Faludy trónörököse

<p>Barátok voltak, sőt mi több: lelki rokonok. &bdquo;Orbán János Dénes érti és érzi a műveimet&rdquo; &ndash; nyilatkozta Faludy György. &bdquo;Híres költő vagy, J. G. Herder díjjal, / Ki nem tévesen, habár meggondoltan, / de kapásból és jól ítélkezik&hellip;&rdquo; &ndash; írta 2000-ben született, neki címzett versében. Ifjú pályatársa, &bdquo;egyetlen tanítványa&rdquo; Bécsben írt &bdquo;levelében&rdquo; ugyanis a következő kérdést tette fel &ndash; ahogy ő nevezi &ndash; a régi szellem régi őrének s kalandorának, a bohém humanistának.</p>

„Áruld el nékem, ó, Öreg Magiszter, / Kit egy árnyékszék-század bűze sem / tántorít el rózsák illatától, / a képzelet minő lencséin át / nézzem e rohadt, neonzöld világot, / hogy benne ama klasszikus, / Örök Szépséget fölfedezzem, / mit eddig csak hazugságban találtam?”

 

Nagyra tartotta Faludy György a magyar irodalom erdélyi vonalát. „Ott virágzik igazán az irodalmi élet” – nyilatkozta, s ha azt kérdezték tőle, hogy a fiatal nemzedék tagjai közül kinek a verseit szereti a legjobban, töprengés nélkül azt válaszolta: Orbán János Déneséit. A rangos nemzetközi díjakkal elismert többkötetes költő Faludy életművében is szerepet kapott. Ő rekonstruálta a Karoton magyar szövegét. Az eredetileg angolul megjelent irodalmi kuriózum magyar kézirata ugyanis elveszett a költőfejedelem vándorlásai során, így az angol szöveget Szőcs Noémi Imola fordítása alapján Orbán János Dénes dolgozta át finom érzékkel magyarra.

A brassói születésű költő, prózaíró, aki az irodalom nagy kocsmáiban elmélkedett, s akit az erdélyi irodalom fenegyerekének tartanak még ma is, Kolozsvár legnépszerűbb irodalmi kávéházát, a Bulgakovot vezeti, amelyet 2002 júniusában a költőzseni, Faludy szentelt fel egy pohár whiskyvel a kezében.

* Honnan indult a kapcsolatuk, és hogyan jutott el a legerősebb barátságig, egy igazán bensőséges viszonyig? – kérdezem az extravaganciájáról is híres, telivér székelyt, aki bár a hegyek között nőtt fel, mediterrán embernek tartja magát.

Tizenöt évesen már nagyon szerettem a verseket. Ady volt és ma is ő a legkedvesebb költőm. Az egyik osztálytársam hozott egy írógépelt könyvet, egy összefűzött könyvecskét, hogy lám, lám, mit talált a szülei könyvtárában. Faludy átköltött Villon-balladái voltak, amelyek Romániában is indexre kerültek annak idején, nemcsak Magyarországon. Beleolvastam, és letaglózott Faludy Villonja. El is kunyeráltam egy napra a könyvet, kézzel lemásoltam, hogy legyen meg nekem is, és fújtam kívülről egy részüket. Aztán felkerültem a bölcsészkarra Kolozsvárra, Faludy már nem számított tiltott szerzőnek, és rajongva olvastam minden versét. Találkozni sokáig nem tudtam vele. Én Erdélyben élek, ő Budapesten élt, s bár sokszor előfordultam Magyarországon, az ő köreiben nem. Az akkori kortárs fiatal magyar irodalom egyik oszlopos tagja voltam, ő pedig más kultúrkörökben forgott. Tudtam, hogy Szőcs Gézának jó barátja, és könyörögtem neki, hogy vigyen el egyszer Faludyhoz, de valahogy mindig halasztódott a találkozás.

* Akkor sem tudtak kezet fogni, amikor harmadik kötetére, a Hivatalnok-lírára 1999-ben megkapta a Faludy-díjat?

