Archívum

Helembai borospincék „a természethez igazítva”

Talán nincs még egy falu, amelyet olyan könnyű volna megmutatni a térképen, mint Helembát. Az Ipoly és a Duna egybefolyásánál igazi zsákfalu. Részben ezeknek a földrajzi adottságoknak köszönhető a jellegzetes pincesor is, amelyhez hasonlót a környéken nem találunk.
Vasárnap

2015. május 22. 02:53

„Egy sor pince, egy sor ház. Ezt szokták régen mondani a faluról” – meséli Kosznovszki Henrietta polgármester. Helembára beautózva tényleg ez a látvány fogadja az érkezőt. A főutca bal oldalából a Burda-hegység keleti vonulatának aljába vájt lyukpincék figyelnek, jobb kéz felől pedig a házsor.

 

Bombabiztos rejtekhely

Régen többnyire mindenkinek a házával szemben volt a borospincéje, az út másik felén, meséli a 74 éves Mácsai Lajos bácsi. Náluk ez épp fordítva van, mivel a falu utolsó utcájában a meredek domboldal már nem a házakkal szemben, hanem a házak mögött helyezkedik el, lezárva az udvarokat. Lajos bácsiéknál is vagy három ajtót látunk, amely a löszfalba vezet. Két vájat borospinceként funkcionál, a harmadikat lomtárnak használják. A pincefuratok közül kettő össze is van kötve, mutatja Lajos bácsi. „A háború alatt sokan meghúzódtak itt. Éjjel-nappal itt voltak, hiszen ez bombabiztos hely volt. A bejáratot berakták ölfával, hogy a bombarepesz ne repüljön be. És ástak oldalsó vészkijáratot is. Az előző tulajdonos meg szenesnek használta” – avat be a részletekbe Lajos bácsi.

A faluban sétálva állandóan borospincékbe botlunk, számuk meghaladja a százat. Nem tudni pontosan, mikor keletkeztek. Lajos bácsi szerint a 19. században. 1234-ből mindenesetre már van írásos adat, hogy Helembán szőlőt termesztettek, tehát a bort is tárolni kellett valahol. A falu azonban többször helyet változtatott az évszázadok során. A tatárjárás, a török és az 1838-as nagy árvíz újra és újra elpusztította. A lakosság egy ideig a Helembai-szigetnek nevezett Duna-szigeten volt kénytelen letelepedni. A nagy árvíz után a lakosok új, magasabban fekvő lakhelyeket kerestek, vélhetően így alakították ki a meredek hegyoldalba vájt pincéket. A falu újjáépülése után pedig borospince-funkciót kaptak.

 

„Ez gazdagoknak való”

Merőleges löszfalba kapart vájat, elején masszív faajtó. Kívülről így néz ki egy hagyományos helembai borospince. Belül gyakran 10 méternél is hosszabb járat kisebb oldalfuratokkal, melyek rakodótérként szolgálnak. Mivel a löszfal kívül folyamatosan erodálódik, omladozik, potyog, a pincebejáratokat több helyen betonozott homlokzattal védték meg a további tönkremenéstől. Van, aki egész nyaralót épített elé. A pincefurat megőrzése végett pedig sokan téglával rakták ki a vájat belsejét. „Ezt apósom 74-ben csinálta a legnagyobb télben. Egyedül falazta januárban” – szemlélteti a jelenséget Lajos bácsi. Náluk a pincefurat eleje körül a falból már rengeteg leomlott. „Amikor 50 éve idenősültem, még itt volt az eleje” – mutatja. Fokozatosan elhordták, majd falazással próbálták megállítani a további omlást – a „barlang” előtt kis, kamraszerű, épített helyiségeket alakítottak ki.

