Jaroslav Málik huszonnyolc évig szolgált a rendőrség kötelékében, ebből négy évig az országos rendőr-főkapitányság hírszerzési osztályának vezetője volt. Robert Kaliňák belügyminiszter 2016 júniusában nevezte ki Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitány első helyettesévé. Viszonyuk kezdettől feszült volt, ezért 2018 nyarán Málik maga kérte a diplomáciai szolgálatba való átsorolását, s ugyanannak az évnek szeptemberétől Szlovákia szerbiai rendőrségi megbízottjának posztját töltötte be. Tavaly augusztusban kérte a rendőrségi szolgálat alóli felmentését, és 2019 szeptemberében 46 évesen szolgálati nyugdíjba vonult. Ma nyíltan beszél a rendőrségnél uralkodó viszonyokról, mert úgy véli, főleg a választások előtt fontos, hogy minél többen ismerjük az igazságot.
Valóban olyan rossz a helyzet, mint azt Zoltán Andruskó mondta a bíróságon, hogy félt a rendőrséghez fordulni, inkább közvetített Kuciak gyilkosai és a megrendelő Zsuzsová között?
Értem és megértem, milyen az, amikor az ember elveszíti a bizalmát a rendőrségben. Sokan félnek tanúskodni, mert attól tartanak, hogy tudomást szerez róla a rendőrség vezetősége, és az információ oda jut el, ahová nem szeretnék. Jómagam is ezért kértem a rendőri szolgálat alóli felmentésemet, mert már régóta veszélyben éreztem a családomat, barátaimat, kollégáimat. Tudom, hogy figyelnek, lehallgatnak, és keresik az okokat, hogy kompromittálhassanak. A felmondásomban leírtam, hogy tudomásom van arról, hogyan próbálnak bizonyos személyeket rábírni, hogy hamisan tanúskodjanak ellenem.
Tudja ezt bizonyítani?
Most nem. Azok az emberek, akik figyelmeztettek, egyelőre nem akarnak vallomást tenni, mert féltik az életüket. Magam is elutasítottam a vallomástételt, mert mindenki másnál jobban tudom, hogy Szlovákiában nincs hová fordulni, ha az ember az igazságot keresi. Az enyhébb változat az, hogy szőnyeg alá söprik az ügyet, a súlyosabb, hogy kriminalizálnak; utóbbival sajnos van már tapasztalatom.
A rendőrségi hírszerzés vezetőjeként már 2013-ban tájékoztatást kért az olasz ügyészségtől Antonio Vadaláról. Kapott választ?
Olyan információkkal rendelkeztünk, hogy a Ndrangheta bűnszervezethez tartozó olaszok a Smer kormánypárt támogatásával vállalkozni akarnak Szlovákiában, és csalással pénzt szerezni uniós alapokból. Nem akartuk veszélybe sodorni az információforrást, ezért itthon nem vertük dobra a dolgot. Úgy döntöttem, hogy az ottani rendőrségi megbízottunkon keresztül az olaszoktól kérek tájékoztatást. Tíz személyre kérdeztem rá, köztük volt Vadala is. Pár hét múlva megjött a válasz, hogy Vadalát ismerik, mert 2001-ben nemzetközi elfogatóparancsra épp Szlovákia adta őt ki az olasz hatóságoknak. Ez kevés volt, de nem adtam fel, újra írtam nekik, hogy információink szerint ez a csoport drogcsempészettel foglalkozik, és a szlovák vámhivataltól bérel raktárt, vagyis fennáll a korrupció és bűnsegédlet gyanúja.
Ez a raktárügy később nyilvánosságra került, de azóta is csend van körülötte.
Természetesen. Csodálkoztam, amikor Denisa Saková belügyminiszter úgy kommentálta a dolgot, hogy miért nem figyelmeztettük a vámosokat. Nem tudom, mióta szokta a rendőrség figyelmeztetni a gyanús személyeket. Olaszországból a másik levelünkre nem érkezett válasz, de ma már tudjuk, hogy a tőlünk kapott információk nyomán titkos ügynököt állítottak Vadalára, és ma drogkereskedelem miatt ül. Később kiderült, hogy a maffiaellenes ügyészségen iktatták a második levelünkre írt választ, de nem jutott el hozzánk. Csak két lehetőség létezik: vagy az olaszok felejtették el elküldeni, vagy a rendőrségi megbízottunk távollétében valakinek átadták a szlovák nagykövetségen, az tájékoztatta a rendőr-főkapitányságot vagy a belügyminisztériumot, ők pedig megsemmisítették.
Kočner úgynevezett kommandója, Peter Tóth, Štefan Mlynarčík és Miroslav Kriak csak nyolc hónappal a Kuciak-gyilkosság után ment a rendőrségre vallomást tenni. Mlynarčík és Kriak is azt állította: úgy hitték, a titkosszolgálatnak végzik az újságírók megfigyelését. Lehetséges ez?
Teljesen kizárt. Miroslav Kriak azt mondta a bíróságon, hogy a titkosszolgálat megfigyelési osztályán volt vezetőhelyettes, tudnia kellett, hogy a SIS ilyen feladatokkal nem bíz meg magánszemélyeket. Ez csak egyszer történt meg, utána pedig megölték Róbert Remiášt. Azért is sajnálom a dolgot, mert tudom, hogy annak idején Miro Kriak mennyit segített Oskar Fegyveresnek, de hát ilyen az élet. Úgy vélem, a könnyű pénzkereset lehetősége miatt csábult el. Azt nem hiszem, hogy az érintettek sejtették volna, hogy Kočner meg akarja öletni Ján Kuciakot. Ma biztosan bánják, mert az a pénz nem ért annyit, amennyire lejáratták magukat. Csak azt sajnálom, hogy amikor rájöttek, miről volt itt szó, nem kerestek fel, mert megtaláltuk volna a módját, hogy fontos bizonyítékokat szerezzünk.
