Haszontalan lustaságból hasznos?

Viszont ha mértékkel „űzzük”, ha néha meg tudjuk engedni magunknak, hogy egy kicsit kellemesen lustálkodjunk, ezzel akár sokat is tehetünk testi-lelki egészségünkért. A kérdés: hogyan lehet a lustálkodást mérsékelt és egészséges szinten tartani ahelyett, hogy olyan tétlenséggé váljon, amely kifogások és hárítások közepette visszatart fontos céljaink követésétől.

Néhány tipp

Mi segíthet, hogy könnyebben leküzdjük lustaságunkat, ha szeretnénk? Úgy, hogy közben azért maradjon lehetőség egy kis bűntudatmentes lustálkodásra? Kezdetnek válasszunk ki egy vagy két tippet, amely a leginkább megtetszik.

1. Légy kedves és megértő önmagaddal.

Amikor az ember úgy érzi, hogy az utóbbi időben túlságosan ellustult, szinte természetes, de legalábbis gyakori, hogy a ló másik oldalára átesve ostorozni kezdi magát érte. Szigorúvá, kritikussá válik saját magával szemben abban reménykedve, hogy majd „felrázza” magát vele. Néha ez hatásos is. De előfordulhat, hogy a túlzott önkritika végül inkább bűntudatot és kudarcélményt ébreszt, amelyek pedig lehangolnak, elveszik az ember kedvét a cselekvéstől.

Ezért mielőtt túlságosan leragadnál az önsanyargatásban, azt javaslom, lépj tovább a következő ötlethez:

2. Kezdd kis lépésekkel

A legnehezebb a lustaság legyőzésében úgyis a kezdet, hogy egyáltalán nekiláss valaminek. Ezért tervezzük az első lépést úgy, hogy az a lehető legkönnyebb legyen, hogy csökkentsük belső ellenállásunkat, a „nincskedvemet”, „nemmegyeznekemet”. Szóval tervezz kis lépéseket, pl.:

• Elmegyek futni – az első nap csak 3 perc futás.
• Megmosom az ablakokat – kezdem 5 perc ablakmosással.
• Megírom a cikket – nekifogok, és 10 percig írok.

3. Kezdd a napot a legfontosabbal.

Fontos teendődnek egy kis részét végezd el rögtön, a (munka)nap elején. Csak akkor tudod elérni, hogy pihenőidőd valódi pihenés és bűntudatmentes lustálkodás legyen, ha minden héten valóban megteszed a fontos dolgokat. Kezdd tehát ilyen halaszthatatlan teendővel a napot – így figyelmedet frissen, fókuszálva tudod használni az elvégzésére. Oszd kisebb részekre napi feladataidat, és ha rögtön reggel készen vagy az első 5-10 percessel, ettől lendületet nyersz, és motiváltabb leszel a folytatásra a nap további részében. Ennek ellentéte, ha munka helyett pl. 30 perces internetes csatangolással, facebookozással kezded a napot.

4. Váltogasd az aktív munkát kisebb szünetekkel.

Hogy kellemesebben teljen a napod, iktass kis szüneteket az akár rövid, de aktív munkaszakaszaid közé. Pl. eltervezheted, hogy „ezt a feladatomat 20 percig végzem, aztán 5 percig lazítok”. Vagy: „40 percet dolgozom, aztán 10 percig lazítok.” Ha ily módon felosztod a napodat, a munkára szánt órákban feltöltődöttebb, lendületesebb leszel, és teendőidet jobb minőségben tudod elvégezni. A lazítás mindenkinek más lehet: néhány perces internetezés, játék, vagy 5 perces séta a levegőn. Ha nem szeretnéd, hogy közben az időt kelljen figyelned, állíts be figyelmeztetést a telefonodon.