Még akkor sem. Beteg volt. Nem tudott eljönni a szegedi díjkiosztásra. Viszont üzent, hogy szeretettel vár, látogassam meg Budapesten. Decemberben kaptam a díjat, januárban végre beléphettem a Mester Szent István körúti lakásába, és frappánsan elbeszélgettünk. El voltam bűvölve tőle, pedig akkor már a magyar irodalom legelőkelőbb köreiben sétálgattam, pertu voltam mindenkivel, aki számított. De ez a találkozás Faludyval tényleg meghatározó volt, rendesen megilletődtem. Roppant rokonszenves volt ez a nagyon aranyos, közvetlen öregúr a szövegeivel, lenyűgöző karizmájával. Addig alkotóként tiszteltem, ott és akkor emberként is megszerethettem. Időnként Eric Johnson, a barátja, titkára is bekapcsolódott a beszélgetésünkbe. Valahogy vele is sikerült gyorsan megbarátkoznom, aki másokkal általában távolságtartó volt. Jó ivócimborák lettünk, sokat poénkodtunk, és azt hiszem, az is nagyon számított, hogy ugyanazokat a filozófusokat szerettem, mint ő, s az írók közül is ugyanazokat, tehát rengeteg közös témánk volt. Mindketten művelt bölcsészek voltak, én pedig akkoriban a szegedi egyetem világirodalmi doktorandusza lehettem. Hozzáteszem: a virtusos piálásom is szimpatikus lehetett Eric Johnsonnak, hogy végre volt valaki, akivel becsülettel lehetett inni.

* Faludy mennyire ismerte ifjú erdélyi pályatársa költeményeit?

Már akkor, amikor először jártam nála, azt mondta: »Te vagy az a költő, akire azonnal felkaptam a fejemet. Nagyon szeretem a verseidet, különösen a következőket…« És több mint tíz versemet elszavalta. »Körülbelül harmincat tudok fejből« – nyugtázta. Én ettől teljesen elképedtem. Mint megtudtam, Szőcs Géza minden kötetemet elküldte neki, a mester pedig levelet akart írni nekem, hogy köszöntsön a prérin. Hogy bátorítson, csak így tovább! De aztán mégsem írt, mert azt kérdezte magától: egy ilyen öregedő bácsinak mi keresnivalója van egy ifjú titán életében? Mondanom sem kell, nagyon sajnálom ezeket a meg nem írt leveleket, hiszen két-három évvel korábban találkozhattunk volna.

* Amikor Bécsben volt Herder-ösztöndíjas, gyakran megfordult Budapesten. Feljárt Faludyhoz?

Gyakori vendége voltam. De már az első találkozásunkkor előrukkoltunk Szőcs Gézával, hogy »Gyurka bácsi, soha nem voltál Erdélyben. Kilencvenesztendős vagy, bejártad a világ háromnegyed részét, hozzánk is el kell jönnöd végre!«

* Hiszen ott, a Korunkban jelent meg nyomtatásban első verseinek egyike.

Mondta, hogy többször hívták, de egyszer sem volt bizalomgerjesztő a meghívás. Nyolcvankilencig nem is utazhatott Erdélybe. De megegyeztünk, hogy 2000 őszén eljön. Kolozsvárra érkezett, onnan ment Marosvásárhelyre, Csíkszeredába és Brassóba. Önkéntes ifjú bölcsészek segédkeztek mindenben. Valóságos konvoj követte, mintha miniszterelnöki látogatás folyt volna. Kolozsváron, a bölcsészkar négyszáz férőhelyes dísztermében legalább hétszázan szorongtak, kint pedig százötven ember dühöngött, hogy nem tud bejutni. Óriási ováció közepette vonult be a terembe. Úgy ünnepelték, mint egy rocksztárt. Frenetikus est volt. Gyurka bácsi brillírozott, sziporkázott. Sírt a közönség, amikor a verseit szavalta. Mindenütt ilyen hatalmas tömeg, hatalmas ünneplés és zokogás fogadta. Brassóban édesanyámhoz is elvittem, ajándékba, hiszen ő is nagy irodalomkedvelő. Az egyik szék aljára fel is van írva: „Ezen ült Faludy György 2000. november 3-án.”

