogy támogatót szerezzen? „Már az is előny, hogy mióta válogatott lett tavaly, a klubban nem fizetünk belépőt a medencébe. Ez nagy segítség – mondja az édesapja. – A másik, hogy kaptunk egy pályát, amely a miénk akkor, is, ha telt ház van, így zavartalanul tudunk edzeni. Próbálunk támogatókat keresni, mert mi, szülők ennél nagyobb áldozatra nem vagyunk képesek, függetlenül attól, hogy első házasságomból származó két gyermekem már felnőtt, s külföldön él, így Ádám egyedül van.”

Lassan talán megtörik a jég, fölfigyelnek Ádám rendkívüli tehetségére – ezt nemcsak az elfogultság mondatja az apával. Francia, olasz lapok írtak róla, fenomenálisnak nevezve a fiút, s nem véletlenül, hiszen érmet szerezni junior-Eb-n 14 évesen, ráadásul felnőttcsúccsal (800 méteren 6:37,38 perc, 1500-on is övé a felnőttrekord) még soha senkinek nem sikerült az uszonyúszás 70 éves története során! Ráadásul 400 m-en a 4. legjobb idővel csapott célba. Kategóriáiban – 50, 100, 200, 800 és 1500 m – csúcstartó, a 25-30 éves felnőtteket is veri az országos bajnokságban, utóbbiban nyolcszoros, csoportján belül 30-szoros szlovák bajnok.

Tiszteljük a tehetséget!

Oroszország, Kolumbia, Magyarország, a sportág többi nagyhatalma bármikor szívesen befogadná, s mindent megadnának neki. Szlovákiában nincs könnyű dolga ebben a sportban. Igaz a mondás, hogy senki sem próféta a saját hazájában? Engedtessék meg a kérdés: feltétlenül így kell-e ennek lennie?! Elvégre kis országban nem volna szabad rosszul sáfárkodni a tehetségekkel. Mert bár az uszonyúszás nem olimpiai sport, azért az érmeket nem százával hozzák haza versenyzőink, s az sem mindennapi, hogy egy 14 éves fiú második legyen az egész világon!