Július 24. és augusztus 9. között Tokióban rendezték volna a XXXII. Nyári Olimpiai Játékokat. A világon végigsöprő koronavírus-járvány miatt azonban Abe Sinzo, Japán miniszterelnöke és Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke március 24-én közös közleményben jelentette be, hogy az ötkarikás játékokat legfeljebb egy évvel elhalasztják, azaz nem később, mint 2021 nyarán fogják megrendezni.
Senki sem tudta, mi lesz az olimpia sorsa. Gelle Péter is teljes bizonytalanságban élt. A 35 éves, párkányi származású világbajnok kajakos nagyon készült Tokióra. Egyesben akart bizonyítani, abban a számban, amelyben egy évtizede világbajnoki ezüstérmes volt, de a járvány mindent felborított. Március 14-én idő előtt visszatért a mexikói edzőtáborból, s utána karanténba vonult. Nem esett ki egészen az edzésritmusból, mivel a klubból vittek neki szobakerékpárt és evezőpadot, hogy legalább valamennyire kitölthesse a felkészülésben maradt kéthetes űrt, persze, ez így is fényévnyire volt attól, amit egy olimpiai edzésciklus követel. „Meleg ételről a család gondoskodott, a bevásárlásról, főleg élelmiszerről, a trencséni társak: táskában lerakták az ajtó elé, amit kértünk. Még mielőtt Mexikóban megtudtuk, hogy idő előtte véget ér az edzőtábor, beszereztünk maszkokat, fertőtlenítőszereket, gumikesztyűket. Annál inkább meglepett, hogy a mexikói, majd a franciaországi repülőtéren csak az utasok körülbelül tíz százaléka viselt szájvédőt. Szóval, megjöttünk, benn ülünk, és izgulok, mert a gyerekek betegek voltak, meg voltak hűlve” – ecsetelte telefonon a helyzetüket Gelle Peti.
Minden bizonytalan volt
Petinek a tokiói lesz a harmadik olimpiája. 2012-ben és négy évre rá Rióban is indult; Londonban két számban is döntős volt, Rióban egyesben jutott a fináléba. A 8. hely nagy csalódás volt számára, többet, jobbat akart, de a siker nem rajta múlott. Az egyes mindig a szíve csücske volt, nehezen tudta feldolgozni a történteket. Négy pálya, köztük az övé, tele volt hínárral, ebbe kétszer is belefutott a hajó, s beleakadt a lapát. Nem tudott mit kezdeni, s a dühtől érthetően majd szétrobbant. „Életem formáját hoztam, olyan jó kondiban, mint akkor, soha nem voltam, s nem hiszem, hogy még leszek. Négy év múlva, 36 évesen nem biztos, hogy leszek annyira jó formában, hogy kijussak” – morgott akkor. Nem tudhatta, hogy meglesz a forma, hogy tavaly K1 1000 méteren negyedik lesz a szegedi vb-n, amivel olimpiai kvótát szerez. Méghozzá nagyon kedvezőtlen előzményeket követően: kevéssel a világbajnokság előtt derült ki, hogy K2 helyett K1-ben kell indulnia, mert társa, Botek Ádám átült a négyesbe. Ez kicsit kiverte Petinél a biztosítékot. „Reméltem, hogy ez nem történik meg, férfi módjára előre megbeszéljük a dolgokat. Nem így volt. Nekem megvan az a szerencsém, hogy fátylat borítok rá, ha valaki megbánt, s nem foglalkozom vele évekig. Nem mondom, hogy teljesen elfelejtem, de nincs bennem harag. Persze, sokat segített, hogy egyesben megkaptam az esélyt.” Tény, hogy Gelle nyugodtan indulhatna egy másik hajóban, párosban is Tokióban, a program ezt lehetővé teszi, de idén nem kerül rá sor.
Ismeri a tokiói pályát
Az egyes gyilkos szám, a szakemberek úgy tartják, hogy egész más a pszichikai teher, mint csapathajóban, többek között nagyon fontos a versenyző önmagába vetett bizalma. „Párosban biztos voltam, hogy ott leszünk a döntőben, egyesben apait-anyait bele kell adni, hogy bejussak. A szegedi volt az első vb, ahol ugyanazt meg tudtam csinálni a döntőben, amit a középfutamban, s nagyon örültem, hogy végre képes voltam rá. Mert a középfutamban sokszor mentem jó időt, de aztán nem tudtam megismételni, több mint valószínű, hogy a pszichikai nyomás miatt. Ettől azonban sikerült megszabadulnom, s remélem, ezentúl már nem lesz vele gond.”