* Ahány város, nyilván annyi történet. A legizgalmasabb címszóval melyiket illeti?

Múzsák éjszakája a Szent Anna-tónál, vad hegyek között. Lehettünk vagy százötvenen, több országból. Éjfélkor hatalmas tábortűz, s mindenki, aki művész volt, előadott valamit. A színészek szavaltak, mi, költők és írók felolvastunk. Három-négy órás műsor volt, utána bődületes ivászat hajnalig. Eric Johnson nem jött el, pont akkor megbetegedett. Gyurka bácsi két üveg whiskyvel a kezében kezdte el a mesélést, és mindenki szájtátva hallgatta. Nekem el kellett ugranom egy közeli ifjúsági fesztiválra, felolvasó-délután volt. Este tizenegy felé értem vissza a tóhoz, ahol a következő kép fogadott: Faludy György ugyanabban a székben ült, mint előtte hat-hét órával, de akkor már méregerős borókapálinkát ivott, és kilencvenegy évesen matt részeg volt. Azonnal véget vetettem a dolognak, és bevittük őt a lakókocsijába. Csonttá volt fagyva, de tartotta magát, értelmesen beszélt. »Fiúk, én most nagy valószínűséggel meg fogok halni – mondta –, a Kerepesi úti temetőbe vigyetek. Pomogáts Béla mondja az egyik búcsúbeszédet, és te, Jánoska, a másikat. Nem kell nagy cécót csinálni!« Masszíroztuk őt, hogy felmelegedjen a teste, betakartuk, valahogy elaludt. Tízpercenként megnéztük, lélegzik-e még. Stresszben voltunk. Végigizgultuk az éjszakát. Reggel hatkor már biztosra vettük, hogy életben marad. Tizenegykor kivágódott a lakókocsi ajtaja, és kilépett frissen, fiatalosan Faludy György, mindkét kezében whiskyvel. »Gyerekek, igyunk!« – buzdított mindenkit, majd fejből elmondott egy többoldalas beszédet. Frenetikus sikere volt. A kéziratot nekem ajándékozta.

* Megegyeztek egy közös verseskötetben is.

Igen, eldöntöttük, hogy írunk egy négykezes kötetet húsz-húsz verssel. Én írom a kihívó verset, amire ő válaszol, és ez így megy majd kettőnk között, amíg meg nem születik mind a negyven vers. A Szent Anna-tó melletti éjszakáról is gyönyörű verset írt, amit nekem ajánlott, de a folytatás, sajnos, elmaradt.

* Tunéziában is jártak együtt. Ez kinek az ötlete volt?

Eric Johnson kérdezte meg tőlem, amikor náluk jártam, hogy volna-e kedvem velük tartani Tunéziába. A legnagyobb örömmel mentem. Május közepén utaztunk el Mahdiába, két hétre. Pompás nyaralás volt. Eric Johnson semmit nem bízott a véletlenre. Mindent profi módon megszervezett. Kiváló szálloda volt, kiváló ételekkel, tengerre néző szobák, erkélyek. Mivel Tunéziában száz dollár egy üveg whisky, Ferihegyen, a repülőtéren egy irgalmatlan nagy táskát raktunk meg piával, míg Gyurka bácsi kint ült a váróban. Sem ő, sem Eric Johnson nem jártak korábban Tunéziában. Azt hitték, ugyanolyan laza, vagány hely az is, mint Marokkó, de egészen más, nekik túl steril volt, ezért csak a nyaralásra koncentráltak. Gyurka bácsi csupán egy alkalommal jött el a városba, megnéztünk néhány dolgot, a mecset udvarán készült rólunk pár kép, én befizettem egy utat, az öreg nem jött, azt mondta, látott ő már elég sivatagot. Egyik nap duhajkodás, másnap pihenés. A csendes napon olvasott, vagy süttette magát a tengerparton. Általában késő éjszakáig sztoriztunk, amíg ki nem dőltünk. Amikor megjöttem a kétnapos kirándulásról, tevegelés, Atlasz-hegység, oázis, kérdezték, mit láttam, de olyan nagyon nem hatotta meg őket. Azt hajtogatták, hogy Marokkó ennél sokkal izgalmasabb.