A szomszéd házhoz tartozó pince hatalmas furatai egy erődrendszer alá is beillenének. Itt is komoly repedéseket találunk a falakon. A háború alatt ebben is több család meghúzódott. Elöl korábban még helyiség volt, de szintén leomlott, meséli a tulajdonos, Ziff Magda. Ő már csak muskátlik teleltetésére, krumpli tárolására használja a járatokat. „Nekünk betett az, hogy megáll a víz a fölöttünk levő részen, és a föld átnedvesedik. Mi ezzel már nem tudunk mit csinálni. Ez gazdagoknak való. Lassan megindulunk házastul együtt, és megoldódik minden probléma. Ez a természethez van csak igazítva” – tárja szét a karját. A szülőháza pincéjét a falu másik részén viszont az új tulajdonos kiboltoztatta, az már megvédi az omlástól. A kiégetéses technikával konzervált pincefurat karbantartása egyébként nem igényelt sok munkát. Ahogy Lajos bácsi mondja: „Kispricceltük mésszel szüret előtt, hogy frissebb legyen.” Az említett szomszédos pincében viszont megfigyelhető, hogy régebben terméskövekkel igyekeztek stabilizálni a falakat. Nem messze volt egy kőbánya, így a faluban rengeteg követ használtak az építkezésekhez, a tégla csak később terjedt el. A Helemba feletti domb talaja, bár nagyon kötött barnatalaj, a felszín közelében ugyanis nem tartalmaz összefüggő alapkőzetet. A vulkanikus andezit, amely a Burda alapját alkotja, a kovácspataki üdülőövezet és Garamkövesd felé, tehát nyugati irányban haladva válik egyre gyakoribbá, majd meghatározóvá.

 

„Neki vagyunk szokva, hogy legyen bor a háznál”

Izrael Lajos pincéjének bejáratát már egy eléje épített, klasszikusnak mondható présház takarja. Neonlámpa és parasztkredenc fogad, na meg az elmaradhatatlan szentképek. Szemben egy régi faragott prés egy felirattal: Csináltatta Zsákovics Mihály 1882-be. „Ő nekem a déd-dédapám volt. Ezt a prést még apám is használta jó 40 évvel ezelőtt. De aztán tönkrement a kosár, és így maradt. El akarták vinni a cigányok 20 euróért, de nem adtam” – mondja, hozzátéve, hogy tervben van néhány javítás, de a kevés nyugdíjból erre egyelőre nem telik.

A szőlőt régen a pincebejárat előtt préselték ki. Itt is az volt a szokás, mint a legtöbb helyen, hogy a gazdák egy-egy alkalommal több pincét is meglátogattak, és egymás borait kóstolgatták, meséli Mácsai Lajos bácsi. „Apósom tűzoltóparancsnok volt. Egyszer jöttem haza munkából, tele volt a pince. Akkor közelebb voltak az emberek egymáshoz” – teszi hozzá. A 80-as években még mindenki használta a pincéjét, mondja Izrael Lajos. „Nótázni még 10 évvel ezelőtt is kijártak. Mi is minden vasárnap itt kötöttünk ki a meccs után. De akkor volt még bor is, nem mint tavaly” – jegyzi meg, majd az üres hordókra mutat. A 2014-es év lisztharmatos, csapadékos időjárása miatt sokan egyáltalán nem tudtak bort készíteni. Mácsai Lajos bácsi is megjegyzi: most több az üres hordó, mint a teli. Bár a falu határa nem nagy, és a földek nagyon elaprózottak voltak, rengetegen termesztettek szőlőt. „Otelló volt leginkább, de azért dolgozták. Aztán a fiatalok hozták a szelídet. Most meg inkább a kocsmába mennek sörre, mint hogy dolgozzanak vele” – mondja. A téglával kirakott, szépen rendben tartott pincében a veje készíti a bort. A régi ászokhordókban a fadugók köré tekerve kukoricacsuhé. A műanyagból készült dugók korában ez már meglehetősen ritka látvány. „Neki vagyunk szokva, hogy legyen bor a háznál” – mosolyodik el Lajos bácsi.