Mit gondol, sokan aggódnak, mi minden derülhet még ki Kočner Threema-üzeneteiből?
Sokan lehetnek, de a legsúlyosabb dolgokat már eltakarították. A bírák lefoglalt telefonjaiban sem a Kočnerrel folytatott kommunikáció a legnagyobb gond, mert azt rég kitörölték, vagy a telefont is lecserélték, hanem már új „esetek” is vannak bennük. Ők már nem vigyáztak, hiszen a rendszer részei voltak, abban a hiszemben éltek, hogy tudnának róla, ha lehallgatnák őket. Most pedig épp elég idejük volt, hogy mindent eltakarítsanak, mint 1989 után a kommunista titkosszolgálat embereinek. Állítólag Peter Tóth is kitörölt egyet s mást a Penta számára – a Kočner és Haščák közti kommunikáció gyakoriságára gondolok.
Mi a véleménye arról, hány embert sikerült lépre csalnia Alena Zsuzsovának? Egyikük sem gyanakodott, hogy így szokták a magas beosztású személyeket kompromittálni?
Itt nemcsak azok a közszereplők mondtak emberileg és erkölcsi szempontból csődöt, akik Zsuzsovával flörtöltek, hanem a biztonsági szervek is. A közszereplők intim kapcsolatait biztonsági ellenőrzésnek kellett volna alávetni. Ha ez működött volna, a biztonságiak nem engedték volna, hogy ilyen hibát kövessenek el, de nálunk mindenki azzal írogat és találkozgat, akivel akar. Ezek már olyan nagy véleménnyel vannak magukról, hogy azt sem furcsállják, ha vadidegen nők kínálkoznak nekik. Ez nemcsak szánalmas és kínos, hanem államilag is veszélyes, de ezt kevesen tudatosítják.
A Kuciak-ügyben folyt bírósági eljárásban a legtitokzatosabb személy Norbert Bödör. Máig csak tanúként szerepel, holott a Threema szerint ő volt az összekötő Kočner és a rendőrség vezetősége között. Máig ilyen jó kapcsolatai vannak a rendőrségen?
A Threemából az egész ország megtudta, hogy „a megegyezés Milannal érvényes”. Annak idején, 2013-ban Milan Lučanskýnak mint közvetlen főnökömnek megmondtam: nem kívánom, hogy a hírszerzés által szerzett információkat Nyitrára továbbítsa, mert ezek mind Bödörék asztalán kötnek ki. Rögtön Tibor Gašparhoz szaladt árulkodni, és utána elég kellemetlen üzeneteket kaptam Gašpartól. Kočner az ügyvédjének, Marek Parának is azt írta: „Lučanský elintézve, teljes támogatás.” És történik valami? Vizsgálódik a rendőrség ellenőrzési osztálya?
Mindezek ismeretében hol kereshet itt igazságot az egyszerű állampolgár?
Talán az ellenzéki politikusoknál, de sokszor azok sem jutnak semmire, csak kivételesen tudják az illetékeseket cselekvésre kényszeríteni. Mindennek ellenére ki kell mondani az igazságot, és mindenkinek magánál kell kezdenie. Én is azért beszélek nyíltan, mert szolgálati nyugdíjasként megengedhetem magamnak. Nem árulok el titkosított információkat, amelyekhez hírszerzőként vagy a rendőri szolgálat idején jutottam, csak a saját életemről beszélek, és arról, mit tapasztaltam, láttam és hallottam.
Pár nap múlva választunk. Minek alapján döntsünk, ki tiszta itt egyáltalán?
Sajnos, az újonnan alakult pártokban is vannak, akiket egészen más motivál, mint a demokrácia alapelvei, de vannak ott tisztességes emberek is. Azt kell nézni, ki gazdagodott meg állami megrendeléseken, ki vásárolt különösen olcsón földterületeket, raktárakat, majd különösen drágán adta el. Nem követtek el semmi törvényelleneset, épp csak pont ők szereztek tudomást arról, hol vannak olyan eladó ingatlanok, amelyek értéke hamarosan a csillagokig szökik, merre fog vezetni az autópálya, hol épül autógyár, és folytathatnánk.
A mélységéig belelát, hogyan működik ez az állam. Van még kedve itt élni?
Ha csak az állam működését nézném, nem volna, de szeretem ezt az országot. Sokkal rosszabb az egész, mint sokan el tudják képzelni. A Disznó című film, amelyet most vetítenek a mozik, pontosan ábrázolja a hazai állapotokat. Azt hiszem, szükség is van erre a sokkterápiára, mert ahhoz képest, mennyire fontos választások előtt állunk, még mindig kevés angazsáltságot, személyes elkötelezettséget látok. Ezért magyarázom mindenkinek a környezetemben, hogy bármelyik ellenzéki párt jobb alternatíva, mint a Smer, az SNS vagy Kotlebáék. Megértem, hogy túl sok az információ, az emberek elvesztették a hitüket, de tudatosítanunk kell, hogy most tényleg a jövőnk a tét.
Az első rész ITT olvasható.
A második pedig ITT.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.