Jaroslav Málik huszonnyolc évig szolgált a rendőrség kötelékében, ebből négy évig az országos rendőr-főkapitányság hírszerzési osztályának vezetője volt. Robert Kaliňák belügyminiszter 2016 júniusában nevezte ki Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitány első helyettesévé. Viszonyuk kezdettől feszült volt, ezért 2018 nyarán Málik maga kérte a diplomáciai szolgálatba való átsorolását, s ugyanannak az évnek szeptemberétől Szlovákia szerbiai rendőrségi megbízottjának posztját töltötte be. Tavaly augusztusban kérte a rendőrségi szolgálat alóli felmentését, és 2019 szeptemberében 46 évesen szolgálati nyugdíjba vonult. Ma nyíltan beszél a rendőrségnél uralkodó viszonyokról, mert úgy véli, főleg a választások előtt fontos, hogy minél többen ismerjük az igazságot.
Nem lehetett könnyű huszonnyolc év után távozni a rendőrségtől.
Ez életem egyik legnehezebb döntése volt, hatalmas nyomás nehezedett rám, de nem dönthettem másként, ha túl akartam élni. Pragmatikus alkat vagyok, elemeztem a kockázatokat, és nem akartam további veszélynek kitenni családom tagjait, barátaimat és kollégáimat. Természetesen megtettem a megfelelő lépéseket arra az esetre is, ha bármi történne velem… Olyan munkát akartam végezni, amelynek volt értelme, és a szerbiai rendőrségi megbízott posztja ilyen volt, de a szlovák belügyminisztérium és a rendőr-főkapitányság mindent, amit csak tettem, semmibe vett. Kínosan éreztem magam a szerb partnerek előtt, ezért kértem a szolgálat alóli felmentésemet. Jól kerestem, szakmailag érdekes volt a munka, de vannak helyzetek, amikor az elvek fontosabbak, mint a személyes előnyök. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a rendőrséggel együttműködő civil személyek identitását felfedték. Az összes aktív és egykori hírszerző valódi és álneve illetéktelenek kezébe került. Az átszervezést követően a rendőrségi hírszerzés új vezetősége tíz évre visszamenőleg hozzájut minden titkosított információhoz, s ennek következtében veszélybe kerülhet az egykori hírszerzők biztonsága és élete. Mindez azért történt, hogy a rendőrség mostani vezetősége megtudja, ki és mit állapított meg Milan Lučanský rendőrfőkapitányról és Branislav Zurianról, a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) főnökéről.
Honnan származtak ezek az információk?
Természetesen bűnözői közegből, olyan személyektől, akik ezt az érintettektől hallották, és ma már félnek vallomást tenni, de meggyőződésem, hogy ennek is eljön az ideje. Volt kollégáimmal készek vagyunk megtenni a jogi lépéseket, de csak akkor, ha a bűnüldöző szervek a jog és az igazság alapján fognak eljárni. Mert a mostani állapot tragikus. A rendőrséget, ügyészséget, bíróságot, a civil és katonai hírszerzést s a nemzetbiztonsági hivatalt a politikai pártok és az oligarchák uralják. Ennek a következményeit látjuk a naponta kiszivárgó telefonüzenetekben és abban, milyen buzgón dolgoznak az állami szervek, amikor az ellenzékről van szó, s mennyire nem képesek „koordinálni a rendőrség és az ügyészség munkáját”, amikor „a mi embereink” ellen kellene eljárást indítani.
Pedig az utóbbi időben folyton azt hallgatjuk, hogy a Smer kormányzása idején ítélték el Černákot, Bašternákot, indult eljárás Kočner ellen, és Milan Lučanský rendőr-főkapitánysága alatt derítették fel a Kuciak–Kušnírová-gyilkosságot.
Mikluláš Černák egy rendkívül szervezett alvilági csoport feje volt, de ma már több bizonyíték és vallomás is igazolja, hogy Miloš Kaštan, Ján Kán és mások is vele együtt gyilkoltak és zsákmányoltak. Közülük csak Černákot ítélték el életfogytiglani szabadságvesztésre, s Kaštant néhány évre. Kán továbbra is szabadlábon van. Ez érthetetlen, de bűnözői és rendőrségi körökben is arról beszélnek, hogy Kán kijelentette: ha őt leültetik, mások is követik a hűvösre. Lučanský rendőrfőkapitány megállapodott Šufliarskyval, a legfőbb ügyész volt helyettesével, hogy ha Černák ellen tanúskodik, nem ítélik szabadságvesztésre. A lényeg a cselekmények elévülése, erről szólnak a „Milannal kötött egyezségek”, amelyekről Kočner is írt a Threemában. Ahogy az akkori maffiózók fizettek a rendőröknek, és kapcsolatban álltak a vezető politikusokkal, ez így működik valamelyest kifinomultabb módon ma is. Csak a Ján Kuciak és jegyese meggyilkolását követő tiltakozáshullám volt képes gátat szabni neki. Az, hogy épp ebben az időszakban tartóztatták le Marián Kočnert, vizsgálták ki Ján Kuciak és jegyese meggyilkolását, csak arról tanúskodik, hogy amikor már nem volt hová hátrálni, a saját cinkosaikat is fel kellett áldozniuk, egyébként rájuk került volna a sor. Kočnernek annyi vaj volt a fején, hogy ha akarják, rég letartóztathatták volna. Hogy ez 2018 júniusában megtörtént, az sokkal inkább a tömeges tüntetéseknek, a helyzet kilátástalanságának, mint az új bizonyítékoknak köszönhető. Magam is tanúja voltam, amint a NAKA egyik vezetője ijedten azt mondta, hogy „be kell csuknunk Kočnert, valahogy fel kell mentenünk magunkat, mert ha nem, mindannyiunkat becsuknak”. Nemsokára így is történt.
