Lehetőleg sehova, de mivel ez nem minden esetben olyan egyszerű, legalább jól fontoljuk és gondoljuk meg, milyen jövőt szánunk a szemetünknek
Ha hagyjuk eluralkodni magunkon az én szemetem az én felelősségem elvét, akkor a logika nyilván azt diktálja, hogy próbálunk minél kevesebb terhet róni a saját vállunkra is, tehát minél kevesebbet gyártsunk belőle. A mégis előteremtődőnek a sorsáról viszont úgy gondoskodhatunk a legjobban, ha szelektálva indítjuk további útjára, szerencsére erre mind több helyen adódik lehetőség: köztereken, cégeknél, áruházakban is. Papírt a papírba, műanyagot a műanyagba, üveget az üvegbe – ó, ha ilyen egyszerű volna!
Ismerni a szabályokat
Akár szolgáltatótól vagy településenként is eltérés mutatkozhat a hulladékszelektálás szabályrendszerében, a legfontosabb tehát, hogy nagyjából képben legyünk a helyi követelményekkel. Jó esetben ehhez tájékoztatást adnak a kukákon levő feliratok, elég némi memorizálás.
Vannak azonban olyan alapvetései a szelektív hulladékgyűjtésnek, amelyeket mindig szem előtt kell tartanunk. Ilyen például, hogy a hulladék ne legyen szennyezett. Tehát például a pizza dobozáról le kell vágni a paradicsomos, olajos részt, és csak a száraz mehet a papírhulladék közé. A műanyag flakont pedig meg kell szabadítani a tartalmától, és csak azután a többi után dobni. Vonatkozik ez a tisztaságszabály a kombinált hulladékokra is, például az italosdobozokra, de az ilyenek esetében figyelembe kell venni azt is, hogy válasszuk szét lehetőség szerint a különböző anyagokat a végső búcsú előtt. Itt kell azonban megemlíteni, hogy ugyan Szlovákiában általában a műanyagok között a helye az ilyen bélelt dobozoknak, tévedhetünk olyan helyre, ahol más a szabály. Ahogy abban is adódhat eltérés, hogy a műanyagnak tűnő anyagokat hova várják: a CD- vagy DVD-lemezeket, a műanyag harisnyát általában a többi közé, tehát a kommunális hulladékhoz kell dobni, de még jobb, ha elvisszük a speciális gyűjtőhelyre.
És persze eljuthatunk a végső elkeseredés szabályáig: ha egyszerűen tájékozódás után is képtelenek vagyunk eldönteni, hogy egy adott dolog melyik kukába kerüljön, akkor inkább menjen az általános, kommunálisba, legalább ne szennyezze a már válogatottat. A lényeget azonban ne tévesszük szem elől: minél kevesebb legyen ebből a bizonyos kommunálisból, elsősorban azáltal, hogy a műanyagot, a papírt, üveget, fémet, elemeket, ruhát, zöldhulladékot különválasztjuk.
Mit hova?
PAPÍR (kék): irodai papír, könyvek, füzetek, kartonok, dobozok, újságok, folyóiratok, színes csomagolópapír. Nem ide kerül: italosdoboz (tetrapak), tojáskarton, zsírral és olajjal szennyezett papír, műanyaggal bevont papír.
MŰANYAG (sárga): PET-palack, egyéb műanyag csomagolás és palackok, például tisztítószeres flakonok. Nem ide kerül: földdel, vegyi anyaggal szennyezett műanyagok, zacskók, zsákok, táskák, műanyag székek, kemény műanyagok.
ÜVEG (zöld): fehér és színes üvegek, befőttes- és ablaküveg. Nem ide kerül: szennyezett üveg, tányér és porcelán, dugók és üvegben található maradványuk.
ZÖLDHULLADÉK (barna): gyümölcs, zöldség, fű, falevél, különböző növényi szárak feldarabolva. Nem ide kerül: ételmaradék, hús, tej- és tejtermékek, tojáshéj, nyers és főtt csont, elpusztult állat teteme.
- Az italosflakonokat összenyomva, a zárókupakot levéve kell eldobni.
- Ne kerüljön a papírgyűjtőbe szalag, madzag és műanyag ragasztószalag.
- A használt olajat külön gyűjtsük, és adjuk le az átvevőhelyek egyikén (lásd Vasárnap, 52. évf. 1. szám)
- Ne csomagoljuk műanyagba a papírhulladékot, és vegyük figyelembe a papírzacskó tartalmát is (pl. papír porszívózacskó esetében).
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.