Hogy mit eszünk, az egy dolog. De hogy a mit mikor, mivel, hogyan és milyen környezetben, az már nem az. Mondhatnánk, hogy Hamvasnál ez egy tudomány, de jobban tesszük, ha úgy mondjuk: művészet.
Hamvas Béla szövegeit olvasgatva az az érzésünk támad, hogy ez az ember nem elsősorban enni szeretett, hanem hogy szerette megadni az evés módját. Minden apró részletre figyelt az ételhez felszolgált bortól kezdve az időjárásig. Hamvasnál a pohárka aszúval és Havanna szivarral megkoronázott hatfogásos ünnepi ebéd vagy a domboldalon bicskával elfogyasztott füstölt szalonna egyaránt lehet metafizikai élmény forrása. Mindebből pedig okkal következtetünk arra, hogy az általa részletesen leírt evési szertartásokban neki is része volt.
Egyszerű és összetett borágyak
A rendszerváltás után elsősorban kultúrfilozófiai esszéi miatt egyre népszerűbb Hamvas Eperjesen született 1898-ban, de a család hamarosan Pozsonyba költözött, és ott is élt 1919-ig. Budapest szellemi közegében tudott kiteljesedni, amíg az 50-es években ideológiai megfontolásból mellőzötté nem vált. Legnépszerűbb munkája A bor filozófiája, amely művei közül kétségkívül a legtöbb információt nyújtja Hamvas gasztronómiai világnézetéről. Kísérletet tesz például a szájharmóniák rendszerezésére és egy magyar borkatalógus összeállítására.
Megállapítja például, hogy a világon élnek bornépek és pálinkanépek, továbbá hogy a legegyszerűbb magyar borágy szentháromsága a szalonna-zöldpaprika-kenyér. Mediterrán tájon ugyanezt képviseli a hal-kenyér-olajbogyó.
„Mint már mondtam, s e tételem mellett ki kell tartanom, a legfontosabb és legáltalánosabb borágy a disznóhús. Másodsorban figyelembe veend a saját zsírjában sült hízott liba, októberben és novemberben, vöröskáposztával, krumpligombóccal, és benne sült bőrranett almával. Ha ennek az ételnek idénye van, kéthetenként meg kell ismételni. Előtte rákleves, utána mokka vagy mogyorókrémtorta. Hozzá két, vagy háromféle bort kell inni, éspedig: fiatal és könnyű vöröset, félöreg badacsonyit, vagy csopakit, végül Szentgyörgyhegyen termett rajnai rizlinget. A fekete kávé előtt közvetlenül ruszti aszút, vagy egy pohár húszéves somlait. Ritkább, de igen magasrendű borágy a szalonnával spékelt szarvas, vagy őzgerinc és a fiatal vaddisznó. Különösen ez utóbbit mindenkinek ajánlom. A körítés bármilyen lehet, de tapasztalatom az, hogy a sötétszőkére pirított darás tészta hozzá a legalkalmasabb. A saláta teljesen vegyes legyen. Ez a bort a végtelenségig bírja, éspedig már az igényesebb egrit, mórit, sőt a dörgicseit és tihanyit is.”
Élethelyzetek és aranyszabályok
Hamvas szövegeiben nem találunk pontos, dekagrammokra lebontott recepteket. Nála a főzés meg az evés nem éhség vagy recept, hanem elsősorban ihlet kérdése. Az ihlet mindenkori forrása pedig az adott élethelyzet.
„Kizárólag ivásra (nyáron vagy kora ősszel a verandán) összegyűlt férfitársaság számára egyetlenegy ételt ajánlok. Vajastésztában sült vegyes darált húst. A hús összetétele: egy rész kockára vágott füstölt szalonna, két rész disznóhús, egy rész birkahús, egy rész szárnyas, egy rész libamáj, egy rész velő. Kevés hagymával, borssal, petrezselyemmel és beledarált leveszöldséggel. Tárkony nem szokott ártani. Langyosan kell enni. Sokan egészen melegen szeretik, s én magam is ezek közé tartozom.”
„Késő ősszel asztalodon legyen mindig gesztenye, akár főve, akár sülve, akár valamilyen süteményben, és a még csípős újbort erre igyad. A krizantémról meg ne feledkezz! Lehet sárga, világos-lila vagy fehér, mindegy, de ott legyen. Gesztenye, krizantém és újbor. Jegyezd meg jól!”
Kitér arra is, hogy az ilyesmit tanulni talán nem is lehet.
„A borivásnak ugyan nincs múzsája, de ha nincs is, helyesen jó bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült, állandóan költőket olvas, muzsikát legalább hallgat, ha maga nem is csinál, és képekben gyönyörködik. Ez az ember a helyes időpontot is meg tudja választani a munkára, a sétára, az alvásra, a beszélgetésre, az olvasásra, csak ez tudja, hogy szerelmet és bort bárhol, bármikor és bárhogyan.”
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.