* Következő erdélyi útjára már Fanny is elkísérte Faludy Györgyöt.

Kolozsváron vásárolt neki jegygyűrűt.

* Ott volt az esküvőjükön is.

Sikerült is összevesznem Fannyval. Láttam, hogy mindenkit el akar távolítani Gyurka bácsi közeléből. Kezdte Eric Johnsonnal, hogy egyedül ő tudja manipulálni. A közös kötet terve is azért hiúsult meg, mert összekaptam az ifjú menyasszonnyal. Beültem a kocsiba, és irány Kolozsvár. Három évig mosolyszünet volt köztünk Fannyval. Rosszul esett, de mit tehettem? Gyurka bácsival jó viszonyban maradtunk. Én már bele is törődtem a helyzetbe, de a barátaink nem hagyták annyiban. Megbékítettek bennünket. Ezt követően történt, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadó felkért a Faludyról szóló fejezet megírására. A Karoton magyar szövegének rekonstruálása után a Rotterdami Erazmust, az Egy nép tragédiáját és A pokol tornácán-t is én rendeztem sajtó alá. Gyurka bácsi aztán egy váratlan combnyaktöréssel elment közülünk, és írhattam a temetési beszédet.

* Utolsó találkozásukra hol került sor?

Élete utolsó évében, 2006. május végén eljött Kolozsvárra, és felszentelte a Toldi vendéglőt is. Azt is én nyitottam meg. Aztán Komáromba és Pozsonyba mentünk, gyakorlatilag ott volt az utolsó közös vacsoránk. Ha nincs az a szerencsétlen baleset, valószínűleg még a 100. életévét is betöltötte volna. Kilencvenhatnál azonban megállt a szíve. Nagyon sokat tanultam tőle. Mesterséget is, életszeretetet is. Őt nézve tudatosult bennem, hogy egészségi szempontból is mennyire fontos a vitalitás, az örök optimizmus, a bohóság. El is döntöttem: kilencvenévesen is kocsmában fogok fityegni, és fiatalokkal fogok haverkodni. Faludy György a humort, a pajzánságot, az erotikát egyformán szerette, a megalapozott tudást, a humanista, polihisztor bölcsészetet, irodalmat, történelmet, filozófiát, esztétikát, retorikát, metrikát ötvözte műveiben. Ivott, cigarettázott, duhajkodott, és olyan verseket írt, mint egy húszéves lelkes, feltűnni vágyó ifjú titán. De nemcsak költőként volt nagy, hanem prózaíróként is, hiszen kevesen tudnak felmutatni olyan memoárt, mint a Pokolbéli víg napjaim, amely több mint egymillió példányban fogyott el angolszász nyelvterületen, és nemzetközi sikerkönyv lett.

 

Orbán János Dénes:

„Véletlenül fogantam, egy betegség után… hat hónapos lehettem ott bent, midőn anyám érezni kezdte a mocorgást, de terhességre nem gyanakodott. A háziorvos diadalmasan sütötte ki, hogy rosszindulatú rákos daganat feszegeti anyám alhasát, és mielőbbi műtétet javasolt. Életemet ápolónő keresztanyámnak köszönhetem, aki hátha mégis alapon befecskendezte anyám vizeletét a békába, melyben jobban bízott, mint az orvosban meg műszerükben. Így legelőbb a béka értesült az eljövetelemről, tőle meg a keresztanyám, tőle anyám és anyámtól apám, aki majd megőrült az örömtől, biztosra vette, hogy két leány után immár föltétlenül fia lesz, szobrot akart emeltetni anyámnak, és váltig hajtogatta, hogy tudja ugyan, hogy az ilyen későn született kölykök (anyám 48 éves volt, midőn megszülettem, apám 49) vagy hülyék lesznek, vagy pedig lángelmék, de ő bizonyos abban, hogy az ő fia az utóbbi kategóriába fog tartozni.”

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?