5. Zárd le egy időre a „menekülőutakat”.

Ha le szeretnénk gyűrni lustaságunkat, fontos, hogy eltávolítsuk magunk körül azokat a dolgokat, amelyeket arra szoktunk használni, hogy húzzuk az időt, vagy amelyek elvonják a figyelmünket. Tegyük tehát fel magunknak a kérdést: mibe/hová menekülünk legtöbbször a teendők elől? Sok mindenkinek ez a telefonozás, internetezés, tévénézés. Ilyenkor hasznos a hozzájuk szükséges eszközöket távol tartani, lekapcsolva hagyni, táskába tenni, akár kihúzni a tévé csatlakozóját arra az időre, amíg dolgozni szándékozunk.

6. Képzeld el annak a következményeit, ha nem változol és ha változol.

Egy nyugodt alkalommal behunyt szemmel tedd fel magadnak a kérdést:

Milyen lesz az életem 5 év múlva, ha így, változtatás nélkül folytatom? És: miben lehet az életem rosszabb saját magam vagy a szeretteim számára, ha nem változtatok a lustaságomon?

Ez nem önostorozás, hanem inkább józan értékelése annak, hogy merre tartasz. Próbáld a lehető legelevenebben (mintha filmet néznél) elképzelni a nem kívánt következményeket, és várd ki, hogyan hat ez rád.

Utána a következő kérdéseket is tedd fel magadnak:

• Milyen lehet az életem 1 év múlva, ha változtatok a lustaságomon, és tartom a változást?
• Miben lehet jobb az élet számomra és szeretteim számára is a változás által?

7. Rakj rendet a teendőid között.

A tétlenséget és a halogatást gyakran okozza, hogy úgy érezzük, túl sok a teendőnk, és így sem, úgy sem bírunk vele. Ebben az esetben nem árt kiválogatni, melyek a fontos dolgok, köztük a legfontosabbak, és melyek várhatnak még. Ebben is egy saját magunknak feltett kérdés segíthet:

• Mit csinálnék meg, ha csak két órám lenne ma munkára?

A válasz által átalakíthatjuk a mindennapi berögzött szokásainkat, és helyet kaphatnak az általunk legfontosabbnak ítélt tennivalók. A többit kihagyhatjuk, csökkenthetjük, vagy ha a helyzet engedi, továbbíthatjuk másoknak.

8. Vedd természetesnek, ha néha nem sikerül, amit vársz magadtól.

Egy-egy helyzetben előfordulhat, hogy terveiddel, elhatározásoddal ellentétben „lustán” fogsz viselkedni. Légy megértő önmagad iránt, és gondolj ilyenkor arra, hogy mindenki, aki bizonyos célért küzd, és saját magát próbálja leküzdeni, időről időre meginoghat. Ez teljesen normális dolog. Ilyenkor gondold végig, hogy mire mutathat esetleg rá ez a megingás. S gondolatban képzeld el, mit mondana és hogyan próbálna segíteni ebben a helyzetben valaki, akinek fontos vagy – a legjobb barátod, szülő stb.

9. Engedd, hogy magával ragadjon mások lelkesedése és energiája.

Akárhogy vesszük is, a közösség, a társaság, amelyben a legtöbbet mozgunk, hatással van ránk. Ha az emberekre, akik között a legtöbb időt töltöd, inkább a tétlenség és az időpazarlás jellemző munkavégzéskor vagy tanuláskor, könnyen megesik, hogy ez rád is hat, passzívabbá tesz.

Hogyha szeretnéd aktivizálni magad, segíthet, ha tevékenyebb emberekkel veszed magad körül (ha lehet), vagy ilyenek hatását fogadod be könyvek, internet, filmek által.

10. Használd ki és tedd élvezetessé a pihenőidődet.

Jó dolog némileg előre átgondolni, mivel is szeretnéd eltölteni a pihenésre szánt időt – legyen szó akár csak negyed óráról, vagy egy lustálkodós vasárnapról. Ez azért jó, mert olyasmivel töltheted el azt az időt, ami tényleg érdekel és feltölt, nem csak céltalanul nézed, mondjuk, a tévét, ami esetleg épp nem is érdekes számodra. Ha így, egy kicsit tudatosabban használod a pihenőidődet, valószínűbb, hogy végeredményben több örömöt tudsz szerezni magadnak, és jobban feltöltődsz.

Szelle Elvira pszichológus

(Forrás: www.positivitybog.com)

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!