De miért nem tartóztatták le Kočnert sokkal hamarabb, hiszen a váltóügy már évek óta húzódik?
Mert elvégezte helyettük a piszkos munkát, hasznot húztak a gátlástalanságából, és természetesen fizetett is nekik. Politikusoknak, ügyészeknek, bíráknak, rendőröknek, és nem csak Jombíknak meg Barochovskýnak, akik valamennyi ügyét neki kedvezően zárták le, hanem több magas poszton lévő rendőrnek is. Ez volt az „ő rendszerük”.
Ilyen körülmények között hogyan bízhatták meg Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolásának kivizsgálásával Peter Juhás nyomozót?
Azt gondolták, hogy fiatal, tapasztalatlan, tanácstalan lesz, és majd a feletteseihez fordul útmutatásért. De ő épp a feletteseivel való viszonyt illetően állt helyt, a kollégáival együtt tisztességes munkát végzett, és ez meghozta az eredményt. Ezt a gyilkosságot standard rendőrségi eljárásoknak köszönhetően sikerült felderíteni, a rendőrök elemezték a biztonsági kamerák felvételeit, a rengeteg adatot és digitális nyomot, együttműködtek a Google társasággal, és amikor azt az eredményt kapták, hogy a helyszínt a gyilkosságot megelőzően négy IP-címről figyelték, amelyekhez egy volt rendőr, egy volt katona és két velük kapcsolatban lévő személy köthető, nem vonhattak le más következtetéseket. A bizonyítékok annyira meggyőzőek voltak, hogy ha Tibor Gašpar marad az országos rendőrfőkapitány, ő sem állíthatta volna le a nyomozást. Ezt a gyilkosságot nem a rendőrség vezetőinek köszönhetően, hanem az ő akaratuk ellenére sikerült kivizsgálni.
Az elején nem is tűnt úgy, hogy Tibor Gašpar ki akarná vizsgálni.
Bizonyos stádiumban már tehetetlen volt. A rendőrségnél mindenki tudta, ki Norbert Bödör, és hogyan irányítja a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökséget, a titkosszolgálatot és természetesen Tibor Gašpart, aki a mai napig a befolyása alatt áll. Én Tibor Gašpar miatt távoztam a helyettesi posztról, mert naponta a szemembe hazudott, minden igyekezetemet keresztülhúzta. A konfliktusunk épp Ján Kuciak és jegyese meggyilkolását követően tetőzött, amikor megtiltotta az operációs központnak, hogy engem és a másik két rendőrfőkapitány-helyettest tájékoztassa a történtekről. A szokványos eljárás az, hogy a rendőrség vezetői a fontos eseményekről értesítést kapnak. Azon az éjszakán csak egy SMS-t kaptam, hogy Nagymácsédon egy családi házban két holttestet találtak lőtt sebbel, egy nőt és egy férfit. Ilyen, veszekedésből, féltékenységből eredő gyilkosság sok van, ezért nem tulajdonítottam neki fontosságot. De amikor reggel bementem a munkahelyemre, megtudtam, hogy az áldozat Ján Kuciak újságíró, aki Kočner üzelmeiről és Gašparról is írt, s hogy a menyasszonyát is megölték. Kérdőre vontam Gašpart, miért nem kaptam értesítést, azzal védekezett, hogy semmi mást nem tettem volna, mint ő. Később kiderült, mennyi mindent elhanyagoltak a helyszíni szemle során, de akkor csak annyit mondtam neki, hogy valószínűleg sok mindenről másként döntöttem volna, mert vele ellentétben tudom, ki volt Ján Kuciak, és miről írt.
Végül Peter Juhás csapatát is feloszlatták, a NAKA vezetője, Branislav Zurian azt állítja, hogy már nem volt létjogosultsága.
Branislav Zuriant mint régóta lekötelezett kollégát akkor helyezte át Milan Lučanský a Poprádi Járási Rendőrparancsnokságról, amikor a Kuciak-gyilkosság felderítése már a vége felé tartott, és azonosították az elkövetőket. Mások munkájából profitált, és az egész arra szolgált, hogy a jövőben még inkább Milan Lučanský lekötelezettje legyen. Ami a Peter Juhás vezette nyomozócsoport feloszlatását illeti, a káros következmények felmérhetetlenek. A kétszeres gyilkosság ügyében folytatott vizsgálat során számos bűncselekményt felderítettek, és ki más tudta volna ezeket kivizsgálni, mint egy összetartó, egymásban megbízó tagokból álló csapat, amelynek volt áttekintése? Soha, még Mečiar idejében sem történt meg, hogy hasonló csoportokat feloszlattak volna, ha a munkájuk annyi más bűncselekményre mutatott rá. Ha egy ilyen csoportot feloszlatnak, más lesz a felügyelő ügyész, feldarabolják a cselekményeket, az egész átláthatatlanná válik, és én nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez a cél.
Peter Juhás végül a jelenlegi miniszterek korrupciós ügyeinek kivizsgálását kapta feladatul, amelyekről Zoltán Andruskó vallott. Elérhet itt egyáltalán valamit?
Azt, hogy a vizsgálatot bizonyítékok hiányában lezárják. Senki sem akad majd, aki megerősítené Andruskó vallomását, ő pedig elítélt bűnöző, de Szlovákiában ez már csak így megy. A tanúnak akkor hiszünk, ha ez nekünk is megfelel, a vallomása másik felét már megkérdőjelezzük, célzatos hazugságnak tartjuk. Ez érvényes Černák, Andruskó és mások esetében is. Azt hiszem, hogy már semmit nem lehet bizonyítani, mert az érintettek ellenőrzésük alatt tartják a dolgokat.
Folyt. köv.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.