Először is gondoljuk át, hogy valóban a válás-e a legjobb megoldás. Eleget tettünk a házasságunk javításáért? Vannak még esetleg lehetőségek kapcsolatunk rendbe hozására, amelyeket eddig nem láttunk? Az ilyen kérdések megválaszolására érdemes elbeszélgetni szakemberrel, például párkapcsolati tanácsadóval – ha a házastársunk nem hajlandó rá, egyedül is megtehetjük. Ilyenkor természetesen nem a tanácsadó hoz döntést az életünkről, de segít, hogy nyugodtan, esetleg új szemszögből is átgondoljuk kapcsolatunkat. A beszélgetés eredménye akár az is lehet, hogy megerősödünk válási szándékunkban.
Mielőtt beadnánk a válókeresetet, nézzünk utána, hogy elérhetőek-e a környezetünkben olyan ügyvédek (vagy tapasztalt mediátorok), akik segíteni tudják a váló felek megegyezését. Főleg, ha gyermekek is érintettek. Vannak ügyvédek, akik nem elsősorban a másik fél legyőzését segítik, hanem a megegyezésben tudnak hasznosan és szakavatottan közreműködni.
Hasznos, ha átgondoljuk anyagi helyzetünket és a válás utáni változásait, hogy ezeket minél pontosabban ismerjük. Jó, ha van áttekintésünk a közös vagyonunkról, a háztartási és más rendszeres kiadásokról, a hitelekről stb. Ez segíthet felkészülni az esetleges nehézségekre, másrészt tudatában leszünk, milyen anyagi kérdéseket kell majd megoldanunk akár saját magunknak, akár a házastársunkkal együtt. Nem véletlen, hogy gyakran hallani jogi tanácsként a házasság előtti vagyonszerződés ajánlását.
Törődjünk a lelki egészségünkkel. A válás az egyik legnagyobb stresszhelyzet. Mindenkire romboló hatással van. Ez azt jelenti, hogy nehezebben tudjuk kordában tartani az indulatainkat, új, elsöprő érzelmek visznek magukkal bennünket újra és újra. Óriási csalódás, tomboló düh, lelki fájdalom, lüktető idegesség vagy véget nem érő szomorúság és sírhatnék. Váláskor mindenkinek szüksége van valamilyen lelki erőforrásra és támaszra, jobban, mint máskor. Gondoljunk erre, és keressünk egy bizalmast, egy sportot, vagy egy pszichológust, aki segít feldolgozni a sok nehéz érzelmet és megemésztenivalót. A lelki egyensúly megőrzése főleg azért fontos, mert így higgadtabban és tisztább fejjel tudunk olyan fontos dolgokról dönteni, amelyek mind a saját jövőnkre, mind pedig gyermekeinkére hatással vannak.
Arra azonban érdemes ügyelni, hogy ne legyen egyszer csak mindenki a bizalmasunk, ne avassunk lépten-nyomon mindenkit be a válásunkba – ez felesleges félreértésekhez és bonyodalmakhoz vezethet. Főleg a közösségi médiát ne tartsuk bizalmas területnek, ne osszuk meg legérzékenyebb témáinkat mindenkivel – saját védelmünkben. Hasonlóan káros lehet házastársunk tevékenységének az online követése. Hajlamosak lehetünk félreérteni vagy bántónak érezni akár teljesen ártalmatlan megosztásokat is.
Próbáljunk amikor csak lehet, de főleg az egyezkedések során úgy kommunikálni a válófélben lévő házastársunkkal, mintha kollégával vagy üzleti partnerrel egyezkednénk. Egy kollégát vagy üzleti partnert sem sértegetünk, és nem kiabálunk vele, még ha dühöt érzünk is iránta – mert tudjuk, hogy akkor nem lesz hajlandó együttműködni. Ez a házastársunkra is igaz. Nehéz, de minden próbát megér, ha nyugodt válást szeretnénk.
Figyeljünk oda a gyermekeinkre. Ilyenkor szinte minden szülő szeretné ezt tenni, de valójában sokan nem képesek rá. Legtöbbször azért, mert érzelmeik, veszteségük és fájdalmuk nehezíti, hogy mással, akár a gyerekekkel képesek legyenek valóban foglalkozni. Legyünk mi azok a szülők, akik teszünk lelki egyensúlyunk megőrzéséért, hogy így valódi támasza lehessünk gyermekünknek a válás alatt és után. Ez pluszdolog lehet, amelyért büszkék lehetünk magunkra, és amelyért egy idő múlva gyermekünk is büszke lehet ránk. Ha nem hagyjuk, hogy a válás háborúja elvegye a méltóságunkat, és igyekszünk tisztességesek lenni s törődni a gyermekünkkel. A válások hatását vizsgáló kutatások szerint azok a gyermekek kerülnek ki a legkevesebb negatív hatással ebből a helyzetből, akiknek a szülei képesek voltak nyugodtan elválni, vagy akik legalább az egyik szülőtől rendes odafigyelést és lelki támogatást kaptak a válás során és utána.
Legyünk felelősségteljesek. Ez a folyamat nagyon fájdalmas tud lenni. Ne dugjuk fejünket a homokba, legyünk aktív résztvevői a megegyezéseknek, még ha nem mi akartuk is a válást. Így tehetünk azért, hogy a lehető legjobban jöjjünk ki a helyzetből, amelyet nem mi választottunk, és hogy a lehető legkevesebb stresszel s pénzkiadással járjon.
Bizarr lehet a hasonlat, de ha mondjuk, egy darab vakolat ráesik az autónkra, és megrongálja, dühösek leszünk ugyan, és panaszkodni lehet kedvünk, de a számunkra leghasznosabb dolog ilyen esetben is az, ha cselekszünk: intézkedünk, hogy autónkat rendbe hozassuk. Nem érdemes a vakolatot szidni, hogy leesett.
A távlati céljainkat tartsuk szem előtt. Összpontosítsunk arra, ami fontos: a távolabbi, végső céljainkra, tehát a gyermekeink jövőjének és a magunkénak az elrendezésére. Ne hagyjuk, hogy leragadjunk a múltban, abban, ami volt. Ne vitatkozzunk feleslegesen lényegtelen részleteken, ne akarjunk mindenáron „hibátlanul” kijönni egy vitából vagy azok lenni, akiknek mindig igazuk van. Egy válás mindkét fél számára veszteséggel jár, még ha kívülről nem tűnik is úgy. Ha sikerül felülről nézve a dolgokat, józanul törekedni a megegyezésre, sokkal nagyobb az esély arra, hogy hamarabb szülessen számunkra is elfogadható végeredmény.
Szelle Elvira
A szerző pszichológus
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.