Érdekes dolog, hogy egy ilyen tapasztalt és rutinos versenyzőt, mint Gelle Péter – 2011-ben Vlček Erikkel K2-ben világbajnoki aranyat nyert 1000 méteren, 2010-ben K1 500 méteren ezüstöt – ugyanúgy megbéníthatja az, hogy bizonyítania kell. „Eleinte a megelégedettségnek tulajdonítottam, mert 2013-ban, amikor döntős lehettem a vb-n, úgy éreztem, hogy ez igen! Aztán jött a feszültség, hogy eddig nem sikerült, most hátha… Tavaly a szegedi vb-n végre mindezt teljesen kikapcsoltam, s csak az volt, hogy megyek versenyezni, beleadok mindent, és menni fog.”
Négy éve nem értettem, hogyan lehet egy olimpiai pálya tele hínárral. Peti leint, hogy nemcsak teljesítmény, hanem szerencse is kell a sportban. Sok mindenféle van vb-n, Eb-n és olimpián is. Tokióban például nincs kimenőpálya. Peti több társával együtt tavaly járt ott, látta. „A hullámtörő nagyon jól van felállítva, de rengeteg volt a hal a vízben, mintha halastóban eveztünk volna. Úgy alakították ki a pályát, hogy szinte elvágták az utat a tengerhez egy betonfallal, s a halak az építkezés folyamán ott ragadtak, és elszaporodtak. Sokan tiltakoztak, remélem, hogy a szervezők valamit kezdtek vele, kitisztították, mert ahogy siklik a hajó, előtte ugrálnak ki a vízből, ez pedig teljesen kizökkenti a versenyzőket. Ráadásul a négyes és a kettes kajak még gyorsabb, a halak nem tudják elkerülni a vele vagy a lapátokkal való ütközést, és ha teljes gyorsasággal nekimennek, még a lapátot is kiüthetik a kézből, vagy a levegőt a tüdőből.”
Jó döntés a halasztás!
Gelle tavaly a szegedi vb-n K1 ezer méteren szerzett olimpiai kvótát. Ez egy dolog, másik a kijutás, mert a kvóta nem névre szól. „Most nincs pontos kritériumrendszer. Eddig úgy volt, hogy ha én szerzem a kvótát, kétszer kell megvernie a válogatón annak, aki az olimpián elindulhat – magyarázza. – Gondolom, hogy most is így lesz, de nem tudni, hogy nem változtatnak-e. Még az idei első edzőtábor, a sevillai előtt úgy terveztem, hogy már az első szlovákiai felmérésen, ami április végén lett volna, igyekszem jó formában lenni, hogy alátámaszthassam az olimpiai indulást. Kérdéses, hogy most miként dönt a világszövetség, lesz-e még válogató. Arra is kíváncsi leszek, milyen lesz az egésznek a gazdasági háttere, kapunk-e pénzt a felkészülésre. Eldöntöttem, hogy ha kell, a saját pénzemből is fedezem, csak ott lehessek az olimpián.”
Bár még vannak megválaszolatlan kérdések, a legnagyobb talány megoldódott: bizonyossá vált, hogy jövőre halasztják a játékokat. A sportolók teljes bizonytalanságban éltek. „Senki nem tudta, hogy mi lesz, az olimpiai vezetők állandóan azt hajtogatták, hogy a versenyzők készüljenek fel, majd meglátjuk, négy héten belül megszületik a döntés. De hogyan készüljenek? Másfél hónap alatt? Hiszen minden felborult! – érezhető, hogy Gelle Peti szívéről is hatalmas kő esett le a döntés után. – Egy hónap alatt bonyolítsa le a hazai meg a világválogatókat az a 43 százalék, amelyik még ki akar jutni! Ez nem egyszerű. No meg az sem, hogy elküldjék a hajókat Tokióba. Hihetetlenül bonyolult volt minden.”
Az olimpia a világ legnagyobb rendezvénye, rengeteg embert érint, és nemcsak sportolókat. Évek munkája van benne, nagyon sok pénz, az önkéntesek szabadságot vettek ki, eladták a belépőjegyeket, nézők és részvevők lefoglalták a repülőjegyeket, kifizették a szállodákat, ezer egyéb dolog történt, a változtatás hatalmas csapás nemcsak a sportolóknak, hanem Japánnak is. „Elhiszem, hogy a japán szervezők és az ország vezetői úgy gondolták, hogy a világjárványt követően az olimpia az Élet ünnepe lesz, optimista kicsengéssel, hogy rendben vagyunk, megy tovább a világ, de belátták, hogy lehetetlen várni. Jó döntés volt!” – zárja Gelle Péter a halasztásra utalva.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/14. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.