Helembán tehát nem kellett a gazdáknak kilométereket gyalogolniuk vagy kocsizniuk, ha haza akartak hozni egy demizson bort, hiszen a pincesor része a falunak. Ennek ellenére Lajos bácsi szerint régebben mindig lehetett emberekkel találkozni a határban: a Paskomokban, az Új-szőlőkben, a Pallagokon vagy a Kerek-dombon, amelyre a kis kertajtón át mi is felballagunk, hogy belássuk az Ipoly torkolatát, a Börzsönyt és részben a Dunakanyart. A szőlőművelés itt is a 90-es években kezdett hanyatlani, hiszen a korábbi felvásárlási rendszer megszűnt, és a szőlőnek is leesett az ára. Jelenleg nagyon sok az elhagyott parcella Helembán, pedig a szőlőhegy nem nagy: alig 20 hektáros. A hely adottságaira viszont már felfigyeltek. Egy dunaszerdahelyi vállalkozó például megvett néhány nagyobb területet a falu feletti dombon. Franciaországi vincellérrel vizsgáltatta meg a talajt, a telepítés előkészületei pedig már láthatóan zajlanak. Itt is megfigyelhető tehát az átrendeződés: a szocializmus előtt és alatt az egyes családok által művelt mikroparcellákat vagy a tönkrement szövetkezetek után maradt elhagyott területeket fokozatosan felváltják a néhány hektáros tömbök, melyeket vállalkozásként működő borászatok telepítenek be újra szőlővel. Ha tehát minden jól megy, a jövőben még több okunk lesz, hogy Helembára kiránduljunk.

 

Falba karcolt nevek

Izrael Lajos pincéjében egy egészen egyedi jelenséggel találkozunk: a falak vendégkönyvként is funkcionálnak. Tele vannak ugyanis karcolva nevekkel és évszámokkal. Annyi a felirat, hogy már nincs is a falon hely, mutatja a tulajdonos. A vendégek karcolták bele a nevüket, sok esetben évszámmal együtt. Persze, hogy a legrégebbit keressük. Meg is találjuk: 1896. „Ez hivatalos, nem én tettem oda” – figyelmeztet Izrael Lajos. Mutat egy másik érdekes bevésést is: a csehországi rokonok éppen 1968. augusztus 22-én voltak itt. „Két hétig nem is tudtak hazamenni az orosz megszállás miatt” – teszi hozzá.

 

Pincemúzeum és a védett szakasz

2007-ben az egyik, hatbejáratos összefüggő régi pinceszakaszt a Nyitrai Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal felvette a jegyzékébe, és védetté nyilvánította. 2005-ben újították fel a papi pincét, mely azóta múzeumként működik. A bejáratnál egy hatalmas prés, vésett felirattal: „Petsenka Jósef tsinálta 1850 évbe.” A múzeum látogatói a feliratokból megtudhatják, mire szolgált régen borkészítésnél a szapulló, a lévóka vagy a fertály. A hordók jelenleg üresek, de tervezik, hogy a falu reprezentációs célokra szánt borát itt készítik majd, árulta el Pál József alpolgármester. A régi pincéket, hajlokokat, présházakat a legtöbb környékbeli szőlőhelyen elbontották vagy átépítették. De amit a 20. század során elsőként kicseréltek, az általában a tető volt. Helembát ez a „divat” is elkerülte. Mivel a pincéknek nincs tetejük, nem is volt mit kicserélni. A faluban sétálva több olyan pincebejáratra bukkanhatunk, melyek gyakorlatilag a 100 évvel ezelőtti, egyes esetekben az eredeti állapotukat őrzik.

 

 

 

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Kalinák

Összefoglaltuk Ficóék megfigyelési botrányának részleteit

A Szövetség tegnap tárgyalt a kulturális tárcával a közmédiára (RTVS) vonatkozó törvény módosításáról⋌(Somogyi Tibor felvétele)

Napirendre kerül a Csemadok-törvény, a Szövetség több nemzetiségi adást szeretne

koronavírus-vakcina
Frissítve

Az 55 éven felüliek már jelentkezhetnek a harmadik oltásra

Sorento

GALÉRIA: Miért ez a legdrágább Sorento?

Felgyorsítaná az értékelési folyamatot a megyei önkormányzat (A Nagyszombat Megyei Önkormányzat felvétele)

Félmillió euró a régiófejlesztésre Nagyszombat megyében

Új Szó

Miről ír a szerdai Új Szó?

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.